Az esküvők esetében évszázadok óta gyűlnek a különböző hagyományok és szokások, de lehet, hogy néhányról már nem is tudjuk, honnan eredeztethetőek.
A menyasszonyi ruha színe mindenképp fehér kell, hogy legyen, ahogy a koszorúslányok sem maradhatnak ki a nagy nap képletéből, de az esküvői torta mellett szükségünk van valami régire, valami újra, valami kölcsönre és valami kékre is. De miért vannak ezek mind-mind szinte kőbe vésve? Na, nézzük!
Miért fehér a menyasszonyi ruha?
Igazából a mai esküvői ruhák nagy része már nem is fehér, hiszen a legszebbek sokszor ekrü, pezsgő vagy éppen elefántcsontszínben pompáznak. Sőt, az sem ritka, hogy egyes menyasszonyok, tudtukon kívül, visszatérve a régi idők szokásaihoz, színes kreációkban mondják ki a boldogító igent. Mert bizony, ez a múltban sem volt példátlan, akkor ugyanis a férjhez menő lányok a gardróbjuk legdíszesebb és legdrágább darabjait öltötték magukra a nagy napra. Így akkoriban a menyasszonyi ruha akár még fekete is lehetett, a lényeg ugyanis nem az árnyalat, hanem annak szőrme, selyem, csipke vagy éppen bársony díszítése volt. A fehér ruha eredetét sokszor Viktória királynőhöz kötik, hiszen 1840-ben tartott esküvőjén ő egy aprólékos részletességgel, gyönyörűen megmunkált kreációt viselt. Azonban a trendet nem ő teremtette meg, hanem Mária skót királynő, aki már 1558-ban is bizalmat szavazott az árnyalatnak.
Miért van szükség a koszorúslányokra?
Persze, egy esküvőn nemcsak a menyasszony visel gyönyörű ruhákat, hiszen az őt kísérő koszorúslányok is igyekeznek a legjobb formájukat hozni ezen a napon. Jó, mi is láttunk már igazán szörnyű koszorúslányruhákat, viszont a szokás mégsem azért jött létre, hogy a hajadonoknak eggyel több olyan darabja legyen a gardróbjukban, amit soha máskor nem viselnek majd. Egyes történetek szerint a hagyomány ugyanis egészen az ókori Rómáig vezethető vissza, amikor a menyasszonyt kísérő lányok az aráéhoz hasonló ruhában kísérték őt helyszínre, ennek oka pedig az volt, hogy így kívánták becsapni az ártó szellemeket és a frigy miatt sokszor dühös, korábbi kérőket is.
Az esküvői torta hagyománya
A történelem első „esküvői tortájáról” időszámításunk előtt 2300-ban készültek feljegyzések, amikor Nagy Sándor hozzá méltó, nagyszabású lakodalmat rendezett. Ezen a rendhagyó eseményen tízezer makedon katona kötötte be tízezer perzsa nő fejét – tehát gondolhatjuk, hogy nem egy sok-sok emeletes, klasszikus édesség volt a desszert. Akkor egy árpából, rozsból vagy búzából készített, mandulával, dióval és szárított gyümölcsökkel ízesített, mézes krémmel töltött „kenyeret” szolgáltak fel a népes vendégseregnek. Ez az édesség sokáig meg is maradt esküvői hagyományként és különböző babonákat társítottak hozzá. Voltak olyan idők, amikor – miután leharapott belőle egy falatot – a vőlegény a vekni maradékát a menyasszony feje fölött kettétörve jelezte, hogy ő hordja majd a nadrágot a házasságban. A násznép pedig az ebből a kenyérből származó morzsákat mint a szerencse szimbólumait szedegette fel lelkesen. Majd ez némileg finomodott, amikor divatba jöttek a klasszikus esküvői torták. Akkor azokat már nem törték ketté, hanem az asztalhoz csapták, és annak darabjaival kínálták meg vendégeiket, melyet az újdonsült ara nyújtott át az édesszájú jelenlévőknek. Napjainkra így alakult ki tehát, hogy az esküvői torta felszelése után mindenki kap egy szeletet.
Valami régi, valami új, valami kölcsön, valami kék
A babonák sokáig az esküvő kötelező velejárói voltak és egyes szokások ezért máig elhagyhatatlanok abból. Így valami régi, valami új, valami kölcsön és valami kék sem hiányozhat a nagy napról. Ezek együttese ugyanis mesés szerencsét ígér a friss házasoknak. De mit is jelentenek ezek? A valami régi a menyasszonyt a múltjához és a családjához köti, míg a valami új az új életét jelképezi. Azt pedig, hogy ki ad kölcsön valamit, nem is mindegy, hiszen ezt olyannak kell megtennie, akinek jó házassága van, ezzel átadva szerencséjének egy részét a házasodni kívánó lánynak. A kék szín pedig olyan fontos dolgokat jelöl, mint a hűség és a tisztaság.
A rizsdobálás eredete
Az ifjú pár étellel való megdobálása sem egy új keletű hagyomány. Ennek célja már a múltban is az volt, hogy jólétet, termékenységet és természetesen jó szerencsét hozzon a friss házasokra. Korábban még zabot, gabonát és szárított kukoricát is bevetettek ennek érdekében, azonban végül a rizs győzeledelmeskedett. Viszont volt idő, amikor egyeduralma megtörni látszott. Széles körben elterjedt ugyanis a pletyka, hogy a rizsszemek az azokat felcsipegető madarak gyomrában kitágulva halált okoznak. Aztán arra jutottak, hogy ez ugyan nem igaz, viszont más szempont miatt mégsem mindig veszélytelen művelet. A vendégek ugyanis könnyen elveszthetik egyensúlyukat a rizzsel borított járdán, mely ha halálhoz nem is, de csúnya balesetekhez vezethet.
Nyitókép: Laurence Monneret/ Getty Images
Forrás: Mental Floss
Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:
- A tökéletes esküvői dekor titkai
- Ezek a legviccesebb esküvői fogadalmak
- 50 komoly kérdés, amit vegyetek sorra még az esküvő előtt!
