Te mennyi időt töltesz a szabadban úgy, hogy igazán összekapcsolódsz a téged körülölelő világgal?
Talán 8 éves lehettem, amikor ötödmagammal a panel előtti játszótér homokozójában egy nyári zápor után a vizes homokból próbáltunk várat építeni. „Paszmagvárnak” hívtuk, az építés után még napokkal később is csupa homok volt mindenem. Persze ez akkoriban természetes volt, ahogy az is, hogy minden nyáron a környéket jártuk mezítláb, és a barátnőimmel a sarkon lévő óriási fűzfa ágain ülve beszélgetünk. Régen történt már, de a mai napig emlékszem arra a melegségre, ami átjárta a mellkasom ezeken a nyári napokon. Azt hittem csak a gondtalan gyerekkor hozadéka, és csak akkor jöttem rá, hogy többről van szó, amikor a fővárosba költöztem.
A zalai dombságot egy 12 emeletes betontömb nyolcadik emelete váltotta fel, ami a Déli- Pályaudvarra nézett. A mély kötődés pedig, ami a fűzfámhoz fűzött űrt hagyott maga után. Émelyített az utcák végtelen betonfolyama és a metrószag, ami a mai napig semmihez nem hasonlítható. A budapesti felnőttkorral együtt szép lassan bekövetkezett a végtelen elfoglaltságok kora. Elszakadtam a természettől, egyik dologtól rohantam a másikig, a pillanatnyi szüneteket pedig cseteléssel töltöttem ki. Éreztem, hogy egyre nehezebb minden nap, és ki kellene szakadnom végre a monotonitásból. De nem könnyű újra megtalálni a gyökereket, viszont hiszem, sőt, biztosan tudom, hogy egyre több embernek lenne rá igénye. Nemcsak nekem, aki vidéki idillben nőttem fel, ám idővel eltávolodtam az anyatermészettől, de azoknak is, akik gyerekkorukban panelházak közt láttak csak pitypangot.
Kutatások bizonyították, hogy minél több időt töltünk a természetben, szabad levegőn, annál egészségesebbek és boldogabbak vagyunk. Tehát feltehetően öntudatlanul is egyre közelebb és közelebb merészkedünk a zöldhöz. Ezzel a pár egyszerű dologgal most te is rengeteget tehetsz azért, hogy visszatalálj a természethez.
1. Teremts kapcsolatot
Menj ki a fűbe és vedd le a cipőd. Próbáld meg az ujjaiddal érezni a talpad alatt lévő talajt. Télen persze nem kell hősködni, megölelhetsz egy fát is, vagy ha biztonságos és nem töröd le, megmászhatod az ágait. A lényeg, hogy érezd a kötődést a bolygóhoz, amin élsz.
2. Ne félj összekoszolni magad
Fogj egy adag sarat és művészkedj, vagy ülj be egy homokozóba a kicsik közé. Szedj gesztenyét, makkot, tobozt, simogasd meg egy fa leveleit. Használd a kezeidet és érezd a természetet az ujjaid hegyén.
3. Vidd haza a természetet
Készíts virágdíszt, nevelj növényeket, állítsd ki a nyaraláson talált kagylóidat. Töltsd meg élettel a lakásodat!
4. Ébredj a természettel
Nyári hajnalokon négy óra körül jön el a madarak órája. Pirkad, a városok és lakóik még az igazak álmát alusszák, ilyenkor madárdal zengi be a párás levegőt. Állíts hétvégén ébresztőt, menj ki az erkélyre, vagy nyiss ablakot, hogy feltárulhasson egy kevéssé ismert világ. Lélegezd be a felkelő nap színeit, a felhők alakját, hagyd, hogy a természet odaszögezzen a most-hoz.
5. Csókold a talpaddal a Földet
Thich Nhat Hanh vietnami származású buddhista szerzetes és békeaktivista szavait érdemes megfogadni. „Járj úgy, mintha lépéseiddel a Földet csókolnád”. Legközelebb, amikor kilépsz az ajtón, képzeld el, hogy talpad a köldökzsinór a bolygó felé, ezzel megváltozik a járásod is. Ha pedig szóba került a szerzetes, érdemes egy másik tanítását is megszívlelned:
„A hegyek, a folyók, az erdők, a virágok, a szeretett személy – ezek az élet igazi csodái. De ha megengedjük magunknak, hogy elvesszünk a múlt szenvedéseiben vagy a jövő miatt érzett félelmekben és aggodalmakban, nem leszünk képesek itt és most észrevenni ezeket a csodákat.”
Visszatalálni az anyatermészethez nem jelenti feltétlenül az Everest meghódítását, vagy épp az El Camino teljesítését. Elég kimenni a legközelebbi zöld területre, ahol megkeresheted a benned élő gyereket és békére lelhetsz ott, ahova eredetileg tartozol. Az anyatermészetbe.
Nyitókép: Unsplash
