A karácsony nem csak a gyerekek számára tartogat feledhetetlen pillanatokat. Felnőttként is átélheted az ünnep örömét, ha észreveszed az igazán fontos dolgokat.
Emlékszem, hogy gyerekként varázslatosnak láttam a karácsonyi készülődést. Alig vártam, hogy kibonthassam az ajándékaimat és a tesómmal játsszunk a karácsonyfa mellett. Sőt, ha anya megengedte, a fényekben pompázó nappaliban aludhattunk az öcsémmel. Mára egészen más dolgok miatt várom az ünnepeket, de ez nem jelenti azt, hogy felnőttként nem látom ugyanolyan mesésnek az ünnepet. Ha te valahol félúton elveszítetted ezt a varázst, akkor talán a következő 5 dolog feleleveníti benned a gyerekkori karácsonyok szellemét:
1. A klasszikus karácsonyi fogások ízei miatt
Valószínűleg a te családodban is megvannak azok a klasszikus karácsonyi ételek, amelyek nem hiányozhatnak az ünnepi asztalról. Nálunk a borleves, a halászlé, valamint a szilvával és sajttal töltött csirkemell ilyen. Szenteste kitörő lelkesedéssel szedek hatalmas adagokat ezekből a finomságokból, hiszen utána 365 napig nélkülöznöm kell a mennyei falatokat. De van egy másik oka is a lelkesedésemnek. Az ételek elkészítéséhez számtalan kedves emlékem társul. Emlékszem, kislány koromban én kísértem el apukámat a Bocska-tóra halért, anyával pedig együtt válogattam a szilvaszemeket a főételhez. Tavaly már a párom is velünk karácsonyozott, ő pedig új recepttel bővítette az ünnepi fogásaink listáját. Alig várom, hogy idén újra elkészíthessem vele a specialitását és újabb meghitt pillanatokkal gazdagodjak.
2. Szenteste meghallgathatom gyerekkorom kedvenc karácsonyi dalait
Míg egész decemberben pörgős, karácsonyi Michael Bublé dalokkal terrorizálom a környezetemet, szenteste lassabb vizekre evezek. Ugyanis létezik egy album, amit csak karácsony napján hallgatunk meg a családdal. Az Ünnepek Ünnepén című válogatás tizenöt éve minden szenteste felcsendül az otthonunkban, rajta a kedvenc magyar ünnepi dalaimmal. Sajnos, az évek alatt a CD megviselődött, ezért idén mindent felkutattam, hogy beszerezzem az ősrégi válogatást. Ez volt az én karácsonyi küldetésem, amit sikeresen teljesítettem! Nemcsak a CD-t találtam meg, keresés közben megint úrrá lett rajtam a gyermeki izgalom. Valahogy felnőttként jobban átérzem a dalszövegeket, és képes vagyok értékelni azt a néhány órát, amíg együtt dúdol az egész család.
3. Megnéznhetem a kedvenc fekete-fehér filmjeimet
Ha karácsony, akkor régi filmek! Ez a karácsonyi szokás csak az utóbbi években alakult ki nálam, korábban a fekete-fehér filmek közelébe se mentem. Az egész egy lusta céges karácsonyi buli másnapján kezdődött, amikor macskajajosan egész nap az ágyban gubbasztottam. Semmi energiám nem volt, így az egész napot tévézéssel akartam tölteni. A csatornák között váltogattam, amikor megakadt a szemem az 1946-os Az élet csodája című alkotáson. Innentől pedig nem volt megállás, egyhuzamban megnéztem még három régi filmet! Tavaly karácsonykor például az 1955-ös Sissi – A magyarok királynéja kötötte le a figyelmemet. Sőt, annyira lelkes voltam, hogy a család többi tagját is rávettem (néhány szem zserbóval), hogy nézzék végig velem ezt a mozit.
4. Bevásárlókörútra indulok a szülővárosomban
Mivel néhány éve Budapestre költöztem és kevesebb időt töltök a szülővárosomban, alig várom, hogy hazautazhassak az ünnepekre. Ilyenkor kinevezem magam alapanyagbeszerzőnek, és a karácsonyi menühöz én vásárolom meg a szükséges hozzávalókat. Van valami szívet melengető abban, hogy a fényfüzérekkel kivilágított városban bandukolok, járom az üzleteket, sorban állok a hentesnél a kenyérszalonnáért, a helyi piacon alkudozom a kofákkal és összetalálkozom a rég nem látott ismerőseimmel. Ahogy pedig szépen lassan kipipálom a hozzávalókat a listámról, egyre inkább azt érzem: otthon vagyok.
5. Régi felvételeket nézegethetek
Karácsony másnapján rendszerint előkerülnek a régi felvételek, amelyeken az egész család jókat szokott nevetni. Vannak köztük igazi gyöngyszemek, mint az első iskolai karácsonyi szereplésem, ahogy pufi kabátos angyalkaként üdvözlöm a pásztorokat. Összesen két másodpercig látszom a videón, mert apa nem tudott megkülönböztetni a többi pufi kabátos angyalka közül. Hol a Csenge? – teszi fel a kérdést a háttérben. Mi pedig minden karácsonykor hangosan röhögünk és jókat nosztalgiázunk a szállóigévé vált mondatokon. Azt hiszem, ez a közös nosztalgiázás is olyan dolog, amiért felnőtt fejjel is várom a karácsonyt. Hiszen nem minden nap tud az egész család összegyűlni, de egyszer egy évben mindannyian lelassítunk és csak élvezzük egymás társaságát.
Nyitókép: Vladimir Vladimirov/GettyImages
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Trópusi hangulat és rövidnadrágos Mikulás: a Gucci karácsonyi kampányfilmje mindent visz
- 5 dolog, ami arról árulkodik, hogy te is a karácsonyimádók táborát erősíted
- Nézd meg a világ első karácsonyi képeslapját!
