Nem minden nagy felfedezés mögött áll alapos és precíz kutatómunka. Bizony vannak olyan, mára óriási népszerűségnek örvendő dolgok, amik a puszta szerencsének köszönhetik a létezésüket.
Hibázni emberi dolog. Sokszor pedig egy-egy balul sikerült próbálkozás vezethet el bennünket egy olyan felismeréshez, amire korábban gondolni sem mertünk volna. Így volt ez az alábbi találmányok esetében is, amelyeket olvasva biztos, hogy más szemszögből nézel majd a saját „bénázásaidra“ is.
1. Penicilin
1928. szeptember 28-án Alexander Fleming, skót tudós felfedezte, hogy a Staphylococcus baktériumokat tartalmazó Petri-csészét, amelyet véletlenül kint hagytak londoni laboratóriumának ablakpárkányán, zöldes színű penész szennyezett be – és a penész körül egy baktériummentes glória alakult ki. A mintavétel és tenyészet kifejlesztése után Fleming felfedezte, hogy a penész a Penicillium nemzetség tagja, a többi pedig, ahogy mondani szokták, már történelem.
2. Corn Flakes
A két Kellogg testvér, Dr. John Harvey Kellogg és öccse, Will Keith Kellogg, a michigani Battle Creek szanatóriumban dolgoztak, ahol John volt volt az intézmény főorvosa. Mindketten szigorú hetednapi adventisták voltak, akik a szanatóriumban végzett munkájukat arra használták fel, hogy támogassák vallásuk szigorú táplálkozási és moralista alapelveit (beleértve a szigorú vegetarianizmust és a túlzott szextől és alkoholtól való élethosszig tartó korlátozást). Kutatásokat is végeztek a táplálkozással és a diéta betegeikre gyakorolt hatásával kapcsolatban. 1984-ben, az egyik ilyen kísérlet során, amikor főtt búzából akartak tésztás készíteni, egyikőjük túl sokáig hagyta száradni a pépet, amikor pedig eljött a kinyújtás ideje, az tucatnyi, pehelyszerű darabra tört. Hajtva a kíváncsiságtól, hogy vajon milyen íze lehet az elrontott tésztának, a Kellogg fivér bedobta a kemencébe – így született meg a Granose nevű gabonapehely. Később a búzát kukoricára váltották, amelyet ma már világszerte megtalálhatunk a boltok polcain.
3. Teflon
A politetrafluor-etilént – ismertebb nevén PTFE-t vagy teflont – véletlenül találták fel egy New Jersey-i DuPont laboratóriumban, 1938-ban. Roy Plunkett, egy ohiói születésű vegyész új CFC hűtőközeget próbált előállítani, amikor észrevette, hogy egy tetrafluor-etilén tartály, annak ellenére, hogy üresnek tűnt, olyan súlyú volt, mintha tele lenne. A tartályt fűrésszel felvágva Plunkett megállapította, hogy a gáz reakcióba lép a tartály héjában lévő vassal és a belsejét polimerizált politetrafluor-etilénnel vonja be, egy viaszos, vízlepergető, tapadásmentes anyaggal. A DuPont hamarosan meglátta Plunkett felfedezésében rejlő lehetőségeket és megkezdte a PTFE tömeggyártását, ám csak jóval később ismerték fel a találmány valódi hasznát. 1954-ben, a francia mérnök, Marc Grégoire felesége kérte meg férjét, hogy ugyanezt az anyagot használja az edények bevonására, hogy megakadályozza, hogy az étel odatapadjon a serpenyőjére.
4. Lépcsőjáró
Tudjátok, az a színes, spirálszerű játék! Hazájában „Slinky“ néven vált híressé. 1943-ban Richard T. James haditengerészeti mérnök egy philadelphiai hajógyárban dolgozott, amikor egy magas polcról véletlenül lelökött egy rugót, amelyet érzékeny tengeri felszerelések stabilizátorává akart átalakítani. Meglepetésére a rugó szépen kicsavarodott és „lelépett” a polcról egy halom könyvre, onnan pedig egy asztallapra, majd a padlóra. Két év fejlesztés után az első 400 darab mindössze 90 perc alatt elfogyott, amikor 1945-ben bemutatták egy helyi Gimbels üzlet játékrészlegében.
5. Gyurmalin
A második világháború csúcsán az Egyesült Államokban korlátozott volt a hozzáférés a gumihoz, miután Japán megtámadott több gumitermelő országot Délkelet-Ázsiában, így gátolta a termelést. Nagy verseny indult meg annak érdekében, hogy megtalálják a megfelelő helyettesítőt, egy szintetikus gumit, amely az Egyesült Államokban előállítható volt tengerentúli import nélkül is. Ez végül a teljesen váratlan Silly Putty, vagyis a gyurmalin (más néven intelligens gyurma) találmányához vezetett.
A felfedezést többen is magukénak tulajdonítják, legfőképp Earl L. Warrick vegyész és a skót származárú mérnök, James Wright. Mindketten arra jöttek rá, hogy a bórsavat szilikonolajjal keverve rugalmas, pattogós, gumiszerű anyagot kapnak, ami ráadásul valamilyen furcsa okból kifolyólag a korabeli újságnyomatokat is eltűntette a papírról. Ez a tulajdonsága azonban már a múlté, a modern nyomdatechnológiával már nem tudja kitörölni az írott szót, ám játékként töretlen a népszerűsége.
6. Post it
1968-ban egy Dr. Spencer Silver nevű vegyész szupererős ragasztót próbált létrehozni, amikor ehelyett véletlenül „csak“ egy szupergyenge verziót talált fel. A készítményével csak ideiglenesen lehetett összeragasztani a dolgokat, ami akkor enyhe kudarcnak tűnt a 3M (Minnesota Mining & Manufacturing) cégnél. Közel öt évig mellőzve is volt az anyag, mígnem 1973-ban egy Art Fry névre hallgató kolléga részt nem vett egy szemináriumon és arra az ötletre jutott, hogy az ideiglenes ragasztóval könyvjelzőket tud illeszteni könyve lapjaira.
Beletelt még néhány évbe, mire a 3M meggyőződött az ötlet jelentőségéről, de végül kitaláltak neki egy egyedi dizájnt: egy vékony réteg Spencer-ragasztót vittek fel a papírlap egyik szélére. Az első, 1977-es tesztpiaci nyomtatás kudarcba fulladt (ez volt a Press ’N Peel), ám az újradolgozott kiadással 1980-ban berobbant a Post-It Amerikába.
7. Szacharin
Megoszlanak a források arról, hogy 1878-ban vagy 1879-ben történt, hogy Constantin Fahlber, a Johns Hopkins Egyetem kémiahallgatója vacsora közben arra lett figyelmes, hogy az étel, amit puszta kézzel kapott fel, édesebbnek tűnik a szokásosnál. Számot vetett arról, hogy milyen kemikáliákkal dolgozott aznap, s rájött, hogy az orto-szulfobenzoesav-imid lesz a felelős a változásért. Sejtette, hogy valami fontos dologba tenyerelt bele, úgyhogy gyorsan el is indított egy vállalkozást, amely tömegesen elkezdte gyártani a szacharin néven ismertté vált terméket. Bár a fogyasztók körében kezdettől népszerű volt, elterjedéséhez szükség volt a két világháború közti cukorhiányra, amikor megugrott a kereslet a mesterséges édesítőszer iránt.
8. Pálcikás jégkrém
Az első pálcikás jégkrémet állítólag egy 11 éves fiú, Frank Epperson találta ki 1905-ben, amikor véletlenül a verandán hagyott éjszakára egy üdítőport és vizet tartalmazó tárolót, benne a keverőpálcájával. Egy váratlanul hideg éjjelt követően pedig megszületett a jégkrém, amelyet húsz évvel később Epsicle néven forgalmazott.
9. Biztonsági üveg
A biztonsági üveget – vagy inkább laminált üveget – véletlenül fedezte fel Édouard Bénédictus francia kémikus, amikor laboratóriumában leütött egy üvegpoharat a magas polcról, ám az meglepetésére nem a megszokott módon tört el, hanem apró darabjaira hullott. Asszisztense közölte vele, hogy a főzőpohár cellulóz-nitrátot, egyfajta átlátszó, természetes műanyagot tartalmazott, amely filmréteget hagyott az üveg belsejében. Felfedezésére 1909-ben szabadalmat nyújtott be és azóta is gyártják különféle formákban a biztonsági üveget.
10. Füstjelző
Ha legközelebb az őrületbe kerget a füstjelző hangja, köszönd Walter Jaegernek. A svájci fizikus az 1930-as években igyekezett létrehozni valamit, ami képes kimutatni a levegőben lévő mérgező gázokat. Ahelyett azonban, hogy a gáz jelenlétére figyelmeztette volna a találmánya, inkább a cigarettájából feltörő füstre lett érzékeny.
Nyitókép: Getty Images
Forrás: mentalfloss.com
