Egy holland trendelőrejelző, Li Edelkoort szerint most lehetőségünk van arra, hogy átgondoljuk azt az értékrendszert, amiben eddig éltünk, és jóra fordítsuk a világ lelassulását.
2020 márciusára biztosan sokáig emlékezni fogunk: ez az a hónap, amikor az egész világ visszavonulót fúj. Sok határ lezárult, drasztikusan csökkent a repülőforgalom, a koncerteket, színdarabokat, sportrendezvényeket lefújták, a gyerekek távoktatásban tanulnak, és aki teheti, home office-ban dolgozik. Van, aki a világvégétől retteg, és pánikol, van, aki kevésbé aggódik, van, igyekszik megőrizni a lelki békéjét, és van, aki akár naponta többször végigmegy ezen az érzelmi hullámvasúton – ahogyan én is. De egyik nap félúton az özönlő negatív hangvételű cikkek okozta idegbaj, és az otthoni munkavégzés miatti zen(ebb) állapotom között ráakadtam az interneten egy beszélgetésre Li Edelkoorttal: a holland trendelőrejelző szerint a koronavírus sosem tapasztalt gazdasági hanyatláshoz fog vezetni, de közben segít megreformálni az emberek értékrendjét.
Karanténba a fogyasztói társadalommal?
Li szerint a járványnak nem csak gazdasági, hanem kulturális hatása is lesz – végre megpróbálunk úgy élni, hogy kevesebb tárgyat halmozzunk fel magunk körül, és talán nem utazunk majd annyit (legalábbis repülővel nem, inkább belföldön kalandozunk). „Úgy tűnik, hogy belépünk egy fogyasztói karanténba, ahol megtanuljuk, hogyan lehetünk boldogak egy egyszerű ruhával, felfedezzük a régi kedvenceinket, elfeledett könyveket olvasunk, és sokat főzünk, hogy széppé varázsoljuk az életet” – mondta. „A kitörés rákényszerít minket arra, hogy lassítsunk, hogy ne utazzunk repülővel, hogy otthonról dolgozzunk, és csak a közeli barátaink és a családunk társaságában töltsük az időnket. Önállóságra és tudatosságra nevel minket. A fashion show-k hirtelen bizarrnak, és nem odaillőnek tűnnek, a számítógépünkön felugró utazási hirdetések pedig nevetségesnek. A jövőbeli tervek gondolata homályos és kétséges lesz: számítanak egyáltalán? Minden egyes nap megkérdőjelezzük a rendszereket, amiket születésünk óta ismertünk, és mérlegelnünk kell a halálukat.”
Fellélegezhetünk?
A koronavírus elterjedése azt is bebizonyította, hogy milyen elképesztő hatása lehet a környezetre annak, ha minimalistább életszemléletre váltunk. Kínában a termelések leállításával 2 hónap alatt elképesztő mértékben csökkent a szén-dioxid kibocsájtás, és az emberek végre újra fellélegezhettek – hasonló eredményeket tapasztalnak Olaszország esetében is. És akkor még nem is említettük, hogy a repülőjáratok visszaesése milyen sokat segít egy fenntarthatóbb létforma kialakításában a Földön. Évek óta tudjuk, hogy a bolygónk védelmének érdekében drasztikusan meg kell változtatnunk azt, ahogyan élünk, utazunk, fogyasztunk és szórakozunk. „Egyszerűen nem folytathatjuk tovább azt, hogy ennyi árut előállítunk, és hozzászoktunk ahhoz, hogy rengeteg választási lehetőségünk van. A semmiről sem szóló információk tömkelege megbénította a kultúránkat. A fiatal generációk egyre tudatosabbak abban, hogy a tulajdonjog, a ruhák felhalmozása, vagy az autók már egyáltalán nem vonzó dolgok többé.”
Nincs több kifogás!
Li úgy gondolja, hogy sokan arra várnak, hogy majd minden megoldódik magától, miközben mindent úgy csinálnak, ahogy eddig is – azonban a járvány kivette az irányítást a kezünkből. Nem várhatunk többé a válaszokra, nekünk kell megoldásokat keresni. „Az improvizációs készségek és a kreativitás lesz a legfontosabb eszközünk.” A trendelőrejelző azt mondja, tiszta lapot kapunk egy új kezdethez.
Álljunk meg – kicsiben!
Sorra jelennek meg a képek az európai nagyvárosokról: ahol korábban mozdulni sem lehetett a turistáktól, most egy lélek sem jár. De vajon szükség van arra, hogy a fapados járatoknak köszönhetően önjelölt influenszerek százai utazzanak Rómába, Párizsba, Londonba, vagy Budapestre szelfiket posztolgatni, miközben igazából meg sem élik a pillanatokat? (Mi pedig az üzenőfalat pörgetve szarul érezzük magunkat, mert azt hisszük, nekik jobb életük van.) Biztos, hogy csak akkor nyaralás egy nyaralás, ha külföldre megyünk, nem pedig belföldön túrázunk valamerre vonattal, vagy biciklivel? Tényleg kell, hogy ezer meg egy programra, és szórakozóhelyre ellátogassunk, csak hogy Instagramon azt mutathassuk, szuper életünk van, és sosem unatkozunk otthon, pedig csak el akarunk menekülni a gondolataink elől? Egyáltalán: miért büntetés az, hogy itthon vagyunk, családi körben? Ez most az önreflexió ideje.
Forrás: Dezeen
Nyitókép: sarote pruksachat/Getty Images
