Az injekció hegyeken és reményvesztettségen túl egyszer csak ott egy kisbaba, aki jóval nagyobb rendeltetéssel érkezik, mint gondolnánk. Ezek a lombikbabák sorsfeladatai.
Először izgatottság, aztán reménykedés, később csalódottság és belefásulás. Ezek az érzések minden gyermekért küzdő pár érzelmi palettáján megjelennek. Miért pont velem, miért pont velünk történik? Mikor körülöttünk mindenkinek olyan egyszerűen megy. Amikor testünk lelkünk fáj annyira szeretnénk édesanyák lenni, de korlátokba ütközünk, akkor kezdődik igazán az érzelmi hullámvasút. Tudjuk, hisszük, érezzük, hogy valahol vár ránk egy kisbaba. Csak idő kérdése. Amikor viszont a legnagyobbnak érződik a mélység, akkor hirtelen magától szűnik a vihar és megérkezik az, akire egész életünkben vártunk. A lombikkal kapcsolatban még mindig rengeteg a félreértés és a tabu. Egy viszont biztos, a lombikbabák 3 fontos leckét is mutatnak nekünk.
1. Magánügyből csapatmunka – Oldják a bűntudatot
A gyermektelenség vagy nehezített gyermekáldás nem büntetés, egy előző életből hozott rossz karma, amit mi foggal-körömmel akarunk átírni. A lombikbaba nemcsak egy gyermek kémcsőből, hanem egy élet. Nem lekényszerített, akaratán kívül születésre erőltetett lélek, csupán egy rögösebb úton érkező kis lény. Ami másnál egy kellemes együttlét, az itt egy csapat közös projektje. Ez hatalmas lelki terhet jelent a szülőknek. Bűntudatot érezhetnek, a vallás, a család és a társadalom szemében selejtesnek érezhetik magukat, amiért egy természetes dolog nekik csak beavatkozással sikerült. A lombikbabák egyik feladata, hogy igyekeznek oldani ezt a bűntudatot. Elhitetik és minden nap szembesítenek, hogy kompetens szülők vagyunk, és ők okkal választottak pont minket. Nem volt hiábavaló a sok évnyi vágyakozás és várakozás.
2. Gyógyító por a női lélekre – Átírják a hiedelmeket
Amikor nem jön a baba, hajlamosak vagyunk mindenféle címkét magunkra akasztani. Rosszul működök, velem van a baj, meddő vagyok, biztosan rossz anya lennék és azért nem akar megfoganni. Milliónyi hidelemet állítunk fel a fejünkben, amik aztán belülről emésztenek. A legtöbb nő az elején el se meri hinni, hogy ő jó anya tudna lenni, a sikertelen kezelések hatásaként már maguk is kételkednek néha abban, hogy nekik ez menni fog. A lombikbabák begyógyítják ezeket a magunknak okozott sebeket, gyógyírként hatnak a női lélekre. A születésük pillanatában meghal az a terméketlen nő, akinek mi hittük magunkat és megszületik az édesanya, ezzel pedig átírnak mindent, amit valaha is gondoltunk magunkról. A gyermek a föld és ég legnagyobb ajándéka, akiben az élet esszenciája sűrűsödik, az pedig hogy milyen úton, módon érkezik hozzánk már teljesen mellékes.
3. „Műemberből” teljes értékű gyermek – Bizonyítanak
Még mindig tartja magát az a nézet, hogy a mesterséges körülmények között fogant kisbabák nem teljes értékű emberek. A szülői lelkiismeret-furdalás és bizonytalanság mellett, a gyerek szempontjából ez egy erős megfelelési kényszert alakít ki. Abból adódóan, hogy érzik, rájuk nagyon vágytak a szüleik és rengeteg áldozatot is meghoztak ahhoz, hogy megszülethessenek, a lombikbabák szorosabban kötődnek, és érzékenyebben reagálnak a szüleik jelzéseire, mint a spontán fogant társaik. Egy, a Human Reproduction hasábjain megjelent vizsgálat, több száz angol gyerek kognitív fejlettségét ellenőrizte. Kíváncsiak voltak, hogy felfedezhető-e bármilyen eltérés a szellemi képességek terén, a spontán és mesterséges úton fogant gyerekek között. 11 éven keresztül figyelték meg a gyerekeket, amiből az derült ki, hogy az IVF során fogant gyerekek semmilyen módon nem maradtak el társaiktól, sőt egy bizonyos életkorban még jobban is teljesítettek. 3-5 éves kor között a lombikbabák kognitív és szellemi képességei magasabb szinten voltak, és bár ez a későbbiekben kiegyenlítődött, szépen jelzi, hogy mekkora akarás és bizonyítani vágyás van ezekben a gyerekekben. Minden erejükkel azon lesznek, hogy bebizonyítsák ők igenis valós, érző, szerető gyerekek, akik habár nem a megszokott, spontán módon jöttek erre a világra, igenis van helyük itt.
Nyitókép: Sara Monika/ Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:
- „Senkit ne faggassatok arról, terhes-e” – kéri Chrissy Teigen a lombikprogramja kezdetekor
- „Ne szomorkodj, még teherbe eshetsz!” – Egy gyászkísérő szakembert kérdeztünk arról, miért fontos meggyászolni egy magzat elvesztését
- „Nő, harmincas, gyerektelen.” Egy cikk arról, milyen vakok is vagyunk egymás érzéseire
