5 ok, amiért a január igenis szerethető

Én vagyok az az UFO, aki számára a január nem szürke és utálatos, hanem az év egyik kifejezetten kedvelt időszaka. Ezzel a véleményemmel a legtöbb társaságban megdöbbenést váltok ki, de többféle szépséget is képes vagyok felfedezni ebben a hónapban. 

Az ünnepek utáni időszakot a legtöbben unalmasnak, kiábrándítónak, szürkének érzik. végtére is az egész december a várakozásról, a felkészülésről szólt, és most vége az ünnepnek. Leszedjük a díszeket, kidobjuk a karácsonyfát – a tűleveleit vesztett, leselejtezett ágaknál pedig aligha van lehangolóbb látvány. Számomra viszont a januárnak van néhány egészen különleges tulajdonsága.

Egy kicsit elül a karácsonyi (túl)pörgés

Bár minden évben egyre hamarabb vagyok képes rácsatlakozni a fenyőillatú, száncsengős közhangulatra, még mindig kissé túlpörgöttnek érzem a karácsony előtti időszakot. Nem vagyok az a kifejezett sokfogásos-menüs-nagytakarítós háziasszony, de még így, minimálra fogva is úgy érzem, kevés az idő az igazi adventi lelassulásra, amit testünk-lelkünk diktálna ilyenkor. A január viszont megadja erre a lehetőséget. Számomra ez a letisztultság időszaka. Nem kell semmilyen ünnepre készülni, a munka fogaskerekei sem indulnak be azonnal teljes fordulatszámon, vagyis ez az az időszak tényleg ki tud kapcsolni.

Tele vagyok energiával

Január első napjait szeretem még pihenéssel tölteni, így már-már hagyományosan január 5 és 10 között szoktam, viszonylag lassan, fokozatosan felvenni a munkát. Mivel a karácsony előtti napoktól már igyekszem tényleg a pihenésre koncentrálni, ekkorra már jó két hét kikapcsolódás van mögöttem, így végre energikusan, kipihenten kezdhetek neki a tennivalóknak. Ez persze meg is látszik a munkakedvemen, ebben a hónapban általában sokkal hatékonyabb vagyok. Ne csüggedj, ha te nem ilyen lassan indítottad az évet, még mindig van lehetőséged arra, hogy egy picit behúzd a kéziféket. A hónapban mondj nemet a váratlan feladatokra vagy kérj segítséget a házimunkában a családtól a munkában pedig a kollégáidtól!

Még tart az újrakezdés lendülete

Furcsa dolog ez az új évi újrakezdés. A racionális felem nem hisz abban, hogy minden más lenne csak azért, mert fordítottunk egyet a naptáron. Az „új év – új élet” szlogent épp olyan erőltetettnek érzem, mint a végtelenített Mariah Carey-nótákat karácsony előtt. A kevésbé racionális felem meg úgy érzi, mégiscsak elkezdődik valami más, vagy legalábbis van rá reális esély, hogy kicsit máshogy folytassuk a régit, és ez elvezessen a komolyabb változásokhoz. Ahogy egy kapcsolat elejének is mindig van valamilyen később vissza nem hozható varázsa, úgy az év elejének is különleges a hangulata.

A rendrakás ideje

A fizikai rendrakás a karácsonyfa leszedésével kezdődik. Ilyenkor nemcsak a díszeket szoktam elpakolni, hanem selejtezek, rendezkedem, rendszerezem a dolgaimat. Közben pedig kísérletezek a meglevő ruháimmal kiegészítőimmel, kicsit átrendezem a lakást – mindig rádöbbenek, hogy mennyi kincs van itthon. Nem vagyok a minimalizmus mintaképe, viszont a meglevő dolgaimmal nagyon szeretek játszani, el- és újrarendezni, azáltal pedig újra felfedezni őket.

De nemcsak a tárgyakat, hanem a gondolatokat is igyekszem rendszerezni ilyenkor. Tervezek, kijelölöm az irányokat, a következő hónapnak pedig a részletes céljait, lépéseit is (ennél hosszabb távra nem szeretek részletesen mindent meghatározni). Új inspirációkat keresek a polcon sorakozó, még el nem olvasott könyvekben, vagy az interneten.

Szeretem a színeket, a fényeket

Tudom, hogy ez a legfurább, de szeretem a január színeit és fényeit. Még a szürkeségének is megvan a varázsa (nem véletlenül lett idén az év egyik Pantone-színe a szürke). Ha esik a hó, akkor a fehérségében gyönyörködöm. Ha pedig kisüt a nap, akkor abban az éles, kontúros fényben, amilyet csak a januári napsütés tud sugározni. Bár erre az idén aligha lesz lehetőségem, igyekszem minél gyakrabban eljutni a korcsolyapályára – nekem valahogy az a szikrázó jégfehérség is a januárt jelenti. A télből is csak februárban kezd elegem lenni – igaz, akkor nagyon. De ez már egy másik történet.

Nyitókép: Carrastock/GettyImages

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

Legnépszerűbb cikkek: