Ezek a „megoldások” rövid távon ugyan csökkentik a stresszt, hosszú távon azonban csak még több kárt okoznak és elfedik a valódi problémát.
Egy férfi a hosszú munkanap után fáradtan rogy le a kanapéra és elkezdi görgetni a közösségi oldalakat, miközben a felesége hosszasan fejtegeti a megoldandó családi feladatokat. A város egy másik pontján egy nő ül a gép előtt az üres irodaházban és soha egyetlen feladatra sem mond nemet, csakhogy elkerülje az üres lakás magányát és a csendet, ami a gondolataival való szembenézésre késztetné őt. Mindannyian különböző módon rejtjük el a problémáinkat a mindennapok sodrában, gyakran észrevétlenül bújunk menekülési stratégiák mögé. Ezek a taktikák lehetnek olyan egyszerűek és ártalmatlannak tűnőek, mint a túlzásba vitt munka, a végtelen szórakozás vagy az evésbe fojtott bánat. De vajon miért választjuk ezeket az útvonalakat? Mi történik, amikor a fel nem oldott gondokat mélyen magunkban hordozzuk?
Álomvilágban minden könnyebb
Edith Eva Eger, a híres holokauszt-túlélő pszichológus egy különleges mentális stratégiát alkalmazott, hogy megbirkózzon azzal a borzalmas helyzettel, amikor Mengele parancsára táncolnia kellett. Eger elképzelte, hogy egy csodálatos előadáson van, ahol a közönség szereti és csodálja őt. Ezzel az élénk mentális képpel sikerült távol tartania magát a valóság rémségeitől, és ez segített neki túlélni a koncentrációs tábor borzalmait. A hétköznapokban mi is gyakran használjuk ezt a képzeletbeli menekülési útvonalat, ha nem szeretnénk szembenézni a problémákkal.
Ehhez több módszer is a rendelkezésünkre áll. A telefonunkba temetkezés, mások posztjaiban, életében való elmerülés tökéletes kibúvót ad ahhoz, hogy ne kelljen a saját életünkkel foglalkozni. De ugyanerre szolgálhat minden olyan tevékenység, ami képes kikapcsolni az elménket, az olyan ártatlannak tűnő dolgok is, mint az olvasás vagy filmnézés, ha ezeket arra használjuk, hogy eltereljék a gondolatainkat és egy problémamentes álomvilágot építsünk magunknak általuk.
A munka a szív fájdalmát takarja
A munkába való menekülés lélektana egy komplex és sokrétű jelenség, amely gyakran az érzelmi elkerülés és a kontroll iránti vágy elegye. A munkahelyi feladatok strukturált környezete és a teljesítményre fókuszálás érzése kontrollt és célorientáltságot biztosít, ami megnyugtató lehet az élet bizonytalanságaival szemben. Emellett a munka elismerést és sikerélményt is nyújthat, amely ellensúlyozza az otthoni vagy személyes élet kudarcait és hiányosságait. Így az identitásunk és önértékelésünk megerősítését is szolgálja.
Hol itt a probléma? – Tagadásból jeles
A tagadással tudatosan vagy tudattalanul elutasítjuk a valóság bizonyos aspektusait azért, hogy megvédjük magunkat az érzelmi stressztől vagy fájdalomtól. Igyekszünk elhárítani a kellemetlen érzéseket, eseményeket vagy tényeket, amelyek fenyegetik a lelki egyensúlyukat. Még ha komoly problémákkal nézünk is szembe, akkor is mondhatjuk azt, hogy „hol van itt a baj? Én nem látok semmilyen problémát” és ezzel mintegy elkendőzzük, semmisé tesszük a gondokat. Továbbra is úgy élhetünk, mintha minden rendben lenne. Bár a tagadás rövid távon védelmet nyújthat a fájdalmas valóság elől, hosszú távon megakadályozza a problémák valódi megoldását, és gyakran súlyosbítja a helyzetet, hiszen az elhanyagolt problémák idővel egyre nagyobbá és kezelhetetlenebbé válnak.
Majd egyszer… − A halogatás csapdája
Az egyik leggyakoribb stratégia, amikor valaki folyamatosan halogatja a probléma megoldását, remélve, hogy az idővel magától megoldódik. Így elkerüljük a közvetlen szembesülést a kihívásokkal és a felelősségekkel. Ha azon kapod magadat, hogy minden egyes alkalommal elnapolod a konfliktus megbeszélését vagy megoldását, könnyen abba az illúzióba kergeted magad, hogy teszel az ügy érdekében, de valójában csak kibújsz alóla. A késleltetéssel csökkentjük átmenetileg a szorongást, de tulajdonképpen így végtelen idejű stresszel kell szembenéznünk, mert sosincs igazi lezárás.
A csokoládé minden bút elűz
Az evésbe fojtott bánatot a nők zömének nem kell bemutatni. Amikor például szorongással, szomorúsággal vagy magánnyal szembesülünk, az étkezés – különösen a komfortételek fogyasztása – ideiglenes megnyugvást és örömöt nyújthat. Az ízek és az evés élménye fizikai és érzelmi kielégülést hoz, amely eltereli a figyelmet a problémákról, és egy rövid időre csökkenti a stresszt. Ez a stratégia különösen vonzó lehet, mivel az étel könnyen hozzáférhető, és az evés szociálisan elfogadott tevékenység. Az étel által nyújtott ideiglenes megkönnyebbülés csak elnyomja a valódi problémákat, amelyek továbbra is megoldatlanok maradnak. Emellett a túlzott evés, különösen a magas kalóriatartalmú és egészségtelen ételek fogyasztása, súlygyarapodáshoz, egészségügyi problémákhoz és további érzelmi stresszhez vezethet. Az érzelmi evés így egy ördögi kört hoz létre, ahol az egyén az ételekhez fordul vigaszért, majd a túlevés következményei miatt még több stresszt és szorongást tapasztal.
Gyakran árnyalt módszerekkel vagy hétköznapi tevékenységekkel takarózunk azért, mert nem tudjuk hogyan kezeljük a nehéz helyzeteket. Azonban ezek csak elfojtáshoz vezetnek, a tartós megoldáshoz arra van szükség, hogy olykor benézzünk a szőnyeg alá is, mert előfordulhat, hogy rég elfeledett problémákat kell onnan kisöpörnünk.
Nyitókép: Maria Korneeva/GettyImages
