Kevés olyan gyerek van, aki az értékes idejét tanulással szereti tölteni. Pedig ha szülőként ügyesen kufárkodunk, a tanulás is lehet élvezetes és a gyerek az erre szánt időt nem kínzásnak éli majd meg.
Talán nem kell sokat kutakodni az emlékezetünkben, hogy előhalásszuk az iskolaéveket. Ha új anyagot kezdtünk és fogalmunk sem volt az egészről, akkor jöttek a légből kapott torokfájások, a felmelegített hőmérők és a különféle indokok, hogy kicsikarjuk a szüleink igazolását, hogy néhány napig ne kelljen suliba menni. Krónikus iskolaundoritisze mindenkinek volt már. Május végén pedig már inkább az ablakot néztük a teremben, mint a táblát. Gyakorlatilag minden érdekesebb volt annál, amit a tanár mondott, hiszen kint hívogattak a kalandok. Miért éreznének gyermekeink másként?
Iskolaundor
Sokáig utáltam iskolába járni. Későn érő – akkoriban ez volt a hivatalos bélyeg, amit a gyerekekre aggattak, pedig teljesen más dolog állt a háttérben. Ma már tudom, hogy nem velem volt a baj, hiszen egész jól kikupálódtam, hanem azzal a szemlélettel, amivel akkoriban hozzáálltak a tanításhoz. Nyilván az a core-élmény is determinált, hogy általánosban a rajztanár testi fenyítéssel vezette le a gyerekeken a dühét. A rettegés és igyekezet, hogy radar –pontosabban vonalzó – alatt kell repülni, határozottan nem tett jót az iskolába járási kedvünknek. Talán ezek a módszerek ma már nem dívnak, ugyanakkor a hozzáállás még mindig nem a legoptimálisabb, gyakran a szülők részéről sem. Nagyon sok gyerek küszködik az iskolával és a tanulással. Ezzel a három módszerrel azonban megkönnyítheted a gyermeked dolgát.
Vaskalap és krumpliorr
Hadd tippeljek, a gyereked nem csattan ki az örömtől reggelenként, amikor iskolába indultok. Gondjai vannak az odafigyeléssel, nem motivált, se nem szorgalmas az órákon és talááán még az osztályzatai sem a legjobbak. Fogadok, hogy már mindent megpróbáltál: délutánonként külön gyakoroltok, tanulsz vele, kikérdezed, megcsináljátok a házi feladatokat és szinte biztos vagyok benne, hogy már néhány szankciót is bevezettél. Nincs tévézés és a telefon is parkoló pályára került, nem találkozhat a barátaival annyit…. mégsem változott semmi. Nem akarunk elkeseríteni, de ezekkel a módszerekkel csak aláásod a kapcsolatotokat és a gyerek önértékelését, magába vetett hitét is. Élj a pszichológia legújabb kutatásainak módszereivel.
1. Megértetted?! helyett megértés
Ahelyett, hogy azt mantrázod neki, hogy keményebben kell dolgoznia, próbálj meg beleérezni abba, mi játszódik le benne. Hogy érzed mostanság magad az iskolában? Mi volt ma? Ezekkel a kérdésekkel előbb-utóbb megnyílik a gyerek és el tudsz vele indulni egy vonalon. Legtöbbször az érdektelensége nem abból fakad, hogy tényleg nem érdekli őt a tanulás, hanem esetleg fél a kudarctól. Hiába próbálja keményen, valamiért nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy elképzelte, ezért inkább feladja és nincs kedve tovább próbálkozni. Ilyenkor a te feladatod az, hogy megmutasd, a szereteted feltétel nélküli, ő pedig értékes.
2. Dícséret és bátorítás
Lea Waters kutató és pszichológus professzor The Strength Switch című könyvéből (amely magyarul sajnos még nem jelent meg – a szerk.) kiderül, hogy az új tudományokra alapozott szülői nevelés milyen hatalmas mértékben képes megerősíteni a gyermeket. Ha a gyengeségei helyett az erősségeire koncentrálsz, azokat emeled ki és dicséred, az segít kivirágoznia. Magabiztossá válik, és a félelmei is, hogy nem elég jó, megszűntethetőek vele. Lehet, hogy eleinte csak apróságokat fogsz tudni kiemelni, de ezeket vedd észre és hívd fel rá a figyelmét. Ha csak öt percet fordított a tanulásra, már azt is jegyezd meg és dicsérd, milyen ügyesen koncentrált. Aztán ebből lehet építkezni, és ügyelni arra, hogy ezt a tudást meg is tartsa.
3. Engedd el
Na, persze nem magát a tanulást vagy a gyerekedet, hanem inkább a kontrollt és az elvárásaidat. Nem a gyerekednek kell megvalósítania a te álmaidat. Köszöni szépen, neki vannak sajátjai. Ha te nem tudtál megtanulni jégbalettozni és az emelt szintű francia sem jött össze, nem az ő feladata téged kiteljesíteni, vagy büszkévé tenni azzal, hogy ezeket megtanulja. Ne mikromenedzseld és pörögj helikopterként a feje felett a horizonton. Járj inkább jó példával és válj világítótoronnyá a sötétségben. Te mikor tanultál utoljára valamit? Na, ugye. Inkább legyél ott a gyerekednek, támogasd, biztosítsd arról, hogy rád mindenben számíthat. Tudnia kell, hogy bízol benne, hogy képes nehéz dolgokat is véghez vinni és a korának megfelelő döntéseket meghozni és azok következményeit vállalni. Talán ez az egyik legnehezebb dolog: de néha engedni kell a gyereket hibázni. Olykor ez az egyetlen módja annak, hogy önálló és ellenálló gyermeket tudj később nevelni.
A cél az, hogy csemetéink úgy érezzék, észrevesszük, megértjük és szeretjük őket akkor is, ha éppen nem 100%-ot nyújtanak. Te pedig nyugodj meg, be fog érni a munkád gyümölcse.
Nyitókép: GettyImages
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- 15 idézet a Micimackóból, ami a te szívedet is megmelengeti
- Ezt a 7 mondatot tanítsd meg a gyermekednek, hogy kiegyensúlyozott felnőtt legyen
- Ha elgurul a pöttyös: 5 dolog amit tehetsz, ha dühöng a gyermeked
