A tanulás egy élethosszig tartó folyamat. Azonban ahogy haladunk előre az életben, rá kell döbbennünk arra, hogy nemcsak az a fontos, hogy egyre több mindent sajátítsunk el, hanem az is, hogy szelektálni tudjunk.
Vannak olyan tévesen rögzült gondolatok, tapasztalatok, amik csak gátolnak a fejlődésben, és ahogyan megtanultuk őket, olyan módon egy idő után muszáj kitanulnunk is belőlük. Ez a kitanulási folyamat nem csupán a személyes fejlődésünket segíti elő, hanem alkalmassá tesz minket arra, hogy alkalmazkodjunk az egyre változó világ kihívásaihoz és lehetőségeihez egyaránt. Következzen hát 5 olyan lecke, amit ideje kiradírozni a gondolataink közül.
Az értékünket a produktivitáshoz mérni
Számtalanszor esünk bele abba a csapdába, hogy csakis akkor értékeljük magunkat, ha éppen valami nagyvolumenű dolgot teszünk. A produktivitás a mérce, amit mindenáron meg kell ugrani, ha akarunk valakik lenni. Mi történik, ha megállunk? Összezavarodunk, mert azt tanultuk meg, hogy aki nem törtet, nem megy fejjel a falnak és tesz éjt nappallá a céljai érdekében, az lusta. Holott tisztán látjuk, hogy ez egyenes út a kiégéshez. Akkor tudjuk kamatoztatni az értékeinket, ha mentálisan és fizikailag is stabilak és egészségesek maradunk, ehhez viszont nem lehet null huszonnégyben produktívnak lenni. És nem is kell.
Önmagunkat összezsugorítani, hogy beleférjünk szociális helyzetekbe
A legfőbb lecke, amit mindannyian megtanulunk, mire felnövünk, hogy alkalmazkodni KELL. Mindig és minden helyzethez, mert akkor fognak elfogadni és szeretni, ha simulékonyak vagyunk és nincs túl sok gond velünk. Így természetesnek vesszük azt, hogyha nem férünk be valahova, akkor inkább magunkat kezdjük el összezsugorítani vagy éppen felnagyítani, ahelyett, hogy kiterjesztenénk a környezetet vagy egyszerűen csak továbbállnánk. Ha úgy érzed, hogy nem lehetsz valahol önmagad, akkor miért maradsz?
Az életet csak egyféleképpen lehet élni
Van egy mindenki által elfogadott forgatókönyv, ami szerint a legjobb az életet élni. Ez így hangzik: megszületünk, jól tanulunk, felnövünk, a jó iskolának köszönhetően jó munkahelyet találunk, megházasodunk, házat veszünk, gyerekeink születnek…ugrás…és meghalunk. De ahogy millió ember, úgy millió életút létezhet. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, ezért, ha azt érzed, hogy nem tudsz a konvencionális úton haladni, nagyon jól teszed, ha körbe se nézel, csak mész tovább.
A siker és a kudarc ellentétek
Egy másik téves lecke, ami akadályoz minket az előrehaladásban, hogy azt gondoljuk, a siker és kudarc két ellentétes dolog. Vagy elbukunk, vagy sikerül. De ilyen egyszerű lenne? Korántsem. A siker és a kudarc is egyazon út különböző lépcsőfoka, mi több, a kudarc a siker része, és kudarc nélkül senki sem lehet sikeres. Ameddig ezt a kettőt ilyen élesen szétválasztjuk, addig a kudarctól való félelem lesz a hétköznapjaink mozgatórúgója. Lépten-nyomon attól fogunk rettegni, hogy az elbukásunkat mindenki számon tartja és vajon mit fognak rólunk gondolni.
Mindenre megvan a tökéletes idő, ha ezt elvétjük, akkor túl korán vagy túl késő lesz
Mindent a maga idejében. De ki dönti el, hogy mikor jön el a maga ideje? Ki mondja azt, hogy vállalkozást indítani csak a húszas éveinkben lehet? Ki mondja azt, hogy 60 évesen nem lehet újra szerelembe esni? Az emberek túl sokszor bújnak a túl késő kifogás mögé. Holott mindenki saját időzónában és saját ritmusban éli az életét, ami teljesen független másokétól. Ha elkezdünk kitanulni abból, hogy mindent csak egy adott pontban lehet jól csinálni, akkor feltárul előttünk, amiben csak tapasztalás van. Kortól függetlenül.
Nyitókép: Westend61/ Getty Images
