Egy-egy kiadós pityergés könnyíthet a lelkünkön, ennek ellenére vannak, akik megpróbálják elfojtani a könnyeiket, mert félnek attól, hogy elítélik őket. De vajon mi minden befolyásolja azt, hogy szabadjára merjük-e engedni az érzelmeinket?
Bár ez az egyik legtermészetesebb emberi reakció és az élete során mindenki elejt jó néhány könnycseppet, mégis személyenként változó, hogy mennyire vagyunk hajlamosak a sírásra. A Psychotherapy című tudományos folyóirat megpróbált utánajárni annak, milyen összetett is ez az egyszerűnek tűnő folyamat. Íme néhány dolog, amire a szakemberek rájöttek azzal kapcsolatban, hogy pontosan hogyan és miért törik el nálunk a mécses:
1. A sírást leggyakrabban 5 dolog váltja ki, melyek a…
- a veszteség (például meghal egy szerettünk, vagy véget ér egy kapcsolatunk),
- a tehetetlenség,
- a fizikai fájdalom és a rossz közérzet,
- az empátia (más érzelmi reakciója által bekövetkezett sírás) vagy
- egy rendkívül pozitív és megindító szituáció (az öröm könnyei)
2. Csecsemőkorban egyáltalán nincs különbség sírás tekintetében a kisfiúk és a kislányok között.
3. Felnőttkorban viszont jelentős eltérést fedezhetünk fel a nemeknél, már ami a pityergést illeti. Míg a nők általában 2-5 alkalommal sírnak havonta, addig ez a szám a férfiaknál 0 és 1 közé esik. A változás 9-11 éves kor körül kezdődik, az okokat pedig a szocializációban kell keresni: például abban, hogy a fiúknak sokszor mondogatják azt, nem szabad hullatniuk a könnyeiket, emiatt felnőttként már képtelenek lesznek rá.
„Ne kérj elnézést a sírásért. Enélkül az érzés nélkül csak robotok lennénk.” – Elizabeth Gilbert
4. Nemcsak a nemünk, hanem a személyiségünk is összefügg azzal, milyen gyakran itatjuk az egereket. Azok, akik az átlagnál mélyebb empatikus készségekkel rendelkeznek, hamarabb elsírják magukat akár pozitív akár negatív szituációban, mint a kevésbé együttérző emberek. Az erősen neurotikus személyiségeknél hamarabb eltörik a mécses negatív élethelyzetben, de a pozitív pillanatok tekintetében nincs különbség köztük és kiegyensúlyozottabb társaik között.
5. A kötődési mintánk is hatással van arra, milyen rendszerességgel lábadnak könnybe a szemeink: a szorongó és kapcsolatfüggő felek többször sírdogálnak, mint azok, akik kevésbé ragaszkodnak a másikhoz.
6. A jómódú, demokratikus országokban gyakrabban törnek ki könnyekben, mint más országokban.
„Ha sosem sírtál, nem is lehetnek gyönyörűek a szemeid.” – Sophia Loren
7. Ha sírni látunk valakit, az megváltoztathatja bennünk a róla alkotott képet: egy pityergő embert empatikusabbnak, megbízhatóbbnak, őszintébbnek és kevésbé agresszívnak tartunk, ám az is előfordulhat, hogy ezáltal érzelmileg instabilnak gondoljuk.
8. Egyáltalán nem mindegy, hol kezdünk el szipogni: negatívabb képet fest rólunk, ha a munkahelyünkön történik meg, mintha egy privát környezetben.
9. Az emberek körülbelül 50 százaléka jobban érzi magát sírás után.
10. Az emberek 10%-a sokkal rosszabb lelkiállapotba kerül zokogás után.
„Nem baj, ha patakokban ömlenek a könnyeid, amikor valaki megbánt, csak ne felejts el hidat építeni és átlépni rajta.” – Taylor Swift
11. Az, hogy éppen kik vesznek minket körül, befolyásolja, hogy megkönnyebbülünk-e egy alapos hüppögés után: ha támogató közegben szakad el a cérna, akkor valóban javulhat a közérzetünk a sírás után.
12. A terápiás ülések 15-30 százalékában könnyezik valaki.
13. A sírás egyébként lényeges eleme a terápiáknak, és sokkal kiemelkedőbb eredményt lehet elérni általa, az érzelmeink kifejezése ugyanis a sikeres kezelés egyik fontos lépése.
Forrás: Psychology Today
Nyitókép: seb_ra/Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Nem szégyen, ha kiengeded a könnyeket! A sírás jótékony hatásai
- Téged is elkapott már a sírás szex után? Ez lehet az oka! (18+)
- Akarsz róla beszélni? Avagy 7 jel, hogy terapeutára lenne szükséged