A maximalizmus, bár sokszor előnyként gondolunk rá, valójában az életünk legnagyobb megrontója lehet. Ha nem lennénk a tökéletesség megszállottjai, az ablakot nyitna sok olyan lehetőségre, ami megédesíti az életet.
Fiatalabb koromban számtalanszor előfordult, hogy csak azért nem fogtam bele egy új hobbiba, projektbe vagy egy új készség elsajátításába, mert folyamatosan az járt a fejemben, „mi lesz, ha nem vagyok jó benne?”. Ha mégis rávettem magam valami újdonságra, akkor természetesen azonnal a legjobb akartam benne lenni. Néhány esetben sikerült brillíroznom, de estig sorolhatnám, hány olyan próbálkozásom volt, amikor a görcsös akarás teljesen elvette a kedvem az egésztől. Tornászkarrierem például egy hétig sem tartott, spanyolul néhány hónapig tanultam és a mai napig nem merek elmenni bowlingozni, mert mi történik, ha kiderül, nincs hozzá tehetségem? Miközben ezeket a sorokat írom, jót nevetek magamon. „Mégis mi történne? Nem lehet mindenki polihisztor, nyelvész vagy olimpiai bajnok” – mondom magamnak. A nyár végén azonban furcsa dolog történt: elmentem kosárlabdázni, és csodák csodájára nem zavart, hogy elképesztően ügyetlen vagyok.
Az általános iskola óta nem játszottam, és ez meg is látszott rajtam. Azonban – életemben talán először – az ügyetlenkedés ellenére is élveztem a pályán töltött időt. Sőt, azóta többször is összefutottam a barátaimmal, hogy dobáljunk egy kicsit. Még mindig nem vagyok egy LeBron, de fejlődtem: tíz próbálkozásból már csak kilencet dobok mellé. Közben remekül szórakozom. És valójában csak ez számít, nem igaz? Hogy mikor és pontosan mi idézte elő ezt a változást bennem, nem tudom biztosan. Az viszont kétségtelen, hogy csiszolódtam kicsit. Azokat az apró hozzáállásbeli különbségeket, amiket felfedeztem magamon az elmúlt hetekben, most megosztom veled is, hátha sikerül bebizonyítanom, hogy igenis jó dolog olyat csinálni, amiben kifejezetten ügyetlen vagy.
Ne az eredmény lebegjen a szemed előtt!
Őszintén, te mikor kezdtél bele utoljára valami új elfoglaltságba azért, hogy szimplán jól érezd magad közben? Csak a pillanatnyi öröméért, mindenféle elvárás és hasonlítgatás nélkül. Régen? Pedig azokat a dolgokat is élvezheted, amelyekről tudod, valószínűleg sosem leszel jó bennük. Ez nehéz egy olyan világban, ahol mindenki a sikereivel villog a közösségi média oldalakon. Hiszen ki akarná kiposztolni, hogy valamiben nem ügyes? A jó hír, hogy erre senki sem kötelez. A lényeg, hogy megőrizd a kíváncsiságod, a kitartásod és ne félj attól, hogy viccesen festesz. Mert az utóbbi senkit sem érdekel.
Te vagy a legnagyobb bírád
Azt hiszed, hogy mindenki árgus szemekkel figyeli minden mozdulatod? Hidd el, van ennél jobb dolguk is. Egyébként lehet, hogy nem is vagy olyan rossz, csak magaddal szemben vagy túl kritikus. Az ismerőseid közül senki sem fogja számon kérni, miért csak 500 métert úszol le fél óra alatt, vagy miért tart 3 évig elsajátítanod egy új nyelvet alapfokon, esteleg miért lett amorf a bögre, amit a kerámiaszakkörön készítettél. Sőt, inkább támogatnak és megdicsérnek majd, amiért egyáltalán lementél az uszodába vagy amiért hazavittél egy csúnyácska, de nagyon egyedi bögrét.
Ne a tökéletességre törekedj
Gondold végig, miért szeretnél belevágni az ismeretlenbe. Festenél, hogy kiélhesd a kreativitásod? Ha nem szeretnéd, hogy a munkád bekerüljön a MoMa gyűjteményébe, akkor miért zavar, hogy a tehetséged meg sem közelíti Van Gogh-ét. Tenisszel vezetnéd le a stresszt? Akkor semmi gond, ha a technikád messze elmarad Serena Williamsétől. Ne akarj rögtön a legjobb lenni, inkább kisebb célokat tűzz ki magad elé. Ha csak a hibáidra figyelsz, ne csodálkozz azon, hogy nem kikapcsolódásnak, hanem tehernek érzed az egészet. Inkább koncentrálj arra, mennyit fejlődsz és közben légy büszke magadra.
Ne add fel!
Az elején egészen gyorsan ráéreztél, de hirtelen megállt a fejlődés? Ha rádöbbensz, hogy mégsem olyan egyszerű a dolog, mint amilyennek elsőre tűnt, akkor se add fel. Ne hagyd, hogy visszavegyen az önbizalmadból. Inkább gondold végig, milyen szinten voltál amikor elkezdted, és hol tartasz most. Mert ahogy egyre jobbá válsz, könnyen megfeledkezhetsz arról, milyen nagy utat tettél meg eddig. A saját eredményeidet akár egy naplóban is vezetheted, ami nagy segítség lehet azokon a napokon, amikor úgy érzed, megrekedtél, és semmi sem motivál.
Tedd fel magadnak újra és újra a kérdést: örömet szerez ez nekem?
Ezt a kérést akkor is tedd fel, mielőtt belevágsz egy új hobbiba, de közben se feledkezz meg róla. Ugyanis közben is rádöbbenhetsz, hogy erre még sincs szükséged (ez nem jelenti azt, hogy kudarcot vallottál). De egy olyan tevékenységtől se zárkózz el, amellyel egyszer már felhagytál. Sosem tudhatod, mikor kapsz rá újra az ízére.
Nyitókép: Luis Alvarez/Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:
- Most elmondjuk, miért kellene megünnepelned a ‚‚majdnem sikereidet’’
- Ilyen az, amikor valaki egyszerre maximalista és önbizalomhiányos
- Három hétköznapi ember mesél arról, milyen együttélni az imposztor-szindrómával
