A polgárpukkasztás és a figyelemfelkeltés a mindennapjaik része, de kifejezetten jól áll nekik a lázadás.
Életünk egy bizonyos szakaszában azt gondoljuk, szükségünk van példaképekre. Amikor még nem kiforrott az egyéniségünk, akkor úgy tűnik, hogy nincs is annál jobb, mint másolni valakit. Ilyenkor természetesen olyan személyeket választunk, akik sikeresek, tetszik, amit csinálnak vagy tetszik, ahogy kinéznek, akikből tudunk inspirálódni. Sok esetben betegessé is fajulhat ez az állapot, de többségében szerencsére a normális keretek között marad.
Egy időben konkrétan kisebb városnyi Michael Jackson élt a világban, akik mind abban bíztak, hogy ugyanolyan híresek és gazdagok lesznek, mint a sztár maga.
A témával mélyebben foglalkozó szakemberek megállapították, hogy még akkor is a lázadó, polgárpukkasztó személyeket állítjuk magunk elé példának, ha tőlünk ez a fajta viselkedés fényévnyire van. Talán pont a bátorságukat nézzük csodálva, vagy annak a képességét és lehetőségét „irigyeljük”, hogy nekik aztán bármit lehet.
Dennis Rodman
Az első híres ember, akiért szinte „megőrültem” Dennis Rodman volt. Kamaszéveim a kosárlabda bűvkörében teltek, én magam is próbálkoztam a sportággal. Éjszakába nyúlóan tudtam nézni az NBA meccseit, elsősorban miatta. Nem ő volt a legerősebb láncszem a gépezetben, hiszen Michael Jordan mellett komoly meló volt bárkinek kitűnni a brigádból. De a csapat annyira komplex volt, hogy energiaitalra sem volt szükségem ahhoz, hogy tátott szájjal nézzem hajnalokig a Chicago Bulls meccseit.
Dennis Rodman maga volt a két lábon járó lázadás.
Minden meccsen más színű volt a haja, a lilától a zöldig az egész színskálát bemutatta egy-egy évadban. Akkoriban még nem volt ennyire divat a tetoválás, de ő már teljesen ki volt varrva, ezzel is messze kitűnt a mezőnyből. Az ikonikus 91-es számú mezét, amit egy NBA gálameccs alkalmával volt szerencsém személyesen aláíratni, a mai napig nagy becsben őrzöm. Azt nem mondom, hogy folyamatosan követem, de azért gyakran ránézek az Instájára és mindig elégedetten nyugtázom, hogy ugyanolyan jó arc, mint legaktívabb éveiben, és a korral sem változik.
Johnny Depp
Tegye mindenki a szívére a kezét, és ismerje be nyugodtan, hogy az Ollókezű Edward, A Karib-tenger kalózai vagy a Csokoládé című filmek után szerelmes volt Johnny Deppbe. A barátnőmmel egy időben úgy ítéltük meg, hogy nála jobb pasi az egész Földkéregségen nincsen, és teljesen fel voltunk háborodva, amikor feleségül vette Vanessa Paradis-t.
Emlékszem, hogy a barátnőm felkutatott valahonnan egy címet és írt is neki. Bár soha nem mutatta meg, hogy ne egyen meg a sárga irigység, de esküdözött, hogy választ is kapott. Nyilván.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és a sármos színész sem csak és kizárólag a művészi teljesítményével hasít a címlapokon. Valószínűleg a nagy nehezen nemrég kimondott válása körüli szappanoperának nem minden „forgatási” percét élvezte, de nekem nagyon imponált, ahogy beleállt az egészbe. Nem akarta fű alatt lefizetni az exét, befogni a száját, elkerülni a botrányokat, hanem beleállt a sztoriba. Ráadásul a közel 60 éve alatt többször meggyűlt a baja a droggal és az alkohollal, de mindig felül tudott rajtuk kerekedni. Bízom benne, hogy a nem mindennapi életvitele mellett, a sok lázadás közepette, alkot még nagyot a filmvásznon is. Mert bár a botrányok és az idő rajta is hagyott nyomot rendesen, még most is jól néz ki, és óriási színész.
Bono
Bár sokféle műfajt és előadót hallgatok szívesen, a zenei ízlésem valójában nem túl bonyolult: a nagybetűs ZENE számomra évtizedek óta a U2. És ez valószínűleg már nem is nagyon fog változni. Még akkor sem, ha órákig tudok őrjöngeni Lady Gagára, akit szintén nagyon csípek. Az ír szupercsapat és frontembere Bono, évek óta lázad minden ellen, amivel problémájuk van.
Ma már nem kampányolnak külön-külön olyan témák kapcsán, amelynek sorsát tényleg a szívűkön viselik, és évekkel korábban még nyíltan lázadtak, „egyszerűen” zenébe foglalják.
Az elmúlt évtizedben több koncertjükön is voltam, és nem is kifejezetten a hangulat és a zene, ami a legjobban megfogott, hanem az üzeneteik közvetítése. Hihetetlenül inspiráló számomra, hogy a menekültkérdéstől kezdve, a békéért és a jobb és fenntartóbb jövőért mind szót emelnek. Hogy a maguk eszközeivel időt, energiát és pénzt nem sajnálnak arra, hogy a világ tényleg jobb hely legyen. Arról már nem is beszélve, hogy mennyi társadalmilag fontos és életbevágó ügyet támogatnak, csak éppen nem verik nagydobra.
Nyitókép: Franziska Krug/Getty Images
