Bár van pár olyan házimunka, amelyeket szívesen csinálunk, mindenkinek vannak mumusai is a témában: jöjjön most négy nő négy története ennek kapcsán.
Az, hogy otthonunkat és használati tárgyainkat igyekszünk karban tartani, sajnos nem megy gondolati úton: van pár házimunka, amit rendszeresen be kell iktatnunk. Ezek közül vannak, amelyeket szívesen csinálunk (Anyukám például imád mosogatni, én viszont inkább takarítok és rendszerezek), de bizony, akadnak olyan gyűlölt elfoglaltságok is, amelyeket ha tehetnénk, soha többé nem csinálnánk. Jöjjön most négyféle házimunka, amit utálunk, és négy nő négy sztorija ezekről.
A vasaló és a függöny
Hogy magamhoz ragadjam a kezdeményezést: nálam a vasalás az, ami nemcsak mumus, de egyenesen trauma. Már csak azért is, mert gyerekkoromban Anyum úgy megégette a kezét egy nyaralás előtt a fránya vasalóval, hogy én utána évekig (kb. 20 éves koromig) a szerkezet közelébe se mertem menni. És a mai napig utálom, már ha meglátom, borzalmas érzés fog el, és világvége hangulatba kerülök. Nagy szerencsémre valaki más is így érezhetett, aki feltalálta a ruhagőzölőt, amivel ma már úgy nagyjából ki lehet váltani a vasalót. Persze, az eredmény nem száz százalékban ugyanolyan, legalábbis nálunk, de sokkal gyorsabb, és megúszom a gyűlölt eszköz elővételét. De mivel a férjem ragaszkodik hozzá, egy régi vasaló is kallódik azért még nálunk, amivel néha ő szokta az ingeit átvasalni. Merthogy én ezt az egyet nem csinálom, az is biztos.
„Nálam a függöny a legnagyobb mumus. Tériszonyos vagyok, de annyira, hogy a létra legalsó fokára merek csak felállni. Úgyhogy ha függönyt akarok mosni, át kell hívnom valakit, hogy szedje le nekem (és az se baj, ha az ablakot is megpucolja, ha már ott van). Két ilyen projekt között pedig gőzölővel és textilfertőtlenítővel próbálom azt az illúziót kelteni, mintha amúgy tiszta, igényes háziasszony lennék” – meséli nevetve egy barátnőm.
9 hatékony takarítási szokás a stresszmentes, csillogó otthonért
A kertészkedés és a macskaalom pucolása, mint leggyűlöltebb házimunka
Egy másik ismerősöm, nevezzük csak Katának, azt meséli, hogy ő a kertészkedéssel nem tud barátságot kötni. „Még a covid idején vásároltunk egy telket, mondván, hogy milyen jó lesz oda rendszeresen kijárni. Mozgunk a friss levegőn, kertészkedünk, aztán, ahogy azt a filmeken látni, az árnyékban megpihenve élvezzük munkánk gyümölcsét – minden értelemben. Na persze, ahogy azt Móricka elképzeli. Már az első héten kiderült, hogy ez számomra nem lesz sétagalopp. Ugyanis miután üldözőbe vett egy csapat méh, még az is kiderült, hogy allergiás vagyok a csípésükre: sikerült a negyedik kertészkedős napomat a sürgősségin zárni. Nem sokkal később kiment a bokám a magaságyás építése közben, legutóbb pedig, mint valami nagyon béna sorozatban, úgy sikerült a gereblyére lépni, hogy az rendesen arcon vágott. Most mondanám, hogy legalább a termés miatt megéri, de még ez sincs így, tiszta szenvedés számomra ez a kertészkedősdi” – összegezte.
„Hogy melyik házimunkát utálom legjobban? Most mondanám, hogy a vécétakarítást, de van egy annál is sokkal undorítóbb kötelességem: a macskaalom kipucolása. Mivel a cicám ivaros, és csak a halas kaját hajlandó megenni, az alomnak rettenetes szaga tud lenni, és hiába veszem rá magam most már naponta, egy öklendezős rettenet az egész. De mivel a macsekot imádom, nem kérdés, hogy ez továbbra is így fog folytatódni. Valamit valamiért” – mondja Vali, a féléves Jázmin cica büszke gazdija.
Nyitókép: Maskot/GettyImages
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- A seprű két végén: így kerüljétek el a házimunka okozta feszültséget a párkapcsolatban
- Testmozgásnak számít a házimunka? A fitneszoktató válaszol
- „Észrevesz, felismer, változtat” – Hazai művészek és közszereplők fogtak össze a női egyenjogúságért
