Nem számít, hogy mennyire erős a szülő-gyerek kötelék, a viták elkerülhetetlenek. Azonban ahogyan a gyerekek életkora változik, vele együtt változnak a vitatémák is.
Terapeutákat kértek meg, hogy osszák meg, melyek azok a vitás pontok, amelyeket gyakran látnak a szülő-gyerek dinamikában, és hogyan segítik az ügyfeleket ezeknek a helyzeteknek a feldolgozásában a foglalkozások során. Mutatjuk, melyik az 5 leggyakoribb konfliktus a felnőtt gyerekek és szüleik között.
1. „Emlékszel amikor…”
A szakemberek szerint az egyik leggyakrabban felmerülő probléma a szülő-gyerek viszonyban, ha a gyerek már felnőtt, a gyerekkori sérelmek, nehézségek megvitatása. Visszatekintve a múltra, gyakran megkérdőjelezzük a szüleink döntéseit, azokat a dolgokat, melyeket akkor nem értettünk, de most válaszokat keresünk rájuk. Ilyenkor jogosan vonjuk kérdőre a szüleinket, viszont ezáltal védekező szerepbe kényszerítjük őket, utólag ugyanis sokkal nehezebb nekik visszaemlékezni az adott helyzetre és arra, hol ronthatták el. Ezért aztán vagy kitérnek a válasz elől, vagy bele se mennek a beszélgetésbe. Ez azt eredményezheti, hogy a gyerek még jobban eltávolodik a szülőtől, mert úgy érzi, nem tudja megbeszélni vele a sérelmeit. A terapeuták szerint a legjobb megoldás, ha felváltva megosztja a szülő és a gyerek is az érzéseit az adott nehéz élménnyel kapcsolatban. Sokszor a szülők is mindössze a saját gyerekkori sérelmeik miatt követnek el bizonyos dolgokat, így a közös megbeszélés és egy őszinte bocsánatkérés sok sebet képes begyógyítani.
2. „Le kell fektetnünk a határokat”
Ahogy egyre nyitottabbak az emberek a terápiára, egyre többen ismerik fel az egészséges határok fontosságát és igyekeznek ezeket a családjukban is megteremteni. Azonban a szülőkkel kapcsolatban a határok kijelölése nehéz feladat lehet, ha már kirepültünk a családi fészekből. A házassági és családterapeuták szerint ez határozottságot, ugyanakkor türelmes és szeretetteljes hozzáállást igényel, ha a kapcsolatot meg akarjuk őrizni. A szülők tisztelete viszont nehézzé válhat, ha a határainkat ellenállással, ítélkezéssel vagy megvetéssel fogadják. Néha a felnőtt gyerek és szülő közötti kapcsolat azért szakad meg, mert nem tudnak közös nevezőre jutni egy eltérő érték vagy vélemény miatt. A kapcsolatok viszont képesek túlélni a különböző nézeteket és értékgyakorlatokat, amíg nyitottság, tisztelet és kíváncsiság van egymás iránt.
3. „Az én gyerekem, az én szabályaim”
Szerintem mindannyiunk számára ismerős az „én ezt nem így csinálnám” szituáció. Amikor felnőttként családot alapítunk, akkor ez rengeteg konfliktushoz vezethet, hiszen jellemzően nem ugyanazt a nevelési módszert preferáljuk, mint a szüleink. A szülők pedig kritizálhatják vagy alááshatják felnőtt gyermekeik döntéseit, ami feszültséghez és frusztrációhoz vezethet. Az idősebbek gyakran úgy vélik, hogy az ő nevelési módszereik voltak a helyesek, míg a felnőtt gyerekek új, a legfrissebb kutatásokon vagy saját tapasztalataikon alapuló megközelítéseket alkalmazhatnak. A terapeuták szerint a legjobb gyakorlat az, ha a szülők tiszteletben tartják gyermekeik nevelési döntéseit, még akkor is, ha nem értenek egyet velük − kivéve, ha komoly biztonsági kockázat áll fenn. A gyereknevelési döntések megkérdőjelezése csak további feszültségeket szülhet, ami hosszú távon elhidegüléshez vezet. A terápiás feldolgozás egyénileg vagy közösen mindig jó megoldás a kapcsolatok erősítésére és a konfliktusok enyhítésére.
4. „Én nem ezt akarom…”
Egyre gyakoribb, hogy a felnőttek tudatosan választják a szingli vagy gyermektelen életmódot különböző okok miatt. Lehet, hogy nagyobb értéket tulajdonítanak a szabadságuknak és függetlenségüknek, vagy energiájukat más területekre szeretnék összpontosítani, esetleg úgy érzik, hogy nem voltak jó párkapcsolati mintáik. Ilyenkor érkeznek az olyan megjegyzések, mint a „dehát egyedül fogsz meghalni!” vagy „én leszek az egyetlen, akinek nem lesznek unokái!”. Ha a szülők nyomást gyakorolnak rád, hogy házasodj meg vagy vállalj gyermeket, érdemes lehet a következőképpen válaszolni: „Tudom, hogy mindaz, amit mondasz az irántam való aggodalomból fakad, de én már világossá tettem az álláspontomat. Fáj, amikor figyelmen kívül hagyjátok az érzéseimet. Úgy érzem, nem lehetek önmagam”. A kulcs a nyitott kommunikációban rejlik.
5. „Ez az én munkám…”
A karrier körüli konfliktusok gyakran abból fakadnak, hogy a felnőtt gyerekeknek nincs állásuk, ingadozó a szakmai életük, vagy olyan pályát választanak, amit a szüleik valamiért nem helyeselnek. A legtöbb ember karrierje azonban nem egyszerűen lineáris. Nem úgy működik, hogy iskolába járnak, majd nagyszerű munkájuk lesz, ahonnan végül boldogan nyugdíjba vonulnak. A szülők érthetően aggódnak gyerekeik jövője miatt és a legjobbat akarják nekik, ezért nehéz nem beavatkozniuk, amikor úgy érzik, gyermekük nem találja a helyes utat. Ez viszont nagy nyomást helyezhet a fiatalokra, akik emiatt kételkedhetnek saját döntéseik helyességében. Mint mindig, a jobb kommunikáció a szülők és felnőtt gyermekeik között jobb megértéshez is vezet, és ezáltal könnyebben egy nevezőre juthat a két fél.
Forrás: HuffPost
Nyitókép: fizkes/Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Az érzelmileg éretlen szülők 4 típusa – Hogyan kezeljük őket?
- Ez az 5 szokás átalakítja a kapcsolatot a felnőtt gyerekeiddel
- Szülőként hagyj fel ezzel a 17 káros viselkedésformával
