Egy biztos: a családunkat nem mi választjuk, ezt a tényt azonban nem mindig egyszerű elfogadni. Pláne akkor nem, amikor a nézeteltéréseink éket vernek közénk, és újabb konfliktusokat szülnek.
Sokan fekete báránynak érzik magukat a saját családjukban, többen rossz kapcsolatban vannak a hozzátartózóikkal. Az Iowa Állami Egyetem 2017-es tanulmánya szerint jelentős összefüggés van a nők depressziója és szüleikkel, testvéreikkel való kapcsolatuk között. Sosem késő hát cselekedni, elásni a csatabárdot, és tiszta lappal kezdeni, ha a családtagjainkról van szó. Édesanyám mindig azt mondja, amíg támogató család vár otthon, addig te vagy a legszerencsésebb ember. A következő négy tanács abban segít, hogy szorosabbra fűzd a családi kapcsolataidat.
Te magad légy a változás
A tesód minden mozdulatodba beleköt, apukád folyton kibújik a közös programok alól? Érthető, hogy mindez megvisel. A legrosszabb esetben állandóan kiabálni fogtok egymással, és a benned munkálkodó harag idővel felemészt. Ha kívánhatnál egyet, azt kívánnád, bárcsak másként viszonyulnának hozzád a családtagjaid, igaz? Mielőtt hamis álmokba ringatnád magad, tudnod kell, hogy az emberek nem változtatnak a viselkedésükön egyik pillanatról a másikra. Ugyanakkor a saját gondolkodásmódodon képes vagy változtatni. Persze a passzív hozzáállás kevesebb energiát vesz el tőlünk, de hosszú távon kifizetődőbb lehet. Amikor a tesód beszól valamiért, ne arra gondolj: „Képtelen vagyok megbirkózni a dühével.” Egyszerűen változtass a gondolkodásodon, akár egyetlen szóval: „Még képtelen vagyok megbirkózni a dühével.” Látod, máris más a jelentése.
Tegyél különbséget az érzelmeid között
Az érzelmek útvesztőiben bárki eltévedhet. Amikor egy családi hétvégén a rokonok az orrod alá dörgölik, hogy lehetnél sikeresebb a munkádban, ne küld el őket az első lendülettel melegebb éghajlatra. Tudom, a becsületedről van szó, és legszívesebben mindenkinek megmondanád a magadét, de ez nem vezet sehová. Ha felmegy benned a pumpa, vegyél mély levegőt, és gondolj valakire vagy valamire, amit szeretsz. Közben figyelj oda a tested jelzéseire. Ezután gondolj az adott helyzetre, ami feldühített. Befejezésül újra összepontosíts a szeretet érzésére. Ennek a gyakorlatnak az a lényege, hogy megtanulj különbséget tenni a tápláló és a mérgező érzelmek között, és, hogy rájöjj, melyik energiájára van szükséged. Ha elégszer gyakorolsz, a legközelebbi megjegyzést könnyedén elengeded a füled mellett.
Ne hajszold a tökéletes családmodellt
Anyukám minden karácsonykor ugyanazt a forgatókönyvet követi. Egész nap a konyhában sürög-forog, nem fogad el segítséget, majd a vacsoránál szomorú lesz, hogy senki nem ismeri el a fáradozásait. Ebből minden évben adódnak viták, mert ő egy tökéletes este megvalósításán fáradozik, míg mi jobban örülnénk, ha picit pihenne. Természetes, hogy mindenkinek más elképzelései vannak, de azokat nem árt néha egyeztetni a félreértések elkerülése végett. Ha nem osztjátok meg egymással a terveiteket, akkor könnyebben csalódást okozhattok egymásnak. Ebben az esetben jól jöhet az asszertív kommunikáció, ami egy tanulható viselkedési forma. Amikor asszertívan viselkedsz, félreteszed a sértettségeket, és elsődleges célod a konfliktus megoldása lesz, miközben a másik tudtára adod az érzéseid. Ilyenkor nincs helye a passzív-agresszív hozzáállásnak, egyenlő partnerként kell kezelned a másikat, és végig kell hallgatnod az ő szemszögét is.
Az a fránya múlt
Folyton azt halljuk, hogy ne foglalkozzunk a múltban történt sérelmekkel, és csak a jövőre koncentráljunk. Ha átrágtuk magunkat – akár szakember segítségével – a múlton, feltétlenül fókuszáljunk a jelenre. Az elnyomott fájdalmak egy életen át üldözhetnek minket, és hatással lehetnek a jövőnkre. Sőt, a transzgenerációs traumák a régmúlt sebeit hordozzák, amelyeket a szüleink vagy nagyszüleink éltek át, és a hatásukat a mai napig a bőrünkön érezzük. Az egyik ismerősöm anyukája elhatározta, hogy a lányát lebeszéli a festői pályáról. Rengeteg veszekedés, háborúzás után az ismerősöm végül egy művészeti egyetemre jelentkezett, majd az anyukája megszakította vele a kapcsolatot. Később, egy családterápia keretén belül derült ki, hogy az ismerősöm nagymamáját szexuális bántalmazták, amikor lánykorában egy festőművésszel élt együtt. Ez a trauma olyan mértékű volt, hogy a későbbiekben az egész család elítélte a művészvilágot, mondván „romlott” és „erkölcstelen”. Előfordulhat, hogy egy berögzült gondolkodás mögött ki nem mondott régi traumák állnak, amelyekről sosem beszéltetek a vasárnapi ebédnél. Ezért ne feledd, hogy mindenki hordozhat fájdalmakat, amik átvehetik felette az irányítást. Ilyenkor annyit tehetsz, hogy türelemmel és empátiával fordulsz a családod felé, hogy szépen lassan összerakhasd a hiányzó darabkákat.
Nyitókép: 10’000 Hours/DigitalVision/GettyImages
