4 a túléléshez, 8 a fennmaradáshoz, 12 a fejlődéshez: naponta ennyi ölelésre lenne szükségünk

Az elmúlt hónapokban és a szociális távolságtartásra építő jelenben élesen megtapasztalhattuk ennek igazságát – különösen azok, akik egyedül élnek. De vajon miért ilyen fontos ez a szeretetteljes érintés?

Kifejezetten ölelgetős embernek tartom magam, többször felismertem már, hogy ez az egyik elsődleges szeretetnyelvem. Az én világomban a családon kívül a közeli ismerősöknek is jár az ölelés, ez egyfajta jelképe annak, hogy az illetőt befogadtam a „bizalmi körömbe”. Talán épp ezért vagyok beoltva a nem igazi ölelések ellen. Ahogy az érintés teljes hiányában élő embereket látva még az ilyen filmektől is borsódzik a hátam, úgy attól is menekülök, amikor valaki hamis mosollyal, arc mellé cuppantott puszival és modoros mű-öleléssel közelít.

Ráérzünk, ha nem igazi

Ajibola Rita Wanda pszichológus, párterapeuta szerint természetes, ha az ilyen, nem egészen őszinte ölelések ambivalens érzéseket keltenek bennünk. Az érzelmi töltettel rendelkező ölelés iránti igényt ugyanis szó szerint a zsigereinkben hordozzuk. A csecsemőnek, de még az állatcsecsemőnek is elemi igénye a testi közelség, az odabújás, a puha vacokmeleg, és az ettől kapott biztonság. (Valószínűleg mindenki ismeri a régi kísérletet, amelyben az anyjuktól elszakított majmok a táplálékot adó „drótanya” helyett is a puha szőranyát választották.) Olyannyira, hogy a pici korban e téren átélt élmények, vagyis az, hogy ölelgettek, szeretgettek-e minket eleget, alapjaiban képesek meghatározni az önbizalmunkat, az önértékelésünket, illetve azt, hogy felnőtt párkapcsolatainkban és új családunkban mennyire leszünk képesek kimutatni a szeretetünket, vagy éppen elköteleződni. Azt viszont belül érezzük, hogy az ölelés messze nem csak fizikai gesztus. Épp ezért okoz zavart és rossz érzést, ha őszintétlen, vagy legalábbis hiányzik belőle az elköteleződés, a teljes odafordulás. Ezért tudnak például mindig űrt hagyni maguk után a szeretői viszonyok ölelései, amelyek akármilyen jól is esnek, mégis hiányzik belőlük valami. De az is sebet ejt, ha egy monogám, egyébként jól működő házasságból kopik ki az ölelés.

Kultúráról kultúrára változik

Sok kultúra ráadásul szinte kizárólag a szexualitás, vagy legfeljebb még a családon belüli viszonyok „tartozékaként” ismeri el az ölelést. Óriási különbségek vannak abban, mennyire ölelgetős egy társadalom, mennyire engedik meg maguknak az emberek az érzelemnyilvánításnak ezt a formáját kevésbé közeli kapcsolatokban is. Ajibola Rita Wanda szerint (aki lengyel édesanyja és afrikai férje révén több kultúrát is bennfentesként ismer) Lengyelországban például általában három puszival köszöntik egymást az emberek, és az ölelés is nagyon gyakori, szívből jövő gesztus. Az pedig, hogy személyesen kedveljük-e az ölelést, ez lesz-e a szeretetnyelvünk, vagy inkább távol tartjuk magunkat tőle, jórészt a korai szocializációnktól függ. Részben a már említett társadalmi hatásoktól is, de még jellemzőbben attól, hogy kaptunk-e elég ölelést kisbabaként és gyerekként, illetve, hogy általában milyen volt a család légköre, ölelkezősek vagy ellenkezőleg, inkább távolságtartók a családtagok. Pszichológus, párterapeuta szakértőnk szerint nagyon gyakran okoz gondot, ha egy kapcsolatban a feleknek e téren eltérő az igényszintje ezen a téren. Ha például az egyik fél több öleléssel érezné komfortosan magát a kapcsolatban, azt hiheti, hogy az érintések hiánya azt jelenti, hogy a párja részéről már az érzelmek is kihunytak. Pedig sok esetben ez egyáltalán nem igaz. Jó hír viszont, hogy az ölelés tanulható, a párterápia ebben az esetben is sokat segíthet.

A bőrünk is éhezik

Kétségtelen viszont, hogy ha nem jutunk elég öleléshez, az előbb-utóbb fizikai és lelki szinten is érezteti hatását. Az elmúlt hónapokban különösen az egyedül élők fizikai és lelkiállapotára gyakorolt súlyos hatást a magány, az érintés hiánya, az úgynevezett „bőréhség”. Ez akkor alakul ki, ha a bőr alatti nyomásérzékelő rendszer, és ezen keresztül a bolygóideg nem kap elég stimulációt az ölelésen, érintésen keresztül, így növekszik a stresszhormonok szintje és még a betegségekre is hajlamosak leszünk. Ajibola Rita Wanda szerint ez a fajta érintés ideig-óráig ugyan pótolható olyan érzelemmentes érintésekkel, mint a masszázs, vagy akár önmagunk bekrémezése esténként, ám az érzelmi töltete akkor is hiányzik. A háziállatok simogatása esetében viszont megvan az érzelmi kapcsolat – már csak ezért is érdemes a magányos embereknek legalább egy kis kedvencet beszerezniük. És ha végre egészségügyi szempontból is biztonságosan helyreállíthatjuk a személyes kapcsolatainkat, akkor érdemes ismét alaposan megölelgetni egymást. A vírus okozta kényszerű bezártság ugyanis az evolúciós igényeket nem tudja tartósan felülírni.

Ezt teszi velünk az ölelés

  • Az ölelés, legalábbis, ha legalább 10-20 másodpercig tart, segíti az oxitocin felszabadulását a testben. Ettől erősödik a kötődés a kapcsolatainkban, de csökken a félelemérzet és a stressz is. Mérhetően csökken a kortizol stresszhormon termelődése.
  • Orvosi tapasztalatok igazolják, hogy a betegségekkel is könnyebben megbirkózik az, akit sokat ölelgetnek, érintenek. Jobban működik az immunrendszer, sőt, az oxitocin hormon termelődésének fájdalomcsillapító hatása is van.
  • Egy érzelemmel teli ölelés segít ellazulni, oldja a rossz, akár depresszív hangulatot, így akár a terápia része is lehet. A pszichológiai gyakorlatban ismert az úgynevezett haptonómia tudománya, amely az érintéseken keresztül segít felszínre hozni és megoldani egyes lelki problémákat.
  • Az öleléssel kommunikálunk: olyan érzelmeket és gondolatokat is kifejezhetünk, amelyeket nem tudunk megfogalmazni. Épp ezért, ha egy vitának véget akarunk vetni, érdemes őszintén megölelni a másikat.
  • Az ölelés segít megelőzni a szív- és érrendszeri betegségeket: egy kísérletben a sokat simogatott nyulak például kevésbé voltak hajlamosak az érelmeszesedésre, még akkor is, amikor egyébként erre hajlamosító tápot kaptak.

Nyitókép: Oliver Rossi/GettyImages

Legnépszerűbb cikkek: