Ha sikerül felülírni ezt az öt rossz beidegződést, akkor a jutalmunk egy teljesebb és kielégítőbb szexuális kapcsolat lehet.
A szerelmet, a szexualitást ünnepelni kell. Ehhez képest szemérmesség, bűntudat és temérdek negatív érzelem tapad a testi örömökhöz. A nők esetében ez különösen igaz, hiszen a társadalmi normák, a saját irreális képzelgéseink és bizonytalanságunk az, ami meggátol minket, hogy önfeledten átadhassuk magunkat az élménynek. Hogy megnyíljunk úgy igazán, nemcsak testileg, hanem lelkileg is. A szexualitás egy nagyon összetett dolog, sokkal több annál, mint felhevült testek találkozása és ameddig nem kezdünk el foglalkozni a saját nőiességhez és intimitáshoz való viszonyunkkal, addig nem tapasztalhatjuk meg a valódi mélységet és magasságot, amit a testi szerelem nyújthat.
Első lépésként számoljunk le azokkal az önszabotáló viselkedési mintázatokkal, amit a nők gyakran megélnek a hálószobában.
1. Nem figyelnek a saját ritmusukra
Azt mondják, ahhoz, hogy igazán kielégítő együttlétben legyen részünk, három szinten kell akarnunk: a gondolatainknak és az agyunknak is rá kell hangolódnia, a szívünkben kell éreznünk a vágyat és a zsigeri érzésnek is meg kell érkeznie a gyomrunkba. Ha ez a három terület megnyílik, a nő akkor tudja teljes mértékben átadni magát. Ehhez képest, hogy néznek ki az átlagos együttlétek? Sietség, kevés előjáték és még kevesebb átmenet. Mit értünk átmenet alatt? Például azt, hogy az a nő, aki 5 perce még házimunkát végzett vagy gyerekekkel foglalkozott, nem fog tudni percek alatt átszellemülni egy lepedőakrobatává. Kellenek ráhangolódó rituálék, amik megtámogatják az egyik szerepből a másik szerepbe való gyengéd átsimulást. Mi, nők sajnos, túl sokat áldozunk az idő oltárán. Siettetjük a megnyílást, a befogadást, mert azt gondoljuk, hogy túl sok macera, ha a saját ritmusunkra hallgatunk. Pedig, ha meghallanánk a belső ütemet és ehhez igazodnánk, a testünk és a lelkünk is meghálálná.
2. Elvárják, hogy a partnerük gondolatolvasó legyen
Elméletben tudjuk, hogy a kommunikáció a legnagyobb fegyver egy kapcsolatban, a gyakorlatban viszont valahogy nem jönnek a szavak, amikor a vágyainkat kellene kifejezni. Pedig ki lehet mondani, hogy most arra vágyom, hogy lassíts, hogy figyelj rám, hogy így vagy úgy érints, mert a férfiak nem gondolatolvasók. Valójában senki sem az. Ameddig csak a fejünkben visszhangoznak az óhajaink, addig önmagunkat gátoljuk az élvezetben. A férjed, a szerelmed vagy a partnered minden bizonnyal örömet akar szerezni neked, de ha szégyelled kimondani, akkor nem fog megvalósulni sem.
3. Passzívitásba menekülnek
A női sorsok közös eredője hosszú évszázadokon keresztül az volt, hogy a szexet csak ki kell bírni, túl kell élni. Ez egy olyan erős transzgenerációs minta, hogy még ha szabados és felvilágosult nőknek is tartjuk magunkat, még úgy is tudat alatt szabotálhat minket. Sőt, minél inkább megéljük a szexualitásunkat és minél jobban élvezzük az együttlétet, annál erősebb ez a belső ellentmondás. Mintha valami rosszat tennénk azzal, ha egy olyan dologban leljük örömünket, amiről azt mondták, hogy csak el kell viselni. Az ellentmondásból való frusztráció elől pedig gyakran a passzivitásba menekülünk. Nem merünk kezdeményezni, mert az valami illetlen dolognak tűnik, nem mozdulunk meg, nem fedezzük fel a saját, belső tüzünket sem. Ezzel viszont értékes tapasztalatokról maradunk le.
4. Rossz célból szeretkeznek
Ritkán gondolkozunk el azon, hogy mi a szex célja. Élvezet? Feszültségoldás? Hatalomgyakorlás? Kapcsolódás? Ellenben nagyon nem mindegy, hogy milyen belső indíttatásból bújunk ágyba valakivel. Sok nő hajlamos nagyon szolgalelkű lenni és egyfajta házastársi kötelességként felfogni a szexualitást. Egy a sok kipipálandó feladat közül a nap folyamán. Vagy éppen ezzel kompenzálunk, ettől érezzük magunkat nőiesnek, csinosnak, kívánatosnak és azért megyünk bele, hogy visszajelzést kapjunk mindezekről. Az együttlét minőségét azonban nagyban befolyásolja, hogy mi a hajtóerő. Amikor a kapcsolódás, az intimitás megélése miatt szeretkezünk, az feltölt, de amikor azért, mert muszáj vagy mert nincs jobb konfliktuskezelési technikánk a békülős szexnél, az nem támogat.
5. Nem táplálják egyéb módon a nőiességüket
A szex mindenkié, függetlenül a kor, a méret, a kilók és a striák számától. Ez a szép benne. Mégis rengeteg bizonytalanságot viszünk magunkkal az ágyba. Ha pedig egy férfival való aktus az egyetlen mód, ahogyan a nőiességünkkel kapcsolódunk, akkor ezek a gátlások még inkább felerősödnek. A hétköznapokban olyan kevésszer engedünk teret annak, hogy ünnepeljük azt, hogy nők vagyunk, hogy megtapasztaljuk a női erőt és szépséget. Ez nagy hiba. Pedig ha tudnánk más szemmel tekinteni a testünkre, élveznénk és megélnénk a női lét örömeit a maguk teljességében, akkor sokkal könnyebben tudnánk belemerülni a nőiesség legmagasabb szintű megtapasztalásába, a saját szexualitásunkba. Hiszen csak akkor tudunk eggyé válni egy másik emberrel, ha előtte megtapasztaltuk magunkat egy különálló, önmagában is értékes entitásként.
Nyitókép: Getty Images
