Ha az örökölt ruhák mesélni tudnának, akkor rengeteg boldog és szomorú történetet hallanánk. Csakhogy képtelenek beszélni, így rajtunk múlik, hogy a darabokkal együtt a történeteinket is továbbadjuk.
Minden ruhának megvan a saját története, főleg az örökölt daraboknak, amelyek generációról generációra szállnak. Szerencsésnek tartom magam, hiszen édesanyám megőrizte a régi kedvenceit és az évek alatt nekem ajándékozta őket. Amikor felveszem valamelyiket ruhát, úgy érzem, hogy picit közelebb kerülök nemcsak hozzá, a nagymamámhoz is. A tükör előtt arra gondolok, hogy vajon a nagyi hogy húzhatta a fejébe a kedvenc, piros svájcisapkáját, ami most az én fejemen díszeleg.
A pliszírozott fekete-fehér csíkos nadrág
Számomra ez a nadrág a nagybetűs kedvenc, amire úgy vigyázok, mint a szemem fényére. Néhány éve anyukám lomtalanításba kezdett, és a gardrób mélyéről került elő ez a kincs. Nem hittem a szememnek, amikor megláttam, mivel nagyon vágytam egy hasonló fazonú ruhára. A bőszárú nacit anyukám a húszas évei elején kapta a nagymamámtól, amikor a fővárosba látogattak és a Váci utcán meglátta az egyik kirakatban. Akkoriban még nagy szó volt, ha valaki Budapesten egy butikban vásárolhat, anya pedig azonnal beleszeretett a rózsás gombokba és a csíkos mintába. Az egyik karácsonyi videón is ebben látható, amikor az apukám által elrejtett ajándékdobozt keresi a karácsonyfán. Emlékszem arra a karácsonyra, hatéves lehettem és nagyon jól szórakoztam, mert apa elfelejtette beletenni a fülbevalókat a díszdobozba.
A virágmintás ruha
Az aprómintás ruhák régóta nagy slágerek, de bevallom az én szívemet kevésbé dobogtatják meg. Ez szintén közös pont a nagyimmal, mert ő sem rajongott ezért a mintáért, ellenben a nővére, aki egyszer meglepte egy virágos nyári ruhával. A ruha a mai napig nagyon jó állapotban van, mert keveset hordták. A nagyi néha felvette, amikor a kertben dolgozott, de utána anyukám viselte a legtöbbet. Itt jövök én a képbe, mivel kilencvenhat nyarán anyukám ebben a ruhában üldögélt, velem a pocakjában és élvezte a meleg napsugarakat. Ez a darab tényleg összeköt minket.
Az egyrészes fürdőruha
Korábban már meséltem arról, hogy milyen szálak fűznek az egyrészes fürdőruhámhoz. Még kamaszként az anyukámtól kaptam, amikor rosszul éreztem magam a bikinimben. Azóta is őrzöm és ez a kedvenc viseletem a tikkasztó forróságban. Azt viszont korábban nem említettem, hogy ezt az úszódresszt eredetileg nagyi vette magának, csak nem lett jó rá, így anyukámnak adta, aki egyáltalán nem rajongott ezért a stílusért. Míg a nagyi oda és vissza volt a kék és fehér csíkos mintáért, na, meg a halacskás díszítésért, anyát egyáltalán nem hozta lázba. Ő egy ma már klasszikusnak vélt fekete fürdőruháról álmodozott. Persze, nyaranként olykor belebújt a kékes dresszbe, de ez a darab velem kelt új életre.
A piros bőrkesztyű
Azóta sem találok ehhez fogható kesztyűt pedig nem egy boltban és turkálóban megfordultam. Ezt szintén a nagyimtól és anyától örököltem, viszont az anyaga tönkrement és már nem merem hordani. Nem is csodálom, hogy megviselődött, hiszen jó pár telet megélt és jó pár karácsonyi koncerten megfordult, mire a fiókomba került. A nagymamám még lánykorában kapta a bátyjától, aki tökéletes karácsonyi ajándékot keresett neki és végül rátalált a piros színű, elegáns női bőrkesztyűre. Igaz, én már nem tudom hordani, de mégis fontos nekem.
A piros svájcisapka
A svájcisapkám szintén olyan szerzemény, aminek többgenerációs története van. A nagymamám kapta a nővérétől a húszas évei végén. A nagyi mindig nagyon elegánsan, de fiúsan öltözködött. Gyakran viselt cigarettanadrágot és hegyesorrú balerinacipőt, amiket én is imádok. Nem meglepő, hogy a piros svájcisapkáját is azonnal lenyúltam. A családunkban nagyon szigorúan vesszük a sapkák viselését, mivel egy hölgy télen sosem mutatkozhat nélküle – és zsebre tett kézzel sem. Megtanultam, hogy sapkák és kalapok azon kívül, hogy védenek a megfázástól, rendkívül stílusosak. Sőt, azt is az eszembe vésték, hogy fiatalon mindenfelé fejfedő jól állhat, így használjam ki ezt a szerencsés helyzetet. Én pedig szót fogadok és minden télen előhalászom a svájcisapkámat, ami egyszer Milánóba is elkísért, és ki tudja, hogy idén hova utazik.
Nyitókép: Vasyl Dolmatov/Royalty-free/GettyImages
