Sokszor bosszantók, még többször nyavalygósak, piszkálódók, fölényeskedők (ki-ki válogasson kedvére), de ennek ellenére (vagy éppen ezért) ők azok, akiket a világon a legjobban szeretünk.
- Mindent meg tudunk bocsátani neki. Csupán idő kérdése.
- Korán megtanultuk, hogy többnyire nem az számít, hogy kinek van igaza, hanem, hogy ki sír és kiabál hangosabban.
- A testvéreink megtanítanak minket az osztozkodásra… A nagy fenéket! Ha őszinték akarunk lenni magunkhoz pontosan a testvéreink azok, akik megtanították nekünk, mi az, amit semmi esetre sem osztunk meg másokkal. (Az utolsó kocka csokoládét, például.)
- Mi pontosan tudjuk, hogy amit nem döntünk el, azt majd eldönti helyettünk valaki más. Ez a bölcsesség kétirányú, felhasználhatjuk aszerint, hogy mennyire akarjuk kivenni a részünk a felelősségvállalásból.
- Egy testvéri kapcsolat sok viszontagságot képes kiállni. Nagyon sokat. Igazából mindet.
- Ha messzire akarunk jutni, szövetségesekre van szükségünk. A testvéreink pedig megosztják velünk a saját kapcsolati hálójukat.
- A kompromisszum keresése a kezdők művészete. A legokosabb testvéreink megtanulták (és ezáltal megtanították nekünk is), hogyan érvényesítsék a saját akaratukat, ráadásul úgy, hogy azt közben kompromisszumként tüntessék fel.
- Tudjuk jól, hogy az emberek közötti különbségek értékesek. A testvérek között a nyugodt lecsillapítja a vadabbat, utóbbi meg felspanolja a gyámoltalant. A testvérek csapatjátékosok.
- Tudjuk, hogy hogyan kell dolgokat elrejteni mások elől. Egyszerűen természetes ez nekünk, évekig gyakoroltuk!
- Soha nem érezzük magunkat egyedül. Mert soha nem is vagyunk egyedül. Ez pedig bátorrá és erőssé tesz bennünket.
Nyitókép: Jekaterina Nikitina/GettyImages
