Adni jól tudunk, hiszen ezt belénk nevelték, de vajon ilyen jók vagyunk a kapásban is? Elfogadjuk mindazt a jót és szépet, amit az élet kínál?
Sokszor nemcsak az mutatja az értékünket, hogy mennyit tudunk adni, hanem az is, hogy képesek vagyunk-e befogadni és kapni. Hiszen az, hogy mennyit adunk magunkból a világnak, a szeretteinknek, a közjónak, az a mások felé irányuló empátiánktól is függ. A kérdés viszont az, hogy tudjuk ezt az empátiát, gondoskodást magunk felé is fordítani? Megengedjük magunknak, hogy mások szeressenek minket, hogy boldogok és kiteljesedettek legyünk? Sajnos a válasz nagyon sok esetben az, hogy nem. Kifele csak adunk és adunk, de amikor kapni kellene cserébe valamit, akkor falakat húzunk magunk köré. Ennek hátterében 4 különféle ok állhat.
Múltbeli érzelmi sebek tartanak vissza
Képzeld el, hogy egy mély és tiszta párkapcsolatra vágysz, ahol a felek kölcsönösen tisztelik, szeretik és emelik egymást. Mindenhol ezt keresed, mégis folyamatosan megalázó helyzetekben találod magad, ahol kihasználnak, nem törődnek veled és elhagynak a partnereid. Ilyenkor két út áll előtted: vagy elfogadod, hogy neked ezt dobja a gép és egyszerűen nem vagy sikeres a szerelemben, vagy elkezded visszafejteni, hogy milyen múltbéli tapasztalatok kötnek gúzsba téged. Lehet, hogy kiderül, hogy a családodban van egy nagyon erős elhagyástól való félelem − ez egy minta –, ez pedig befolyásolja a te kapcsolataidat is. Vagy éppen egy korábbi exed olyan sebeket hagyott maga után, amik még nem tudtak begyógyulni. Akármilyen fájdalmas, ameddig nem nézünk szembe ezekkel, eltaszítjuk magunktól a jobbat, kielégítőbbet, egészségesebbet.
Az ego nem engedi
Az egot gyakran félreismerik az emberek. Ezt mutatja az is, hogy kizárólag negatív jelzőként hivatkozunk rá „de nagy az egoja valakinek”, vagy folyton arra törekszünk, hogy leépítsük és figyelmen kívül hagyjuk a működését. Azonban az ego a személyiségnek egy nagyon fontos komponense, aminek a feladata az, hogy megvédjen. Kialakít egy szabályrendszert, ami megpróbál minket biztonságban tartani (nem mindig jó eszközökkel) és komfortzónán belül marasztalni. Ezt általában a félelemkeltéssel éri el, aminek érdekében különböző gondolati hibákat is bevet. Nagyon gyakran az ego nem engedi, hogy jobb legyen nekünk, hogy sikeresebbek, boldogabbak legyünk, mert mindenáron a biztonságot keresi. Azonban, ha túllépünk a kishitűségen, a félelmeken és kilökjük magunkat a komfortzónán kívülre, akkor kezdődik az igazi fejlődés.
Tudatalatti limitáló gondolatok
Van egy lelki mappánk, amibe az életünk során tapasztalatokat, élményeket, benyomásokat gyűjtünk. Mire felnövünk, kialakul egy kép arról, hogy kik vagyunk, mit képviselünk és milyen értékek mentén éljük az életünket. De mivel természetünknél fogva szeretünk konzisztensek, „önazonosak” lenni, ezért mindent, ami ebbe a képbe nem fér bele, azt elutasítunk. Ez azért nagyon veszélyes, mert lehet, hogy olyan minták és tapasztalatok mellett nőttél fel, ami azt mondja, hogy sikeresnek és gazdagnak lenni nem jó, lásd a „gazdagság szeretete, minden gonoszság gyökere”, akkor ez egy tudatalatti limitáló gondolattá válik. Még akkor is, ha egyébként te szeretnél sikeres és gazdag lenni. A tudatalattiban ez úgy csapódik le, hogy baromi kellemetlen, hogy soha nem leszünk gazdagok és sikeresek, de ahhoz, hogy azok lehessünk, az egész személyiségünket és énképünket újra kellene alkotni. Mivel ez hatalmas munka, egyszerűbb azt gondolni, hogy mindenki, aki gazdag, az szar ember.
Önsorsrontó viselkedés
A limitáló gondolatokhoz szorosan kapcsolódik az önsorsrontás. Ilyenkor tulajdonképpen lépten nyomon akadályokat állítunk a céljaink elé. Például a párkapcsolati példánál maradva, olyan helyeken ismerkedünk, ahol már többször ráfáztunk, vagy ahogy érkezik egy konfliktus a kapcsolatba, kilépünk, ahelyett, hogy dolgoznánk rajta. Ugyanezt tesszük akkor is, amikor a diétát az ünnepekre időzítjük. Olyan rombolást végzünk magunk körül, ami garantálja, hogy ne érjük el a céljainkat. Ahhoz, hogy ebből kiléphessünk az önértékelés megerősítésére, a limitáló gondolatok felszámolására és arra van szükség, hogy elhiggyük: több jár annál, mint amit mi lekorlátozunk magunknak.
Nyitókép: Justin Case / Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:
- Gondolatok vs. te: Így győzd le a negatív hozzáállásodat
- Így szabotálja az életedet a jókislány szindróma
- Tanult tehetetlenség: amikor a fejünkben lévő korlát tart vissza
