Találkoztál már a Kazinczy utca Sárkányfűárusával vagy a Vámház körút Vízipókemberével? Alkotójuk, 0036mark csupán néhány ismerősének árulta el, hogy Budapest ikonikus street art alkotásait neki köszönhetjük.
Kukori és Kotkoda egy KFC csirkekosár társaságában, Mézga Aladár Jokerként vagy Vízipók Pókember maskarában – így festenek gyerekkorunk kedvenc mesehősei a modern korban. 0036mark biztosra ment és a művésznevében Magyarország nemzetközi hívószámát is megjelölte. Származásán és keresztnevén kívül viszont nem sokat tudunk a titokzatos alkotóról. Csupán annyit, hogy elképesztő érzékkel vegyíti a régi magyar meséket a popkulturális utalásokkal. „Igyekszem minél inkább megőrizni az anonimitást. Nyilván ennek az egyik oka, hogy (valószínűleg) illegális tevékenységet folytatok. De annak is van egy kis varázsa, hogy az emberek nem tudják, ki az alkotó.” – magyarázta döntését Márk, aki a kezdetekkor azt hitte, hogy tökéletesen névtelen tud maradni. Azonban mára van néhány ember, aki a civil énjét is ismeri és tudja, hogy éjszakánként mit művel az utcákon. „A legközelebbi barátaim is – akik nem utcai művészek, de kibicek – 4-5 hónapos lemaradással tudták meg. Egyszer végighallgattam, hogy egy street art túravezető és a barátom arról a srácról beszélt, aki ‘ilyen vízipókos-pókemberes dolgot csinál’. Akkor félszegen jelentkeztem, hogy egyébként azokat én készítettem.” – emlékezett vissza a leleplezés pillanatára.
A graffiti iránt érzett szerelem sosem múlt el
Márk fiatalon rajongott a graffitiért, de imádata azután sem csillapodott, hogy felhagyott a falfestéssel. Az elkövetkező 20 évben ugyanúgy olvasgatta a tageket a villamoson és mindig tervben volt, hogy szeretne ezzel tovább foglalkozni. Csak nem volt ötlete, hogyan. Egészen 2018 végéig. „2018. december 25-én készült el az első munkám. Emlékszem a pontos dátumra, mert az ötlet akkor született meg a fejemben, amikor a tévében ment a karácsonyi ismétlésdömping. Pár nap alatt belefutottam a Macskafogóba és a Die Hardba is. A téli szünetben volt egy kis időm, összeállt a fejemben a kép és elkészítettem az első művet. Akkor még egy A/4-es nyomtatvánnyal mentem az utcára két családlátogatás között matricát ragasztani.” Márk azt is elárulta, hogy viszonylag gyorsan felkerülnek a képek a helyükre és a technika rejtelmeibe is beavatott: „Felkenek egy első réteget a ragasztóból, ráteszem a papírt, majd egy fedőréteggel átkenem. Ugyanaz a technikája, mint a plakátragasztásnak. Egy időben tapétaragasztóval csináltam, később álltam át a csirizre. Költségtakarékossági szempontból ez az egyik legjobb megoldás, és így azzal sem vádolhatnak meg, hogy összekenem a falat valamilyen vegyi anyaggal.”
Ragasztás közben nagyon figyel arra, hogy minél kevesebb interakciója legyen az utca népével. Elővigyázatos, mert nem tudja, mit vonna maga után, ha lebukik akció közben. „Nehéz behatárolni, hogy ez milyen tevékenységnek számít. Ha jól tudom, a rongáláson belül külön törvénycikk szól a graffitiről. Az én alkotómunkám is egy felületet hoz létre a falon, viszont egy vizes szivaccsal egyszerűen el lehet távolítani róla. Ez nem egy végleges dolog, ellentétben a lakkfestékkel. Másrészről, ha ez illegális, akkor ugyanúgy rongálásnak számít az is, amikor a ‘Mesehajó a Dunán’ Kisvakondos plakátjaival a város minden pontját szétragasztják. A technikában nincs semmi különbség. Annyi, hogy én nem árulok semmit, csak a nevem van aláírva. De sajnos a világunk úgy van berendezkedve, hogy egy reklám kevésbé szúr szemet.” A közönség viszont egyértelműen nyitott a munkáira. „Megesett, hogy valaki pont elsétált mögöttem, de egy mosollyal nyugtázta az egészet.” Márk szerint a generációváltás lehet az oka, hogy egyre többen belátják ennek a művészeti formának is van létjogosultsága. Rendszeresen jár a Filatorigátra, hogy megnézze a graffitiket. Itt gyakran összefut családokkal és gyerekekkel, egy idősebb hölggyel és az unokájával, akik szívesen nézegetik a falfestményeket, megállnak beszélgetni az alkotókkal. „Az én műveim – na, ezt most lekopoghatom – szinte csak pozitív visszajelzést kapnak. Nyilván az én témám egy sokkal zsáneresebb dolog, mint egy graffiti. Egyszerűbben befogadható, a retró rajzfilmeken és VHS-filmeken keresztül egy elég széles korosztályhoz szól.”
Az AntallTales és a Sárkányfűárus története
Az utcaművész fejében először ezek az újragondolt rajzfilmes figurák születnek meg, de van néhány olyan munkája, amit egy adott helyre készített vagy maga a helyszín inspirált. Ilyen a belvárosban található E.T. tűzcsap, ahol az űrlény szemeit gyakorlatilag a tömlők formálják meg. Úgy érzi, ebben benne van a street art veleje, hiszen egy utcai objektumot sikerült egy teljesen más koncepcióba helyeznie. „Jó példa még erre Rapa (Rapa73, a hazai graffiti mozgalom egyik legelső úttörője – a szerk.) I Love Rap feliratú kerámiacsempéje a Dohány utcában. Csak ez alatt érvényesül igazán Mézga Aladár a boombox magnójával.”
Az E.T. tűzcsap egyébként Márk személyes kedvencei közé tartozik, de még ennél is közelebb áll a szívéhez az AntallTales. Ez a munkája annak a pillanatnak állít emléket, amikor a Kacsameséket megszakították, hogy bejelentsék Antall József halálhírét.
„Az alapkoncepcióm az, hogy magyar meséket és egyéb popkulturális utalásokat ötvözök. A Kacsamesék ugyan Disney-produkció, de szerintem annyira találóan sikerült megfognom vele egy összmagyar jelentőségű emléket, ami egy egész generációt ért sokként.” Nem ez az egyetlen munkája, ami a múlt eseményeire reflektál. A Kazinczy utcában található, oregánót és lisztet kínáló Sárkányfűárus mellett már én is sokszor elsétáltam. Azonban arról fogalmam sem volt, hogy nyomós oka van, miért ezt a helyszínt választotta az alkotó. „Ebben nem voltam személyesen érintett, de fiatalon én is sűrűn nyakamba vettem a környéket és hallottam a történeteket a kamu drogkereskedőkről.”
Új motivációs erő
Az elmúlt két évben nagyjából 50-60 különböző mintával gazdagodtak az utcák ütött-kopott falai. Egy időben művenként legalább három darab felkerült különböző helyekre, mostanában inkább egy-két példányt rak ki egy rajzból. „Attól függ, mennyire érzem erősnek. A gépemen 15-20 mű található, amit még senki sem látott, de gyakorlatilag már nyomdakész állapotban van. A Covid-helyzet miatt most én sem vagyok annyira motivált. Ha nem muszáj, nem rohangálok az éjszakában.”
A motiváció ugyan csökkent, de 0036marktól biztosan nem kell elbúcsúznunk. Az alkotó elmesélte, hogy ebbe az egészbe személyes indíttatásból vágott bele, szerette volna megmutatni a világnak, hogyan tudja ötvözni a ’80-as éveket, a retró rajzfilmeket a modern popkultúrával. De nem ez az oka, hogy egy ideig még biztosan folytatni fogja. „Miközben az ötleteket valósítottam meg, jól szórakoztam. A ragasztás pedig egy olyan adrenalinfröccs volt, amit az utóbbi 15-20 évben nem éreztem. De egy idő után ez átalakult. Továbbra is ugyanúgy szórakoztat az egész, mint az első percben. Azóta talán annyit változott a helyzet, hogy kicsit hosszabb idő, amire teljesen kiforr egy új ötlet. De a pozitív visszajelzések azok, amik ennyi idő után is motiválják az embert. Ma már van egy követőbázisom, akik szívesen mennek a műveim után. Kérdezgetnek, merre vannak, mert szeretnék élőben megnézni vagy befotózni. Miattuk sem szeretnék leállni.”
Kincskereső Matricakereső játék
0036mark valóban népes rajongótáborra tett szert, Instagram oldalán közel 5000 követővel rendelkezik. A támogatásukat, a sok pozitív visszajelzést nemrég egy kincskereső játékkal köszönte meg. Eredetileg a négyezres határnál akarta meglepni a hardcore rajongókat. De amikor elérte a kitűzött álomhatárt, még nem készült el a művekkel és a játék ötlete is csak körvonalazódott a fejében. „Végül a 4444. követő után árultam el, hogy a következő négy hétben elrejtek négy ajándékot a városban. Mindegyikhez készítettem egy kincskereső térkép jellegű útmutatást, ezek segítségével kellett felismerni a helyet és elsőként odaérni. Az első két alkalommal nagyjából 10 perc alatt megtalálták a pakkokat. A harmadik egy kicsit több időbe telt, 45-60 percet ültem a kávézóban, mire felbukkant valaki. Az utolsó tényleg fergeteges volt. Letettem a kiválasztott helyre és még meg sem érkezett a kávém, már le is csapott rá a megtaláló.”
A játék nagyszerű ötletnek bizonyult. Márk rengeteg üzenetet kapott, és örök élménnyel gazdagodott. „Az első matricacsomagot a Kőlevessel szemben rejtettem el. Bementem, kikértem egy sört és kiválasztottam egy pultot, ahonnan ráláttam a tetthelyre. Nagyjából 10 perc múlva valaki a vendéglőből futott ki érte. Miután a srác elvitte még hárman megjelentek és keresték, szóval tényleg több versenyző partiban volt az ajándékért. Miközben ittam a sört a megtaláló a mögöttem lévő asztalhoz ült le, és kiderült, hogy a Kőlevesben pultos, csak mellette a követőm is. Elmesélte a barátainak és a kollégáinak, hogy a 0036mark itt járt és mutogatta a matricákat. Jó volt hallani az élménybeszámolót úgy, hogy fogalmuk sem volt arról, épp ott ülök mellettük. Később megosztottam azt a videót, amit akkor készítettem, amikor megtalálta a nyereményt. A következő látogatásomkor pont ő szolgált ki. Kikértem az italomat és rám kacsintott: ‘figyelj, erre meghívnálak, ha elfogadod’. Mindenki szereti hangoztatni, hogy magáért, magának alkot. Nyilván az ember ezért kezdi el, én sem csinálnám, ha nem lelnék benne örömöt. De ezek a visszajelzések akkora motivációt jelentenek, hogy az ember a nehezebb napokon is azt mondja, ezért érdemes folytatni.”
Azok, akik nyitott szemmel járják a várost, biztosan belefutottak már 0036mark alkotásaiba. Én eddig csak néhány matricát szemléltem meg testközelből, inkább az Instagramon követtem a munkásságát. De már tervben van egy street art körút, amely során pótlom ezt a hiányosságot. Amennyiben te is kedvet kaptál ehhez, vagy csak szeretnéd megnézni eddigi munkáit, kövesd Márk Instagram és Facebook oldalát!
Nyitókép: 0036mark
