Kétségtelenül vannak az embernek rossz napjai, sőt rossz időszakai is. A kérdés csak az, hogy milyen eszközökkel rendelkezik ezek megoldására, és hogyan birkózik meg velük.
Mindannyiunk életében fellelhetők olyan periódusok, amikor semmi nem megy gördülékenyen. A motivációnk már rég szabadságra vonult, mi pedig mint robotüzemmódba kapcsolt pilóták, tartaléklángon igyekszünk keresztülvergődni a hétköznapokon. Ezekhez a helyzetekhez Coelho és Osho is túl kevés, mert egyszerűen a lelki emésztőgödrünk már eljutott egy olyan szintre, ahol nem bír több mindent magába fogadni.
Mit teszünk ilyenkor?
Általában az alvást látjuk kézenfekvő megoldásnak, csakhogy az a szellemi kimerültség és a lelki apátia ellen fegyvertelen. Az is előfordulhat, hogy „megerőszakoljuk” saját magunkat a produktivitás illúziójával, To-do listákat írunk, feladatokat tudunk le és próbáljuk hasznosnak érezni magunkat. Rácsapunk a saját kezünkre, hogy -„Nana, nem szabad pihenned!” – nehogy újra elfogjon az érzés, hogy mihasznák vagyunk. Kitoljuk a kikapcsolódás lehetőségét egy beláthatatlan távolságba: majd pihenek, ha öreg leszek, ha nyugdíjas, vagy majd örülök, ha elérkezik a nyár. A még kilátástalanabb, a még mélyebb szürkeségbe hajszoljuk magunkat, ahelyett, hogy felismernénk, mindössze egy dologra van szükségünk: feltöltődésre.
Húzd ki magad a gödörből!
Itt jönnek képbe a rutinok. Van, aki a rendszert a kontrollt látja bennük, és van, aki egyszerűen ki nem állhatja őket. Bárhogy is legyen, egy biztos: amikor a saját lelki gödröd mélyén találod magad, nagyon is hasznosak, segítő kezet nyújtanak, amit megragadva kikapaszkodhatsz a legkétségbeejtőbb helyzetekből is. Rábízhatjuk magunkat a „majd csak elmúlik” ígéretre is, de minek tennénk, ha van gyorsabb és fájdalommentesebb kiút? Amikor kifacsarva érzed magad, és nem látod a fényt, ami azt mutatná, hogy van menekvés a rossz napok spiráljából, akkor megnyugtató lehet a tudat, hogy egy olyan eszköz van a kezedben, amit pont az ilyen helyzetek jobbá tételéhez fejlesztettél ki. Az, hogy kinek milyen tevékenységek kerülnek bele az elviselhetetlen napok rutinjai közé teljesen egyénfüggő, de van néhány olyan dolog, ami egyetemesen segíthet.
1. Vissza az alapokhoz
Csábító gondolat ellesni az interneten keringő csodatippeket, amiket a social media önavanzsált gurui osztanak meg, arról, hogy hosszú szeánszokat tarts, füstölgők és pozitív megerősítések körében, de ezzel csak még nagyobb nyomást helyeznél magadra. Az öngondoskodás nem a fancy környezettől és az Insta-kompatibilis kiegészítőktől függ. Néha a legnagyobb változást a legegyszerűbb dolgok jelentik. Amikor legszívesebben kifutnál a világból, vissza kell térni az alapszükségletek szintjére. Vedd le a pizsamád, moss hajat és egyél valami normális ételt. Ez kezdetnek bőven elég lesz.
2. Új inger
A legtöbbször azért csavarodunk bele az ilyen lehangoló időszakokba, mert megfosztjuk magunkat az ingerektől vagy éppen túlzottan sok jut belőlük. Az első esetén a home office és a bezártság csak rápakol még egy jó nagy lapátnyit a dologra. Egész nap ülünk a gép előtt, és elfelejtjük, hogy van élet a monitoron túl is. A monotónia szörnyen lehúzza az életkedvet. Ilyenkor a legjobb, ha valami olyan felé nyúlsz, amiről tudod, hogy biztosan segít a hangulatodon. Ez lehet annyi is, hogy benézel egy turiba és veszel egy új ruhát, vagy megajándékozod magad egy habos kávéval a kedvenc presszódból. Abban az esetben viszont, amikor az ingerek elárasztanak, a leghasznosabb, ha visszavonulót fújsz és háttérbe vonulsz. A magányos tevékenységeké legyen a főszerep, fürdés, olvasás, esetleg egy elmét tisztító séta jól jön.
3. Érzelmek lecsapolása
Ha végigmegyünk az első két ponton, akkor elérkezhetünk egy már sokkal elviselhetőbb állapothoz, de valószínűleg még korántsem oldottuk meg a problémát, amivel szembe kell néznünk, csak a tüneteket orvosoltuk. A képlet egyszerű, előbb teszünk a fizikai közérzetünkért, magyarul felhozzuk magunkat egy emberi szintre, majd hatunk a lelkünkre egy kis környezetváltozással és jutalommal, de a titkos összetevő, a megoldás kulcsa még várat magára. Szükség van egy szelepre. Az érzelmeket muszáj feldolgozni, megemészteni majd lecsapolni, mert ha nem tesszük, akkor hosszú időn keresztül magukba szippantanak és kockáztatják az egészségünket. A szelep funkciót bármi betöltheti. Van, akinél egy barát, egy háziállat vagy egy napló és van, akinél sírás, bömbölés, tánc, vagy éppen tányértörés lesz a nyerő. Jó úton jársz, ha ezután a tevékenység után úgy érzed mázsáktól szabadultál meg.
Nyitókép: FotografieLink/GettyImages
