Két év áll rendelkezésemre, hogy a következő listában található 25 pont mindegyikét teljesítsem - a jogosítvány megszerzése, a rossz szokásaim megváltoztatása és még számtalan kihívás vár rám.
Mintha csak tegnap lett volna, amikor a középiskolás tanulmányaim miatt a vidéki életet magam mögött hagytam és a fővárosba költöztem. Szinte pontosan nyolc év telt el azóta, mióta először elfoglaltam a kollégiumi szobámat. Idén nyáron, amikor betöltöttem a 23-at hirtelen rádöbbentem (és egy pillanatra be is pánikoltam), hogy már nem a 20-hoz, hanem a 25-höz állok közelebb. Bár, egy picit megnyugtatta a lelkem, hogy a szülinapom után két hét alatt háromszor is elkérték a személyimet. Bezzeg, amikor 18 évesen alig vártam, hogy büszkén felmutathassam, akkor senki sem volt rá kíváncsi.
Két év múlva betöltöm a 25-öt, de mielőtt ez megtörténne, még szeretnék néhány dolgot megtenni. Ez az idő elsőre talán nem is tűnik olyan kevésnek, ám ha belegondolok abba, hogy az elmúlt néhány év milyen gyorsan elrepült, akkor rájövök, jobb, ha csipkedem magam. Kis listám összeállítása közben próbáltam a realitás talaján maradni, bár egy-két nagyratörő álmot is megfogalmaztam. Van, ami gyerekjáték lesz és akad olyan is, amivel előre látom, hogy meggyűlik majd a bajom. Két évem maradt, hogy az alább felsorolt pontokból mindet kipipáljam, de én elfogadom a kihívást.
1. Jogosítvány megszerzése
Nem állítom, hogy a tömegközlekedés a kedvenc elfoglaltságom, de azt sem szabad elfelejteni, hogy sokkal környezetkímélőbb megoldás, mint a kocsikázás. Valamint a legtöbb esetben a forgalmi dugók is elkerülhetők vele. De előfordult már, hogy jól jött volna, ha tudok vezetni és a volán mögé tudok pattanni. A tegnapi hering-parti után a villamoson újra erősen fontolóra vettem, hogy beiratkozok egy autósiskolába.
2. Megkóstolni egy bort, ami a születésem évében készült
Egy pohár bor a 90-es évekből? Köszönöm, jöhet.
3. Ellátogatni a Victoria & Albert múzeumba
Mások bakancslistáján egzotikus szigetországok és lélegzetelállító tengerpartok szerepelnek, az enyémen múzeumok. A Louvre, a Tate Modern és a Brera neve mellett a képzeletbeli listámon már ott díszeleg a kis pipa, de a V&A-t még nem láttam a saját szememmel. Ami késik, nem múlik.
4. Megtanulni, hogyan kezeljem a hangulatváltozásaim
Nem, nem vagyok pszichopata, de a hangulatom egyik pillanatról a másikra képes teljesen megváltozni. A kedélyállapotom sajnos a munkahelyi teljesítményemet és a kapcsolataimat is befolyásolja, arról pedig inkább ne is beszéljünk, hogy milyen állapotba kerülök, ha még a hormonok is összekuszálják a helyzetet. Ezen a rossz tulajdonságomon még bőven van mit javítani, de már érzékeltem egy kis változást. Ha meg tudnám tanulni, hogyan kezeljem az ilyen helyzeteket, talán a barátaimtól sem kellene többször azt hallanom, hogy „nyugi, csak dobj be egy Snickers-t!”
5. Eljutni a kedvenc zenészem koncertjére
Mivel az alternatív stílusokért rajongok és a mainstream előadók nem igazán hoznak lázba, így esélyem sincs arra, hogy a kedvenc előadóim egyike hazánkba látogasson. Az elkövetkező két évben biztos, hogy ellátogatok egy koncertre vagy egy fesztiválra, ahol a line-upot olvasva találkozhatok EDEN, Sam Fender vagy Joji nevével. Sanszos, hogy egy külföldi kiruccanás lesz belőle.
6. Megtalálni a saját illatomat
Még mindig keresem azt a parfümöt, amibe első látásra szippantásra beleszeretek. Szuper lenne megtalálni az illatot, amiről azt mondhatom, ez igazán én vagyok.
7. Részt venni egy kerámia workshopon
A kerámia iránti rajongásom egészen új keletű dolog, talán egy-két éve kezdődött. Azóta viszont egyre erősebb késztetést érzek arra, hogy én is a korong mögé üljek és elkészítsem saját kis tálkámat. Biztosan hepehupás és amorf lenne, de legalább elmondhatnám, ez az én hepehupás, amorf tálkám.
8. Megnézni azokat az alapfilmeket, amiket még sosem láttam
Valamiért a klasszikus és népszerű mozifilmek eddig kimaradtak az életemből. Az még rendben van, hogy fogalmam sincs, miről szól a Star Wars és A Gyűrűk Ura. De azt elég cikinek érzem, hogy a Ponyvaregényt, A keresztapát, a Mátrixot és a Vissza a jövőbe-trilógia egyik részét sem láttam még. Bezzeg egy 1966-os csehszlovák drámáról senki sem akar velem beszélgetni…
9. Rendszerezni a dolgaim Marie Kondo módra
Legszívesebben mellékelnék egy fotót a szobámban uralkodó káoszról, de arra szerintem senki sem áll készen.
10. Életben tartani egy szobanövényt legalább egy évig
Legszívesebben mellékelnék egy fotót a mellettem pihenő, valaha zöld, most már inkább barna színben pompázó növényről, de arra szerintem senki sem áll készen. A növények életben tartása fogalmazzunk úgy, nem tartozik az erősségeim közé – a rekordom nagyjából két-három hónap, úgyhogy ez a feladat igazi kihívás lesz a jövőben.
11. Legyőzni az e-mail parát
A munkáim miatt az elektronikus levelezés a mindennapjaim része, de még mindig képes vagyok fél órát ülni egy négysoros e-mail felett mielőtt megnyomom a küldés gombot. Hogyan szólítsam meg? Miért ilyen hivatalos a hangnem, ha tegnap este 11-kor még vicces gifeket küldözgettünk egymásnak? Vajon használhatok felkiáltójelet vagy azzal túl agresszívnak tűnik majd a mondandóm? Másolatba vagy titkos másolatba tegyem a többi címzettet? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok izzasztanak meg minden nap. Lehet, hogy egy picit túlgondolom?
12. Többször kilépni a komfortzónámból
Mit tehet az ember, ha a Rák jegyében születik és egyszerűen a génjeibe van kódolva, hogy ragaszkodik a jól megszokott dolgokhoz? Az újdonságok hallatán azonnal bekapcsol bennem egy vészjelző és igazán meg kell erőltetnem magam, hogy belevágjak az ismeretlenbe. Ezen változtatni majdnem olyan nehéz lesz, mint életben tartani egy szobanövényt.
13. Átúszni a Balatont
Már régóta tervezem, hogy valamelyik nyáron csatlakozom a Balaton-átúszók népes táborához. Valójában egyszer már meg is szerveztük az utat, de az időjárás közbeszólt, az új időpont pedig nem volt alkalmas. De ami késik, nem múlik.
14. Elutazni valahova egyedül
Nem, most nem a BKK-ról van szó – a villamosra fel merek szállni kíséret nélkül. Egy nyaralást viszont nem tudok elképzelni teljesen egyedül, annak ellenére, hogy az utóbbi időben egyre többet olvasni az egyedül utazás pozitív hatásairól. Talán még izgalmasabbá teszem az élményt – fogok egy Európa-térképet, feltűzöm a táblámra és csak úgy rábökök az egyik pontra. Ha ez sem segít kilépni a komfortzónámból, akkor semmi.
15. Kipróbálni a kick-boxot
Az intenzív sportok rajongójaként hallani sem akarok a jógáról és a meditációról, egy box edzés viszont nagyon megmozgatja a fantáziámat.
16. Megszervezni egy családi ebédet
A gyerekkori emlékeim között élénken élnek a hatalmas családi ebédek, ahol egy kád méretű bográcsban készültek az ételek. Anyukám akkora mennyiséget készített, ami még egy hadseregnek is sok lett volna. Én egy 25 fős vendégséget biztos nem vállalnék be, – egyébként sem férnénk be a lakásba – de a szűk családi kört jó lenne megvendégelni egy napra. Mivel egyébként is szeretek a konyhában ügyködni, ezért örömmel megszervezném az ebédet. Igaz, azért elmondanék egy imát, hogy még véletlenül se égessem oda, sózzam el vagy borítsam ki az ételeket.
17. Eljutni a Glastonbury fesztiválra
Idén már harmadik éve, hogy nem gazdagodtam semmilyen fesztivál élménnyel. Ezt persze könnyen kárpótolná, ha egy, esetleg két napot eltölthetnék a Piltonban megrendezendő zenei eseményen. Ráadásul a Glastonbury jövőre ünnepli az 50. születésnapját, így igen impozáns fellépők várhatók. Ha igaz a hír, hogy Paul McCartney és a Fleetwood Mac is szerepel majd az előadók között, akkor már szervezem is az utat.
18. Megtanulni, mit jelent az „időbeosztás” fogalma
Sportot űzök a halogatásból. Az elmúlt néhány évben rengeteg fejfájást okoztam magamnak ezzel a „szuper” szokásommal. Az ébren eltöltött éjszakák, a hatalmas nyomás és a stressz végül rávilágított arra, hogy jobb, ha időben nekiállok a dolgaimnak. Mentségemre szóljon, hogy régebben, amikor már a nyakamon volt a határidő sokkal összeszedettebben fókuszáltam. Vagyis én ebben a hitben éltem, de ma már nem vagyok ennyire biztos abban, hogy a határidő jó múzsa. Szerencsére már ritkábban fordul elő, de még mindig nem tartanék előadást arról, hogyan gazdálkodjunk jól az időnkkel.
19. Több időt szánni a kreatív hobbikra
Nagyon szeretek rajzolni, festeni és barkácsolni, de sajnos nagyon ritkán töltöm kreatív foglalkozásokkal a szabadidőmet. Ha lenne hozzá kedvem, akkor az időm nem engedi, ha épp akad néhány szabad órám, akkor pont szívesebben tölteném el mással. A másfél éve a szekrényem mögött porosodó pasztellképet lassan ideje lenne befejezni. Igaz a jó munkához idő kell, Leonardo is 16 évig dolgozott a Mona Lisán.
20. Beszerezni egy bakelit lemezlejátszót
20. Összegyűjteni egy impozáns vinyl gyűjteményt
Az eredeti listám egy kis módosításra szorult, mert néhány év sóvárgás után idén végre megleptem magam egy retró lemezlejátszóval. A késői szülinapi ajándékom viszont nem teljes egy hatalmas lemezgyűjtemény nélkül, amit már el is kezdtem duzzasztani. Két év múlva már irigylésre méltó mennyiség tulajdonosa leszek.
21. Eljutni álmaim országába
A múzeumos bakancslista mellett természetesen én is összeállítottam egy hagyományos változatot, amin álmaim úti céljai olvashatók. Az első helyen fej-fej mellett Izland és Ausztrália szerepel nagy betűkkel. Mindkét hely valószínűleg nem fér bele két év alatt, de ha egy összejönne, annak nagyon tudnék örülni.
22. Több hazai/fenntartható terméket vásárolni
Másfél évig dolgoztam egy fast fashion cégnél, ami bőven elég volt ahhoz, hogy olyan dolgokat is megtudjak, amik örökre megváltoztatják a véleményemet ezekről a brandekről. Azóta igyekszem minél gyakrabban kerülni ezeket az üzleteket és inkább a fenntartható divat mellett döntök, amibe az is beletartozik, hogy támogassam a hazai tervezőket.
23. Ellátogatni az Aggteleki cseppkőbarlangba
Mivel az ország déli részén nőttem fel, ezért inkább az Alföld és a Dél-Dunántúl vidékét jártam be a családi utazások során. Bevallom abban sem vagyok biztos, hogy Magyarországon belül jártam-e a fővárostól északabbra eső városban. Ezt persze könnyen orvosolhatnám egy kirándulással például az Aggteleki cseppkőbarlangba.
24. Megkóstolni a jackfruitot
Már többször hallottam erről a gyümölcsről, amit általában húspótlására használnak. A hatalmas méretű, hihetetlenül büdös jackfruitot biztosan nem én bontanám fel, ettől megóvnám magam. De ha valaki tudja, hol lehet jackfruitból készült hamburgert kapni, akkor szóljon, és örömmel letesztelem.
25. Vásárolni és valóban hordani egy szoknyát
Sportcipő- és nadrág-mániám nem ismer határokat, ezért elég kevés, pontosan nulla darab szoknya rejtőzik a ruhásszekrényeben. Egyszer, valamikor régen még vásároltam egyet, amit párszor fel is vettem. Aztán a kihasználatlanság miatt inkább másnak adtam. Most, hogy 25 felé közelítek, nem ártana egy leheletnyivel nőiesebben öltözködnöm, amihez első körben nem ártana beszereznem egy szoknyát. Csak nehogy úgy járjon, mint az elődje.
Nyitókép: Unsplash
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- 5 módszer, hogy te diktálj és ne az e-mailek
- Bakancslistás első helyezettek: újságíróink álom úti céljai következnek!
- Ügyetlen plant lady vagy, aki minden növényt megöl? Akkor ezt az enteriőr trendet neked találták ki
