Van, akinek gyorsan elszállt, mások szerint nem volt még egy ilyen hosszú év, mint az idei. Egy dologban viszont mind egyetértünk, soha nem látott kihívásokkal kellett megküzdenünk, amiken olykor egy-egy mozimaraton is segített túljutni.
Szexoktatás
A kissé ügyetlen, de felnőtteket megszégyenítő tudatossággal és önreflexióval rendelkező Otis, a suli szexterapeutájának sztorija sokakat magával ragadott. A filmes eszközöknek hála nem lehetünk biztosak abban, hogy a történet pontosan mikor is játszódik. Az okostelefonok mellett megjelentek a ’90-es éveket idéző szobabelsők, amik egyértelműen nosztalgikus hangulatba kerítettek bennünket. Persze a nem mindennapi tinik, teljesen szokványos hétköznapjait nemcsak ezért volt jó végigkövetni, hanem azért is, mert a sorozat olyan fontos témákat is feldolgoz, mint a drog, a nemi identitás kérdése, az iskolai bántalmazás, a netes zaklatás, a szülő-gyerek kapcsolat és természetesen a szexualitás. Mondanunk sem kell, hogy ez utóbbi téma jó pár humorbombát tartogatott a nézőknek. A sorozat következő évada hamarosan érkezik!
Sötétség
A Netflix első német nyelvű sorozata, a Sötétség (Dark) tipikusan az a műsor, amelyet az ember az első 2-3 epizód után egyszerűen nem tud hova tenni. Az események lassan bontakoznak ki, a különböző szálak lényegtelennek tűnnek, de egy bizonyos pont után a néző rájön, minden apró mozzanatnak hatalmas szerepe van. Innentől kezdve nincs visszaút, Winden városának misztikus, hátborzongató atmoszférája mindenkit magába szippant. A valaha volt legszövevényesebb időutazós történet folyamatosan új kérdéseket vet fel bennünk, és még alvás helyett is azon jár az eszünk, ki és honnan jött, valamint mi a célja. A történet komplexitása nem engedi, hogy röviden és teljesen spoilermentesen felvázoljam azt, mi mindent kínál a Dark. De nem is szeretném senkitől elvenni azt az élményt, amikor a harmadik évad végére a vérfertőző, családcentrikus időhurok kirakósának az összes darabja a helyére kerül. Ekkor döbbensz rá igazán, milyen zseniális, precízen megkomponált forgatókönyvet írt Baran bo Odar.
White lines
Egy sok éve eltűnt fiú holteste előkerül a sivatagból. Hogy húga kiderítse, ki volt testvére gyilkosa, a saját szakállára nyomozni kezd, mégpedig minden bulihelyszínek legjobbikán, Ibizán. A baljós kezdés ellenére a sorozat humora páratlan, persze a krimi szál is izgalmasan alakul, mégis a szereplők bénázásai teszik igazán szerethetővé a White lines-t. És persze az, hogy senki sem az, akinek látszik: a veszélyes küllemű kidobó, vajszívű (és szuperszexi) macsó, a főgengszter jó szándékú családapa, a törékeny női főhős, férfiakat ejt ámulatba bátorságával, a rebellis fiú pedig valójában egy megtört ember, aki évek óta identitásválsággal küzd. A White lines azoknak is melegen ajánlott, akik szeretik a minőségi techno zenét, ezt a szubkultúrát, és akik szeretnének elkalandozni a múltban, hogy egy sikeres DJ szemével lássák milyen volt egykor Ibizán zenélni.
Fekete tükör
A Black Mirror atyja, Charlie Brooker saját elmondása szerint a sorozat „a technológia nevű kábítószer mellékhatásait vizsgálja”, és a címét is a minket körülvevő fekete tükrökről, a tévék, monitorok, okostelefonok rideg kijelzőiről kapta. Az antológia-sorozat valójában nem görbe, sokkal inkább egy karcos fekete tükröt mutat a modern társadalomnak és mindegyik epizódja egy gyomrost ad a nézőnek. A kemény média- és társadalomkritikát hordozó részek futurisztikus környezetben játszódnak, de elég hihetőek ahhoz, hogy ne egy irreális jövőképet fessenek le. Ezért könnyű eljátszani a gondolattal, hogy néhány éven/hónapon belül vagy akár holnap is megtörténhet, hogy egy primitív humorú, animált, kék mackó elnökválasztáson indul, hogy egy alkalmazáson keresztül egymást értékelhetjük, de azon sem lepődnénk meg, ha hamarosan a teljes életünket rögzíthetnénk a koponyánkba épített tárolóra, majd bármelyik részét visszajátszhatnánk, lassíthatnánk, kielemezhetnénk és újraélhetnénk, vagy akár a nappali plazmatévéjén is levetíthetnénk a barátainknak.
100 ember
Nemcsak a sorozatok, hanem a reality-k táján is mutatott olyat a Netflix idén, ami feledtette velünk a pandémiás állapotokat. A 100 ember (100 Humans) című műsorban 3 humoros tudós (és egyben műsorvezető), 100 emberrel kísérletezik, hogy bebizonyítsanak vagy cáfoljanak különféle mítoszokat. A formátum önmagában lenyűgöző, bár a kísérletek nem reprezentatív jellegűek, a tudósok mégis próbáltak megtenni minden tőlük telhetőt, hogy reális képet kapjunk a különféle szokásainkról. Például arról, hogy a jóképű vagy szép elítéltekkel elnézőbbek vagyunk, de az is kiderült, hogy a 60 év feletti korosztály sokkal hatékonyabb, ha csapatmunkáról van szó, mint a 40 felettiek. És igen, igen, a nők sokkal jobban tudnak egyszerre több dologra figyelni, mint a férfiak.
Hogyan adjunk el drogokat a neten (villámgyorsan)
A Netflix másik népszerű német sorozatában (amely egyébként valós eseményeken alapul) egy fiatal srác és a haverja kihasználja az internet adta lehetőségeket, és a Z generációs fogyasztóknak az online térben teríti a drogot. Mindezt a szerelemért, na meg a pénzért. A történetünk főszereplője Moritz, akinek barátnője visszatér Amerikából, és azt kéri, tartsanak szünetet. „Hősünk” ezt nehezen viseli, és kideríti, hogy egy jóképű srác csapja a szelet szíve hölgyének. És ezzel el is kezdődik Moritz díler karrierje. A sorozatban csak úgy repkednek a fekete humorral átitatott poénok, közben mégis figyelmet kapnak azok a problémák, amelyekkel a mai fiataloknak kell megküzdeniük. A vizuális világnak és az elképesztő effekteknek köszönhetően még azok is a Z generáció tagjának érezhetik magukat, akik nem tudják mi az a Snapchat és a FaceSwap.
Mi kerül az asztalra?
Aki szereti a főzős versenyeket, az a Mi kerül az asztalra? (The final table) című showt imádni fogja. A formátum baromi pörgős, a versenyző séfeknek, akik között Michelin-csillagos éttermet vezető japán szakács és kezdő mexikói gyökerekkel rendelkező hobbiséf is helyet kapott, minden részben egy-egy ország nemzeti ételét kell megfőzniük. És éppen attól lett annyira izgalmas a Mi kerül az asztalra?, hogy a különféle ételekkel együtt kulturális különbségek és a séfek és mestereik ételhez való kapcsolata is előkerül. A remek fogásokat, mintha a szánkban éreznénk, a zsűri pedig ítéletet mond, hogy végül csak egy szakács maradjon, aki helyet kap a legjobbak mellett.
Mindig az ördöggel
Az idei év egyik legjobban várt bűnügyi thrillere már az impozáns színészgárdával is felhívta magára a figyelmet, akik az alakításukkal messze túlszárnyalták magukat. A Pókemberként ismertté vált Tom Holland és az Alkonyat-trilógia egyik főhőse, Robert Pattinson is élete alakítását nyújtja, de Bill Skarsgård, Sebastian Stan és Haley Bennett játékára sem lehet panasz. A történet két kisváros néhány lakosára fókuszál, egy megárvult fiú, egy sorozatgyilkos fotós pár, egy korrupt rendőr és őrült prédikátor szemszögéből is láthatjuk a cselekmények kibontakozását. A több generáción átívelő szerencsétlen sorsok pedig egyre tragikusabban fonódnak össze. Előre szólunk, néhány zsebkendőre szükséged lesz.
TE
A TE (YOU) című sorozatban az a legmeglepőbb, hogy drukkolunk egy sorozatgyilkosnak, hogy megússza tettét. Persze, nem ez az első ilyen eset, Dexterrel jó pár évadot végigizgultunk, a TE valahogy mégis más. A felszínen hősszerelmesnek tűnő fickó valójában egy kontrollmániás pszichopata, aki azzal takarózik, hogy mindent imádott kedveséért tesz. A sorozat első évadának a szürke, de mindig pezsgő New York ad díszletet, míg a következő évad, hogy hangsúlyozza különbözőségét az előzőhöz képest, a napfényes Los Angelesbe kalauzol, ahol hősünk újabb zűrökbe keveredik.
Hatalom és perverzió: A Jeffrey Epstein-sztori
Nehéz elhinni, hogy a #metoo mozgalmat kirobbantó Harvey Weinstein-ügynél visszataszítóbb eset is létezik, pedig Jeffrey Epstein aljassága még a filmproducerét is tetézi. A Netflix négyrészes dokumentumfilm-sorozata gyakorlatilag arcon csapja a nézőt a szomorú igazsággal: ha az ember elég gazdag és kellően messzire elér a keze, nagyon sok mindent megtehet. Epstein hatalma és a korruptív rendszer lehetővé tette, hogy a szexuális ragadozó – és befolyásos bűntársai, például András herceg – évtizedeken át megússzák a bűneiket, amelyekről a zaklatás túlélői közül néhányan személyesen számolnak be egy-egy epizódban. A történet önmagában gyomorforgató, de néhány információ, néhány jelenet annyira megdöbbentő, hogy egy pillanatra meg kell állítani a filmet, hogy valóban felfogja az ember. Ilyen amikor Epstein ügyvédje a kamera előtt nyíltan erőt demonstrál a „gyere kicsi lány, nézzük meg mire mész egy sztárügyvéd ellen” kijelentésével, de a piramisszerűen kiépített kapcsolati rendszer is sokként ér minket.
Vezércsel
Az árva sakkzseni története az év végére mindenkit a játék bűvkörébe vont, nem csoda. Egy sakkmesterrel az oldalamon néztem végig a miniszériát, és állíthatom, nem született még olyan film vagy sorozat, ami egyszerre izgalmasan mutatta be ezt a sportot, ugyanakkor normális sakkpartikat és igazi sakkzsargont vonultatott fel. A Vezércsel megkapó sztorija mellett varázslatos látványvilággal operál, a díszlet és a jelmezek is abszolút telitalálat. A legizgalmasabb talán mégis az, hogy hatására reflektorfénybe került ez a csodálatos játék és világhíres játékosai, ami profit és kezdőt egyaránt képes rabul ejteni.
Megoldatlan rejtélyek
A valós bűnügyeket bemutató sorozat címe magáért beszél: olyan eseteket ismerhetünk meg, amelyekben a megmagyarázhatatlan tényezők, a véletlenek vagy éppen a nyomok hiánya zsákutcába vezette a szakértőket. Az Unsolved Mysteries eredetileg egy 1987-ben bemutatott, 14 évadot megélt NBC-sorozat volt, amely idén tért vissza a Netflix-re. Minden rész alaposan felvázolja a rejtélyek ismert részleteit, a szemtanúk interjúi mellett nyomozói feljegyzéseket, valamint fotókat, videófelvételeket és hanganyagokat is láthatunk a filmben. A megmagyarázhatatlan eltűnésekre és halálesetekre azonban a legtöbb krimisorozattal ellentétben az epizódok végén sem kapunk választ. Csak egy felhívás villan fel, kit kell értesíteni, ha bármi információnk van az esettel kapcsolatban. Az első évad bemutatása után a nyomozók több olyan információt is kaptak, ami elősegítette a nyomozás folytatását. Ezért is annyira megnyerő számomra a sorozat, mert nemcsak elgondolkodtatja, megdöbbenti a nézőt, hanem valós értelme van.
Nyitókép: IMDb, Netflix
