5 titokzatos hely, ami hátborzongató élményeket tartogat

Fejét vesztett lovaskocsis, démonok uralta erdő – számos olyan hely létezik a világban, melyek hátborzongató legendái (és paranormális jelenségei) a mai napig ámulatba ejtik a turistákat.

El sem tudod képzelni, mennyi olyan hely van a nagyvilágban, ahol még a legnagyobb hőségben is feláll a kezeden a szőr. Ezek olyan helyek, ahol még a mai napig érezhető az ott történtek lidércnyomása, paranormális jelenségek, kísértetjárások formájában. Ha nem ragaszkodsz kifejezetten a tengerparti lazuláshoz és bevállalsz pár libabőrt előidéző élményt, adunk pár tippet, hogy ezt hol tudod átélni – vagy legalábbis foteled kényelméből megismerni.

Akikkel már nem játszik senki: a Babák Szigete

Mexikóváros egy külső kerületében, a Xochimilco városrészben található a Babák Szigete, az egyik leghátborzongatóbb hely Mexikóban. Don Julián Santana Barrera az 1950-es években megpillantotta egy kislány testét lebegni a vízben, aki más sajnos nem élt. Azt állította, hogy hallja, ahogyan a kislány a babáját keresi és ő tényleg talált is egy játékbabát a parton, amit aztán felfüggesztett egy fára, hogy kiengesztelje a lány szellemét. Innentől mániájává vált a babák gyűjtése, kihalászta őket a csatornából, lomokat forgatott fel, hogy találjon egy-egy darabot és még az általa termelt zöldségeket és gyümölcsöket is odaadta, hogy hozzájuthasson egy új darabhoz. Az elkövetkező ötven évben folyamatosan bővítette gyűjteményét és meg volt győződve arról, hogy ezek a babák védelmezik őt.

Don Julian 2001-ben bekövetkezett halála után a hely turisztikai látványossággá vált, miután az a legenda járja, hogy az ott maradt babák mozognak és suttognak éjszakánként. A helyiek nagy része azóta újabb darabokat visz a gyűjteménybe, annak reményében, hogy szerencse éri őket, de sokan még ki sem hajlandóak kötni a szigeten. Természetesen a babona szerint a férfit a sziget szellemei vitték el magukkal, mivel unokaöccse pont azon a helyen talált rá holttestére, ahol ötven évvel korábban a kislány holtteste is előkerült.

Az öngyilkosok erdeje: az Aokigahara erdő

A Fudzsi hegy lábánál fekszik Aokigahara, vagy másik nevén Dzsukai, a fák tengere, ami az öngyilkosok kedvelt helyévé vált. A japán társadalomban korábban kevésbé volt elfogadott a mentális egészségről szóló eszmecsere, így a reményvesztett emberek gyakran választották (és sajnos választják a mai napig) saját életük kioltását. Ez a helyszín a pletyka szerint azért ideális számukra, mert így közel lehetnek a szent Fuji-hegyhez és a sűrű erdőből a hangok sem hallatszódnak ki. Az 1950-es évek óta több mint 500 ember vesztette itt életét, többségében öngyilkosság miatt, ezért úgy tartják, mivel lelkük a pokolra került, a helyet erdő démonok (yurei-k) uralják, és aki odatéved, azt többé nem engedik el.

Ma is tucatszámra állnak itt azok az elhagyott járművek a közeli parkolóban, amit az életüknek véget vető emberek hagytak hátra, és az 1970-es évektől kezdve évente holttest-keresést tartanak, újságírók, rendőrök és önkéntesek részvételével. A hatóságok japán és angol nyelvű táblákat helyeztek el azzal a szándékkal, hogy a kilátástalan helyzetbe kerülők ne dobják el az életüket, hanem merjenek segítséget kérni, de ez sajnos a mai napig nem tántorítja el a reményvesztetteket szándékuktól. Ahogy azokat sem, akik abban reménykednek, hogy az életet maguktól eldobók esetleg értékeket hagynak maguk után és kincsekre lelhetnek. Arról nincsenek hírek, hogy esetleges zsákmányukkal sikerült-e kikeveredniük az erdőből…

Egy titkos szerelem tragikus vége: a Borley parókia

A gótikus essexi Borley parókia 1863-ban épült, miután egy 1841-es tűzvész elpusztította a korábbi paplakot. A legenda szerint egy ott élő szerzetes és egy apáca egymásba szerettek és elhatározták, hogy megszöknek egy éjjel, és ebben egy barátjuk fog nekik segíteni úgy, hogy szerez egy lovaskocsit, amin majd megszökteti a szerelmespárt. Azonban a kolostor nővérei rajtakapták őket és vérfagyasztó módon büntették meg tervüket: a szerzetest felakasztották, a segítő barátot lefejezték és szegény apácát élve falazták be a kolostor egyik boltívébe.

Szellemeik nem nyugodtak meg, sok, a parókián megszálló vendég látni vélte, hogy az udvaron áthajtott egy lovaskocsi, amit egy fej nélküli ember hajtott hátborzongató hangok kíséretében. De a parókia első lakója, Henry Bull tiszteletes többször látott egy apáca alakú szellemet is sétálgatni az udvaron. Henry Bull 1892-ben halt meg, de családja továbbra is ott lakott, egészen fia, Harry 1927-es haláláig, annak ellenére, hogy rendszeresen kísértetjárást tapasztaltak. Ezután több lakója volt a helynek, de mindenki találkozott az egyre sűrűsödő paranormális jelenségekkel, mígnem 1944-ben a kúria leégett. Habár maga a ház már a történelem része, kísértetei még a mai napig láthatóak a helyszínen.

Ahol az öngyilkos várúrnő szelleme bolyong: a Siroki vár

Ha nincs kedved hosszabb útra kelni, külföldre utazni egy kis borzongásért, ne aggódj, Magyarországon is találsz kísértetjárta helyeket, például a Mátra keleti részén, 296 méter magasan fekvő Siroki várat. Ott a tragikus történetű középkori várúrnő, Kompolti Gizella szellemével találkozhatsz, aki sötétedés után kísért a vár falai között. Gizella – akit vörös démonként is neveztek – apja halála után olyan mély bánatba esett, hogy megfogadta, nem lesz többé boldog és ezért nem is akart szerelmes lenni. Innentől soha nem mosolygott, viszont nagyon jól bánt a fegyverekkel.

Aztán az élet feladta neki a leckét, mert egy éjjel hét vitéz kért szállást a várban, és nem sok időbe telt, amíg egyikükkel egymásba is szerettek. Igen ám, de a másik hat dalia is igényt tartott a nő kezére és kardvívásban kívántak versenyezni kegyeiért. Egyik éjjel ki is alakult a küzdelem, ahol a várúrnő szerelme is életét vesztette, ezért Gizella bánatában megölte legyőzőjét és azután levetette magát a vár legmagasabb bástyájáról. Azóta azt tartják, hogy napnyugta után, a vár romjai között, rendszeresen megjelenik egy női árnyék, hogy újra és újra öngyilkos legyen – mögötte pedig felsorakozik a hét vitéz szelleme, akik követik őt.

A boszorkányperek áldozatainak jajgatása: Boszorkánysziget, Szeged

Tudtad, hogy a 124 magyarországi boszorkányper felét Szegeden tartották a középkorban? Ezekből a leghíresebb az 1728-as volt, ahol 12 szerencsétlen, legtöbbször gyógyfüvekkel gyógyító embert égettek el máglyán. Akkoriban súlyos éhínség, számos járvány és aszály gyötörte az ott lakókat, akik mindenképp egy bűnbakot akartak találni, ezért kézenfekvő volt számukra, hogy a katasztrófákért az általuk ördöggel cimboráló, boszorkánynak kikiáltott embereket okolják. Ami még különösen tragikussá teszi ezt az eseményt, hogy nem csak gyógyítókat vádoltak meg, akik hosszas kínvallatások után inkább azt vallották, hogy ők a sátán szolgái, hanem a 82 éves Rózsa Dánielt, aki a város egykori vagyonos bírája volt és nem kevés irigye akadt. A kínzások hatására megtört és azt vallotta, amit hallani kívántak tőle, ezért őt is elevenen égették el.

A legenda szerint, amikor a városiak eltakarították a hamvakat, a lombok susogásában emberi beszédet véltek felfedezni, a hamuban emberi fejek bukkantak fel, majd hordta el őket a szél. Találtak 12 amulettet is, annak ellenére, hogy az áldozatok nem viseltek ékszert, sőt, majdnem mezítelenek voltak. Hanyatt-homlok elmenekültek, és amikor visszaóvakodtak, sem a hamvakat, sem az amuletteket nem találták meg, de az ártéri erdőben még a mai napig is hallani vélik a boszorkányok sikolyát.

 

Nyitókép: Bram Castle

Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:

Regisztrálj most, és tedd meg első befizetésed, mi megduplázzuk 100 000 Ft-ig! (x)
Legnépszerűbb cikkek: