A regényekben gyakran olvashatunk átkokról és olyan balszerencsék sorozatáról, amely nem lehet véletlen. A következő könyvekről viszont azt tartják, hogy a való életben is elátkozták őket, és semmi jóra nem számíthat az, aki a kezébe veszi őket.
Számos legenda szól olyan tárgyakról, amelyeknek birtoklása, megérintése balszerencsét, betegséget vagy halált hozott az emberekre. Elátkozott könyvekről szóló történetekből sincs hiány: több regénynek, enciklopédiának, kódexnek, sőt versgyűjteménynek is tulajdonítottak olyan erőt, amely a fekete mágiához köthető. Ezeket a könyveket próbálta felkutatni JW Ocker író, aki 2020-ban a Cursed Objects című alkotásában azokat a műveket is felsorolta, amelyek a mítoszok szerint bajt hoznak az olvasójára. Az amerikai szerző azonban elárulta, nehezen talált olyan könyveket, amelyekről biztosan azt állíthatjuk, fekete mágia hálózza be őket. Ugyanis Ocker azokat a tárgyakat nevezte elátkozottnak, amelyekhez minimum egy megmagyarázhatatlan, furcsa haláleset is fűződik. Azonban egy könyv esetében sem talált megdönthetetlen bizonyítékot, amely igazolná a legendákat.
Mese vagy valóság?
Ráadásul, amíg (a legendák szerint) más tárgyak megérintése is rontást hozhatott, addig a könyveket nem ruházták fel ilyen sötét erőkkel. Gyakran nem maga a kötet okozta a bajt, hanem a benne szereplő szövegek, varázsigék és gyakorlatok voltak veszélyesek. Ocker helyzetét tovább nehezítette az a tény, hogy a könyvek a középkorban luxuscikknek számítottak, ezért az írnokok vagy a megrendelők szándékosan terjesztettek el átkokról szóló mendemondákat. Hiszen így akarták megakadályozni, hogy ellopják az értékes, kézzel írt kódexeket. Sőt, a történelemben arra is volt példa, hogy nagyhatalmú intézmények képviselői találtak ki rémisztő történeteket, hogy az emberek egyszerűen nem akarják elolvasni azokat a műveket, amelyek az ő tanításaikkal, világnézeteikkel ellentétesek.
A következő könyvek valamilyen oknál fogva mégis kivívták, hogy a közvélemény átkozottként tekintsen rájuk. Íme, néhány mű – az ördögi Bibliától a díszes versgyűjteményekig –, amelyeket azzal vádolnak, hogy őrületet, szerencsétlenséget és halált hozott tulajdonosára.
Az Ördög Bibliája
A 75 kilogrammos, közel 1 méter magas Codex Gigas – amelyet az Ördög Bibliája néven is emlegetnek –, a világ legnagyobb fennmaradt középkori kézirata. Pontos eredete kérdéses, de a történészek úgy vélik, hogy valamikor 1204 és 1230 között keletkezett a Cseh Királyságban, és több kolostor, illetve magángyűjtő tulajdonában volt mielőtt 1768-ban a Svéd Nemzeti Könyvtárba került. A latin nyelven íródott könyv tartalmazza az Ó- és Újszövetséget; valamint cseh és zsidó történelmi szövegeket; egy enciklopédiát, amely információkat tartalmaz többek között geometriáról és jogi kérdésekről; több száz gyászjelentést; számos varázsigét és egy naptárt.
A könyv baljós hírneve annak a színes rajznak köszönhető, amely egy ördögöt ábrázol, illetve egy legendának, amely az illusztráció keletkezéséről szól. A történetek szerint a könyvet egy szerzetes készítette, aki megszegte fogadalmát, és arra ítélték, hogy élve befalazzák a kolostorba. A szerzetes alkut kötött, hogy megmeneküljön. Az egyezség így szólt: ha egyetlen éjszaka leforgása alatt meg tud írni egy könyvet, amely a világ összes tudását tartalmazza, megkímélik az életét. Azonban közben rájött, hogy ezt lehetetlen teljesíteni. Ezért a szerzetes eladta lelkét az ördögnek, aki segített neki befejezni a könyvet, és „aláírta” a mára hírhedt portréval. A történet más változatai szerint a szerzetes a rajzot köszönetnyilvánításnak szánta, amiért a sátán segített neki.
A Codex Gigashoz több szerencsétlenség is kapcsolódik, de a legismertebb az a legenda, amely 1858-ig nyúlik vissza. A história szerint egy őr véletlenül egész éjszakára a Svéd Nemzeti Könyvtárban ragadt. Másnap reggel az egyik asztal alatt találták meg, teljesen zavarodott állapotban. Azt állította, látta, ahogy az Ördög Bibliája a levegőben kering – ezt sosem heverte ki, és elmegyógyintézetbe zárták.
Abramelin könyve
Ez a cím ismerősen csenghet a horrorrajongók számára, hiszen kulcsszerepet játszott a 2016-ban bemutatott A Dark Song című filmben. Az Abramelin könyve – vagy formálisabban Abramelin, a mágus szent varázslatának könyve – egy zsidó varázsszöveg, amelynek keletkezése a 14-15. századra datálható. Baljós hírnevét egy kidolgozott, több hónapig tartó rituálénak köszönheti. Ennek célja, hogy a mágusok kapcsolatba léphessenek „szent őrangyalukkal”, égi önmagukkal. A rítus végén a varázslónak meg kell győznie „a pokoli régiók minden egyes megváltatlan szellemét” – más szóval, a pokol összes démonát. Az Abremelin utasításokat tartalmaz a „világ gonosz szellemeinek” legyőzésére. Emellett útmutatót ad az angyalok és démonok megidézéséhez, és más sötét varázsigéket is tartalmaz.
Az árva története
A Historia del Huérfano, vagyis Az árva története egy Martín de León y Cárdenas nevű spanyol szerzetes regénye. A regény 1608 és 1615 között keletkezett, de sosem került kiadásra. A feltételezések szerint azért, mert a szerzetes attól tartott, hogy az megrontaná a római katolikus egyházban elfoglalt helyét. A könyvet sokáig elveszettnek hitték, de 1965-ben egy spanyol tudós megtalálta az egyetlen fennmaradt példányt. Többször is próbálkoztak a kiadásával, de egyszer sem jártak sikerrel, és elterjedtek a pletykák, miszerint az Árva történetén átok ül.
Egy perui filológus, Belinda Palacios mégis vállalkozott a feladatra. Két évet töltött a kézirat publikálásra való előkészítésével, ám már közben megjelentek az első baljós jelek. Palacios 2018-ban a The Telegraph interjújában így fogalmazott: „Eltartott egy ideig, mert sokan meghaltak, akik dolgoztak rajta – egyikük furcsa betegségben, mások autóbalesetben vagy valami más szerencsétlenségben”. 2017-ben – 400 évvel megírása után – publikálták az Árva történetét, és Palaciost azóta sem érte utol az átok. Jelenleg két svájci egyetemen tanít spanyol-amerikai irodalmat, és idén jelent meg legújabb könyve.
Grand Grimoire
Amíg ez előző könyvekhez valamilyen babona kötődik, a Grand Grimoire-ról ma már tudjuk, hogy a katolikus egyház propagandájának eszköze volt. Owen Davies történész szerint a Grand Grimoire-t 1702-ben írták , de valószínűleg csak 1750 körül publikálták. Franciaországban a Grand Grimoire egyike volt azoknak a varázskönyveknek, amelyeket a 19. században széles körben terjesztettek chapbook formában. Az egyházi tisztviselők attól tartottak, hogy az írástudók számának növekedése, illetve a nem egyházi tematikájú (vagy annak ellentmondó) könyvek elterjedése fenyegetést jelent, veszélybe sodorja tekintélyüket. Ezért mindent megtettek, hogy rágalmazzák őket. Ennek hatására kezdték elátkozottnak tekinteni a Grand Grimoire-t is. Olyannyira, hogy még a megvásárlását is veszélyesnek tartották.
A Nagy Omar
A Nagy Omar néven ismert könyv a 11. századi perzsa költő, Omar Khayyám négysoros gyűjteményének egyedi kiadása, aki a 19. század közepén vált ismertté a nyugati kultúrában. 1911-ben egy londoni könyvesbolt tulajdonosa felkereste a kor egyik legismertebb könyvkötőjét, Francis Sangorski és azt kérte tőle, készítse el a „világ legjelentősebb modern kötését”. Sangorski két évig dolgozott a részleteken, és nem fukarkodott, hiszen a költségvetés terén nem szabtak korlátokat. A dekorációs elemek helyes kialakítása érdekében kölcsönzött egy emberi koponyát, valamint megvesztegetett egy állatkerti dolgozót, hogy egy élő patkányt megetethessen egy kígyóval. Látni akarta, hogyan táplálkozik a hüllő és szemügyre venni az „állkapcsainak pontos szögét”. Emellett aranylemezeket, bőrt és drágaköveket is felhasznált a verseskötet elkészítéséhez.
A nagyzoló design miatt a könyvet 1000 fontos áron (mai áron kb. 56 millió forint) bocsátották eladásra. A mű egyetlen könyvesboltban sem talált gazdára, végül egy aukción kelt el (az eredeti kikiáltási ár kevesebb mint feléért). Egy amerikai gyűjtő vásárolta meg, akihez a könyvet el kellett juttatni. Így került a Titanic fedélzetére. Tíz héttel később Sangorski vízbe fulladt, miközben a családjával nyaralt. Mindössze 37 éves volt.
Sangorski kiadása sosem került elő a Titanic roncsai közül, de a Nagy Omart az 1930-as években újraalkották az eredeti tervek alapján. Stanley Bray könyvkötő éppen akkor fejezte be, amikor elkezdődött a második világháború. Annak érdekében, hogy megvédjék az új kiadást a német bombáktól, a londoni Fore Street egyik páncélszekrényében helyezték el – de ez lett az egyik első olyan helyszín, amelyet a náci repülőgépek célba vettek. A könyvet tartó széf túlélte a támadást, de a könyv nem. A belsejében a hőmérséklet olyan magasra emelkedett, hogy a könyv bőr- és papírelemei megolvadtak és elszenesedtek. Brayt ez sem tántorította el attól, hogy újra megpróbálkozzon a Nagy Omar kiadásával. A harmadik verziót már nem érte utol az átok, és a Britisg Library-ben talált otthonra.
Nyitókép: Nathan Anderson/Unsplash
Forrás: Mental Floss
