5 egyszerű mód, hogy leküzdd a másoknak való megfelelési vágyat

Mindannyian szeretnénk, hogy mások kedveljenek bennünket, és ha valaki negatívan ítél meg minket, az megingathatja önképünket. De nem fogunk egész életünkben csak pozitív visszajelzéseket kapni, érdemes tehát hozzáedződni a kritikákhoz is.

Az emberek önsorsrontó módon próbálják elkerülni, hogy mások negatívan ítéljék meg őket. Inkább kerülik, hogy elmondják a véleményüket, nem szólalnak fel a munkahelyen és nem merik bevallani a valódi érzéseiket egy párkapcsolatban, minthogy kockáztassák a negatív megítélést. Mindezt azért, mert egy belső vágy vezérel minket abban, hogy mindig mindenki kedveljen minket.

Ez azonban lehetetlen, így egy olyan vesztes játékban veszünk részt, ami megakadályozza, hogy gátlások nélkül megéljük és kifejezzük önmagunkat. Ahelyett viszont, hogy megpróbáljuk mások kényéhez kedvéhez igazítani az életünket, dolgozhatnánk azon, hogy elfogadjuk ezt a folyamatot.

Társas lények vagyunk, és az érzelmi jóllétünkhöz elengedhetetlen a hovatartozás érzése.

Önbecsülésünket így gyakran mások véleményéhez kötjük. Ha valaki negatívan ítél meg minket, az megingathatja önképünket, és az elégtelenség vagy értéktelenség érzéséhez vezethet. Tehát az, ha félünk a rosszalló pillantásoktól egy természetes, ösztönös érzelem. Nem elnyomni, hanem hozzáedződni kell.

Hogyan ne féljünk többé mások ítéletétől?

fotó: skynesher/Getty Images

1. Az együttérzés az ítélkezés ellenszere

A mások rólad alkotott véleményét nem tudod befolyásolni. Hiábavaló és fárasztó lehet, ha megpróbálod megváltoztatni. Persze a korszellemünk részévé vált, hogy megköveteljük, hogy mások ne ítélkezzenek felettünk. De mi lenne, ha csak úgy hagynánk? Inkább arra összpontosítanánk az energiáinkat és az erőfeszítéseinket, hogy elfogadjuk a hitelességünket és hűek maradjunk önmagunkhoz. A bensőséges kapcsolatok ugyanis csak akkor mélyülnek el, amikor az emberek megkockáztatják az ítélkezést. Ha vállalod a sebezhetőséged, és elmagyarázod az érzéseid összefüggéseit, hogy azok, akik előtt megnyílsz, megértsenek téged, akkor az együttérzés veszi át az ítélkezés helyét. Amikor ez jelen van, az ítélkezésnek nincs nagy súlya, mert az emberek el tudják képzelni, hogy milyen a cipődben lenni.

2. Hagyd abba a feltételezéseket

A feltételezések gyakran vezetnek téves következtetésekhez. Soha nem tudhatod meg igazán, hogy mások mit gondolnak rólad, ha nem adsz nekik lehetőséget arra, hogy kifejezzék a nézőpontjukat. Az előítéletek és feltételezések az emberek véleményéről tévútra vezethet és megfoszthat a potenciális támogatástól és megértéstől.

A legtöbb esetben, amikor teóriákat gyártunk arról, vajon mit szólnak mások, valójában nem szólnak semmit, hanem a saját világukkal foglalkoznak. A félelmeink nagy része alaptalan.

3. Ne feledd, hogy ez nem rólad szól

Amikor valaki ítélkezik feletted, az valójában egyáltalán nem rólad szól – az a saját félelmeinek, korlátjainak és felfogásának a tükörképe. Ha megértjük azt, hogy mások ítéletei gyakran a saját tapasztalataik és értékeik eredménye, könnyebb azt nem magunkra venni. Felszabadító érzés, amikor a megfelelési vágyat lecseréljük arra, hogy a saját törekvéseinkhez és értékeinkhez igazítjuk a döntéseinket. Függetlenül mások elvárásaitól és véleményétől.

4. Vedd észre a saját ítéleteidet

Nincs jobb módja annak, hogy kevésbé törődj mások ítéleteivel, mint hogy kevesebbet ítélkezz te mások és magad felett. Vizsgáld meg, hogy milyen nyelvezetet használsz naponta a fejedben az életedben lévő emberekről és eseményekről. Változtasd meg az ítéleteid fókuszát: A „nagyon gáz a csaj” vagy a „lúzer” helyett kérdezd meg magadtól, hogy milyen hatással van rád az illető és mit szeretnél elkerülni a jövőben. Például: „Soha nem tartja be a nekem tett ígéreteit” vagy „Azt mondja, hogy próbálkozik, de a végén mindig csalódnom kell”. Mozdulj el az életedben élők jó és rossz jellemvonásaitól afelé, hogy mi az egészséges és mi az egészségtelen számodra.

5. Semmi sem tart örökké

Végül pedig egy általánosan megnyugtató tény, hogy semmi sem tart örökké. Vagyis, a valóság az, hogy az emberi agynak korlátozott adattartalékai vannak. Bár hozhatunk ítéleteket, azok nem elég jelentősek ahhoz, hogy az örökkévalóságig helyet érdemeljenek a memóriabankjainkban. Tehát amikor valaki ítélkezik feletted, jó eséllyel pillanatok vagy napok múlva az ítélet már nem lesz a tudatában. Az emberekről alkotott képünket nem az általunk megfigyelt apró hibák vagy kudarcok alapján építjük fel, hanem a nagy dolgok mentén, amelyeket tesznek és mondanak. Miért kellene hát mások mulandó szeszélyei szerint alakítani az életünket és megfosztani magunkat a valódi énünk láttatásától és megtapasztalásától?

Nyitókép: Wavebreakmedia /Getty Images

Forrás: Your Tango

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

Regisztrálj most, és tedd meg első befizetésed, mi megduplázzuk 100 000 Ft-ig! (x)
Legnépszerűbb cikkek: