Évezredek óta, generációról generációra fogalmazódik meg a kérdés a lányok körében: mitől leszek igazi nő? Miből fakad a nőiesség és ezt hogyan fejleszthetném? A válasz megtalálásához csupán egy kis időutazásra van szükség.
A világ kezdete óta a nőket foglalkoztatja a kérdés, hogy miként tudják a legjobban megélni a nőiségüket. Az kiindulás pont minden korban ugyanaz: mitől nő a nő? Netán a smink, a kisugárzás, a szépség vagy esetleg az tesz minket igazi nővé, hogy gyereket szülünk? Kemény fába vágtam a fejszémet, amikor kutakodni kezdtem, reménykedve, hogy megtalálom a nőiesség titkos kulcsát. Végül arra kellett rájönnöm, hogy a megoldást a múltban érdemes keresni. Sokszor halljuk, hogy megváltozott a világ, a múltban bevált rituálék, rítusok nem számítanak, mert teljesen más körülmények között élünk. Én mégis azt mondom, hogy fontos ismerni a múltat. Évezredek óta a nők különböző rituálékon és beavatási szertartásokon esnek át, amelyek elvezették és elvezetnék őket ma is a nőiesség mélyebb megéléséhez. Talán nekünk is erre lenne szükségünk? Lássuk hát, melyek ezek, és mit tanulhatunk belőlük:
1. A nő elenged – Ókori zsidók és a vörös sátor
A törzsi férfiak életét szüntelen beavatások és szertartások sora tarkította. Ezzel szemben nagyon kevés hiteles forrásból származó női rítust találunk. Illetve, amiről tudunk, többnyire barbár szokások, amik sokkal inkább a nőiség elrejtését szolgálták, mintsem annak megélését. Ennek hátterében valószínűleg az áll, hogy a természetétől fogva a nő olyan kihívások elé kényszerül, amik akaratlanul és fokozatosan járulnak hozzá a női beavatáshoz. A legelső beavatás természetesen a havi vérzés megjelenése. Az ősi időkben a zsidó nők havonta összegyűltek a vörös sátorban, hogy megszenteljék a vérüket. A havi vérzés az elengedést, a megtisztulást és megújulást szolgálta. Megosztották nőtársaikkal aggodalmaikat és tanácsot adtak egymásnak. Ez idő alatt összekapcsolódtak női minőségükben és el tudták engedni az idejétmúlt gondolatokat és érzéseket, miközben a testük is tisztult.
Mit tanulhatunk ebből ma?
Egyrészt a menstruáció és önmagunk elfogadását. Másrészt azt, hogy időt és teret kell biztosítanunk arra, hogy a testünk és lelkünk megtisztulhasson. Minden hónapban a menstruáció során szánj egy délutánt önmagadra, beszélgess a barátnőiddel vagy írj naplót, és engedd el az előző hónap terheit.
2. A nő csábít – Az ókori egyiptomiak és a szépség kellékei
A nő a szépségétől és csáberejétől (is) nő, attól, hogy egy szempillantással le tudja venni a férfit a lábáról. Az ókori egyiptomiak is nagy hangsúlyt fektettek a szépségre. Náluk jelent meg először a parfüm. Nefertiti pedig aranyszínűre festette a körmeit, és a hajfestés is bevett szokása volt, ekkor jelentek meg a fekete, kék színű frizurák. A szemüket ólomból készült szemceruzákkal emelték ki, arcpakolásokat és különböző szépészeti eljárásokat alkalmaztak. Mindezt miért? A csábítás öröméért.
Mit tanulhatunk ebből ma?
Manapság mintha elfelejtettük volna használni a csáberőnket. Primitívnek tartjuk, ha egy nő elvarázsol egy férfit és az le sem tudja venni róla a szemét. Pedig egyáltalán nem az. Merjünk szabadak lenni, és kifejezni a nőiességünket, nem kell az aktuális trendeknek megfelelnünk vagy több kiló sminket magunkra pakolnunk, hanem próbáljuk meg kihozni magunkból a bennünk szunnyadó természetes bájt. Fedezzük fel, hogy milyen csábító mozgásunk vagy egy pillantásunk, amitől elolvadnak a férfiak. Ér tükörben gyakorolni!
3. A nő teremt – Hewa törzs és a termékenység
A Yana szigetén élő Hewa törzs szerint a nő legfontosabb értéke a termékenység, a termékenység urai pedig a madarak. Így ezek a nők mindent elkövetnek, hogy madarakhoz hasonlóvá válhassanak, sőt egy különleges madár tojásából döntik el, hogy születhet-e egy adott párnak kisbabája. Azonban más törzseknél is fellelhetők olyan rítusok, amelyek a nőt a szülésre és szülővé válásra készítik fel. Egyes törzsek női, amikor elérkezettnek tartották az időt a gyerekvállalásra, néhány napig az erdőbe vonultak meditálni és felkészíteni magukat a kisbaba érkezésére. A meditáció során a nők kitaláltak egy gyermekhívó dalt, ami sokszor csak egy ösztönös dallam volt szöveg nélkül. Ez a dal aztán elkísérte a kisgyermeket, és élete nagyobb feladatainál mindig ezt dúdolták az asszonyok.
Mit tanulhatunk ebből ma?
Sok nő életében előbb-utóbb megragad a gondolat, hogy gyereket szeretne. A mai világ azonban a rohanás, a rengeteg elintéznivaló és kötelező vizsgálatok tömkelegével árasztja el a nőt, akinek sokszor nagyon nehéz lelkileg is felkészülni az új állapotra. A nőiesség legnagyobb mérföldköve a teremtés. Ez azonban nemcsak a gyerekvállalásban valósulhat meg, hanem az alkotásban is. Éppen ezért, ha te például nem szeretnél gyereket, nem jelenti azt, hogy nem vagy teljes értékű nő.
4. A nő változik – Az ősmagyarok és a Nap- és holdkultusz
A Kaszpi- és a Fekete-tenger menti térségek vallásában és művészetében mind-mind megtalálható volt az égitestek iránti tisztelet. A Nap a régi kultúrákban az istenatya, a Hold pedig az istenanya szimbóluma volt. A Hold 3 fázisa megfelel a női lét három állomásának: az újhold a fiatal lány csábításának ideje, a félhold a terhességé és az anyaságé, míg a telihold a kiteljesedett nő képe. Az idők során rengeteg holdciklussal kapcsolatos rituálé maradt fenn, amit még ma is sokan űznek. Meditáció és vágyak idejének tartják a Hold változásait. A változással azonban akaratlanul együttjár az idő múlása, aminek kapcsán az öregedésről is szót kell ejtsünk. A nők a kezdetektől fogva igyekezték különböző praktikákkal visszaforgatni az idő kerekét, ugyanakkor az érett, bölcs nő több kultúrában is központi szerepet játszott.
Mit tanulhatunk ebből ma?
A változás női létünk természetes velejárója. A feladatunk az, hogy minden életszakaszban ki tudjunk teljesedni és erőlködés nélkül megéljük a nőiességet, mert az ősi tudás ott rejtőzik mindannyiunkban. Végül pedig, a nőiesség utolsó és egyben legnehezebb próbája, a méltósággal való öregedés. Itt már nincs szükség játszmákra és felesleges összehasonlításokra. Ezen a ponton a nő eljut önmaga legmélyebb valójához és szépségének egy olyan forrásához, ami belülről táplálkozik.
Nyitókép: Caroline Hernandez/Unsplash
