Persze, tudom, a kor csak egy szám, mégis van pár életlecke, amelyek nálam a negyedik iksz felett fogalmazódtak meg kristálytisztán. Ezek következnek most.
Ahogy a 30 eddigi életem legszuperebb éve volt, annyi nyugtalanságot és bizonytalankodást keltett bennem a 40. Igen, tudom, az életkorunk tényleg nem több, mint egy szám, amit a személyinken lévő születési adatainkból számítunk ki, több-kevesebb fejszámolás után, de azért a negyedik iksz, az már egy komoly változás: szerintem ezt már megérzi a test, és talán még inkább a lélek és az elme. Mert ilyenkorra jó esetben benő a fejünk lágya, ahogy boldogult Nagymamám fogalmazott, na és persze átlényegül egy csomó minden, amin addig rugóztunk, amit nem tudtunk hova tenni vagy épp amitől tartottunk. Mondjuk én a mai napig nehezen mondom ki, hogy negyven éves vagyok. De van pár életlecke, amelyek úgy érzem, nálam most fogalmazódtak meg, vagy ha úgy tetszik, értek be… amelyekre mostanra tudok úgy tekinteni, mint saját kis bölcsességeimre, amik előre visznek. Ezeket osztom most meg, rövidke magyarázatokkal kiegészítve, hátha számodra is hoznak olyan tanulságot, amit a jövőben – akár 20 vagy 60 felett – használni tudsz.
4 életlecke, amiket 40 éves koromra tanultam meg
Az első és legfontosabb számomra, hogy a test, bizony, változik, és ezzel együtt az igényei is. Míg a harmincas éveimben csak minimálisan figyeltem oda arra, mit eszem és mennyit mozgok, mire betöltöttem a negyvenet, valahogy automatikussá váltak mindenből az egészséges alternatívák, a rizstől a szénhidrátcsökkentett kenyérig. Ezen kívül éves health club bérletünk van a férjemmel, ahova tényleg le is járunk kondizni és wellnesselni. A szűrővizsgálatokat és a „női kérdéseket” pedig szintén komolyabban veszem, mint valaha.
Ezen kívül úgy érzem, lélekben is változtam, elengedtem nagyon sok mindent, és a gondolkodásom is alakult. Például már nem izgat annyira, mit gondolnak rólam mások. Hogy régen mi volt? Hát, bevallom, ez a félelmem eléggé meghatározott, ami a neveltetésemből is fakadt. Még ma is hallom a Nagymamám hangját: „megítélnek” – mondta szigorúan, amikor a kelleténél rövidebb szoknyában akartam suliba menni. Sok idő, és még több munka volt elengedni ezeket a belém plántált félelmeket, de jelentem, ma már simán felveszem a rövid szoknyát, ha ahhoz van kedvem. És az életem más területén sem mások véleménye a meghatározó, amikor döntök valamiről.
Persze, a berögzült dolgokat, erősen szorongató félelmeket nem könnyű elengedni. Nekem sokat segített a következő gondolat: akit mindig az érdekelt, hogy mit gondolnak mások, attól kérdezném, hogy végül kiderült-e, mit gondoltak? (Valószínű sokkal kevesebb dolgot, mint amit mi feltételezünk, hiszen elsősorban mindenki a saját dolgaival van elfoglalva.)
A minőség és az út, ami a boldogság felé is vezethet
A harmadik fontos életlecke, amit 40 éves koromra tanultam meg, az az, hogy a minőségre megyek a mennyiség helyett. És ez tökéletesen igaz mind az arcápolásra, mind a táskák vagy parfümök terén, mind az emberi kapcsolatokra. Egy kezemen meg tudom számolni, hány igazi barátom van, és ebben 20 éves barátságtól a kis A-listás barátnős klubomon át a férjemig mindenki beletartozik. Az arcápolókat nem veszem tucatjával, de ami ott van a fürdőszobában, az a bőröm igényeihez teljesen passzoló és kiváló minőségű kozmetikum. Ami pedig az öltözködést és a kiegészítőket illeti, ott is a harmónián és a minőségen van a hangsúly. Nem veszek újonnan fast fashion holmikat, ellenben csak olyan dolgokat vásárolok, amelyek illenek hozzám, több tucatszor is felvehetők, ha pedig megunom bármelyiket, akkor nagyon jó áron továbbadhatók Vinteden.
És végül, de nem utolsósorban: rájöttem, hogy már nem a boldogságot keresem. Persze, örülök, ha rátalálok, de nem hajtom görcsösen. Inkább azon van a fókusz, hogy figyelmesen járom az utamat, és szeretem azokat a lépéseket, amelyek tovább visznek. Olykor tévedésekkel, könnyekkel, fájdalmakkal, máskor rengeteg nevetéssel és hálával. És igen, hálás vagyok, mindenért és mindenkiért, ami és aki az életembe lép(ett). Hiszen nekik köszönhetően vagyok az, aki, és segítenek tovább haladni az utamon. Ami akár a boldogsághoz is vezethet.
Nyitókép: Westend61/GettyImages
