Takarítás, rendrakás, videó- vagy tévénézés, kertészkedés – csak néhány cselekvés, amelyet gyakran azért végzünk, hogy elkerüljük a teendőinket. Hogy elkerüljük a halogatást, csak öt percre és az érzelmi intelligenciánkra van szükség.
Hosszú évekbe telt, mire rájöttem, nem azért halasztom a feladataimat az utolsó pillanatra, mert egy lusta disznó vagyok. Egész egyszerűen arról van szó, hogy van, hogy „csak” megrémiszt egy-egy teendő. Még akkor is, ha korábban már számtalanszor elvégeztem ugyanazt vagy egy nagyon hasonló feladatot. Ha tudnám, hányszor „hangolódtam rá” a feladatokra egy YouTube-videóval… Amit általában még egy, aztán még egy és egy újabb videó követett. Mire az utolsót is befejeztem, azt vettem észre, hogy rám esteledett – a feladattal pedig (ismét) nem haladtam semmit. Az első gondolatom természetesen az volt: „Miért? Miért kell megint a saját életemet megnehezítenem?”
A halogatás ördögi köre
A válasz elég egyszerű: amikor nehéz – vagy sok – feladattal nézünk szembe, akkor könnyen túlterheltnek, idegesnek érezhetjük magunkat. A megnyugvást pedig kellemesebb tevékenységek formájában keressük, amelyek elvonják a figyelmünket a frusztrációról. Az egyetlen probléma ezzel, hogy minél nagyobb nyugalmat, megkönnyebbülést érzünk, annál inkább el akarjuk kerülni a feladataink elvégzését. Minél tovább halogatunk, annál jobban aggódunk, megrettenünk a teendő elkezdése előtt. Így a stressz, a nyomás is nagyobb lesz, hiszen tisztában vagyunk vele, egyre közelebb a határidő. Ezzel még mindig nem ért véget az agóniánk: minél jobban szorongunk, annál nagyobb az esélye annak, hogy a feladat(ok) nem készül(nek) el.
Ezt az ördögi kört pedig nagyon nehéz megtörni – még akkor is, ha tisztában vagyunk azzal, mi a probléma. Viszont van egy módszer, amely hatékonynak bizonyult és megkönnyíti a notórius halogatók életét. A technika az érzelmi intelligencia elvein, az érzelmek azonosításának, megértésének és kezelésének képességén alapul. A legjobb az egészben, hogy sokkal egyszerűbb, mint gondolnád – még a neve is erről árulkodik. Ez az 5 perces szabály.
Hogyan működik az 5 perces szabály?
A fent említett helyzetben, amikor túlterheltnek és idegesnek érzed magad, akkor egyből azt próbálod kikalkulálni, mennyi időbe telik elvégezni és milyen nehéz lesz a teendő. De arról megfeledkezel, hogy (általában) ezeket a feladatokat nem szükséges egy ültő helyben befejezni. Sőt, néha kifejezetten jót tesz, ha több részletre osztod. Itt jön képbe az 5 perces szabály.
Először kényszerítsd magad arra, hogy elkezdd a feladatot, de egy kis „engedménnyel”. Ígérd meg, hogy 5 perc után felhagyhatsz vele, ha úgy érzed nem megy, nincs hozzá kedved vagy energiád. Ezzel a kiskapuval ugyanis becsapod az agyad, hiszen így nem látja olyan hatalmasnak feladatot, mint korábban. Mintha az agyad azt gondolná: „Azta. Öt perc? Semmiség. Ez kevesebb idő, mint a YouTube-videó, amit meg akartam nézni. Öt percet kibírok.” Jogosan merülhet fel benned a kérdés: miért éppen 5 perc? Mert ez már elég idő ahhoz, hogy eléggé belemerülj a feladatba, elkapjon a flow és 5 perc után se hagyd abba a munkát. Ha mégsem sikerül 5 percnél tovább húznod, akkor sem kell búslakodnod. Így is előrébb jutottál, mert a módszer segített leküzdeni az egyik legnehezebb részét a feladatnak: elkezdeni azt.
Legközelebb, amikor cifrábbnál cifrább kifogásokkal, pótcselekvésekkel próbálod elkerülni a teendőidet, jusson eszedbe ez az egyszerű trükk. Mert hidd el, legtöbbször tényleg csak 5 percre van szükséged.
Forrás: Inc.
Nyitókép: SrdjanPav/Getty Images
