A minket érő előítéletekkel van, hogy nem tudunk mit kezdeni, és azt érezzük, leterítenek a lábunkról. Érdemes felkészülni a sokszor bántó és hamis sztereotípiákkal szemben. Mutatjuk is, hogyan!
Gordon Allport pszichológus szerint az előítéletek és a sztereotípiák a normál emberi gondolkodás részei. A körülöttünk lévő világ megértése érdekében az információkat kategóriákba rendezzük, és nem meglepő, hogy az emberekkel is ezt tesszük. Ám ezek a kategóriák a legtöbbször tévesek, sőt, sokszor sértőek is lehetnek.
Amióta az eszemet tudom, folyton előítéletekbe ütközöm. Az évek során növesztettem magamra egy láthatatlan páncélt, ami segített abban, hogy ezek a rosszmájú gondolatok leperegjenek rólam. Sajnos, a páncél néha megreped és bizonyos a bántó mondatok szíven találnak. Főleg azok a feltételezések esnek rosszul, amelyeket azoktól kapok, akik többnyire egyáltalán nem ismernek engem. Sokáig nem értettem, miért skatulyáznak be, és rendszerint be is akartam bizonyítani, hogy egyáltalán nincs igazuk. Persze ma már pontosan tudom, hogy az előítéletek nem rólam szólnak, hanem arról, akiktől kapom őket. Az ítélkezők sokszor a belső félelmeiket és bizonytalanságukat vetítik ki a környezetükre, sőt korábbi tapasztalatok alapján kategorizálnak be egy számukra ismeretlen személyt. Valószínűleg majdnem mindenki beleesik ebbe a hibába és megsért vele másokat. A jó hír, hogy három módszer is van arra, hogyan kezelhetjük a jogtalan előítéleteket.
Milyen érzést váltott ki belőlem?
Ha ismerjük önmagunkat, a félelmeinket, tisztában vagyunk a képességeinkkel, akkor könnyebben el tudjuk dönteni, hogy az előítéletnek van-e alapja. Amikor az egyik ismerősöd – akivel ezer éve nem találkoztál – feltételez rólad valamit, akkor gondolkodj el a szavain. Igaza lehet? Miért mondta ezt? Ha a mondandója után azt érzed, igazságtalan volt veled, akkor ne vedd magadra a szavait. Ami pedig kifejezetten fontos, hogy próbáld meg az ő szemszögéből nézni magad, így könnyebben megértheted a gondolkodását. Lehet, hogy egy évekkel ezelőtti beszélgetésből indult ki, és nem áll rossz szándék az üzenet mögött.
Na, így terjed a pletyka…
Akármennyire nehéz elfogadni, nem szerethet minket mindenki. Előfordulhat, hogy az ismerőseid 90 %-a kedvel téged, a maradék 10 % viszont ki nem állhat. Ha ez utóbbi csoportból valaki mesél rólad egy ismeretlennek, akkor azzal egyértelműen befolyásolja a másik véleményét, még mielőtt egy mondatot is váltanátok. Ez a helyzet táptalaja a rossz előítéleteknek, amivel, valljuk be őszintén, vajmi keveset kezdhetünk. Szimplán csak bízzunk abban, hogy egy ember negatív véleménye nem nyom annyit a latban, mint azoké, akik valóban szeretnek minket.
Mi a célja?
A legtöbb feltételezés nem tudatos, viszont belefuthatsz olyasvalakibe is, aki szándékosan próbálja leépíteni az önbizalmad. Lehet, hogy szimplán féltékeny a szakmai sikeredre, vagy irigykedik a párkapcsolatodra, esetleg felfedezett benned egy tulajdonságot, amelyet magából hiányol. Akármi is álljon mögötte, ezen a helyzeten kétféleképpen lendülhetsz tovább: megpróbálsz vele higgadtan beszélni, és óvatosan kipuhatolni, mi a célja a viselkedésével vagy elengeded a füled mellett a szavait. Egyik megoldás sem egyszerű, de mindegyikből tanulhatsz valamit. Hidd el, az ilyen helyzetek lehetőséget adnak a folyamatos fejlődésre és elsajátíthatod a tolerancia, az empátia és hála képességét.
Nyitókép: Liderina/Shutterstock
Ha tetszett a cikkünk, ezt is ajánljuk neked:
- „Behunyt szemmel sikítottam” – Így küzdöttem le az egyik legnagyobb félelmemet
- Képes vagy szokásaid megváltoztatására?
- Viszlát, előítéletek! Helló, rúdtánc!
