Hogy van az, hogy vannak, akik képesek visszavezetni a gondolataikat és lecsendesíteni az elméjüket? Mit tudnak azok a szerzetesek, amit mi nem?
Az elménk olyan, mint a víz. Ha háborgatják, akkor semmit nem látsz benne, de ha nyugton hagyod, akkor visszatükröz mindent maga körül. Ez persze remekül hangzik, de jól tudjuk, hogy a gyakorlatban már jóval nehezebb megvalósítani. Mert igenis, néha felülkerekedik a vágy, hogy bedobjuk a kavicsot a tóba, ahogy olykor nem sikerül nyugodtan feküdnünk a hullámok tetején sem, csak kapálózunk a túlélés érdekében.
A szerzetesek pontosan tudják, hogy az elménk számára teljesen természetes, hogy olykor elkalandozzon. Ez az állandó mentális zaj azonban a legnagyobb ellensége a nyugalomnak. Szóval mit kezdenek vele a bölcs szerzetesek? Megedzik a figyelmüket. Így akárhányszor elkalandoznak a gondolataik (mert ez még a legnagyobb koponyákkal is előfordul), türelmesen visszavezetik figyelmüket. Idővel és sok gyakorlással pedig megerősödik a képességük a fókuszra, és ezáltal csökkenthetik a háttérzajt elméjükben, ami egy nyugodtabb élethez vezet.
Ezt a 6 dolgot sajátítsd el a szerzetesektől, hogy te is megtaláld a nyugalmadat
1. Szelídítsd meg a mentális zajt
Az aktív és zabolázhatatlan gondolatok olyanok, mint a pajkos majmocskák: ágról ágra ugrálnak. A buddhista szerzetes, Thich Nhat Hanh szerint a gondolataink úgy ugrálnak az egyik ötlettől a másikig, hogy közben gyakran nincs tiszta irányuk és céljuk. Ez az állandó mentális zaj az egyik legfőbb forrása a stressznek, ami olykor szinte ellehetetleníti a fókuszt. Állhat a hátterében aggodalom, tervezgetés, ítélkezés, de szimpla, random ötletek sorozata is.
Ahhoz, hogy elérjük azt a koncentráltságot, amit a szerzetesek, le kell csendesítenünk az elménket. Hogy megszelídítsd a gondolataidat, fejlesztened kell a figyelmedet, mint egy izmot. Figyeld meg a saját gondolataidat, mindenféle ítélkezés nélkül, majd hagyd őket továbbmenni. Ahhoz pedig, hogy elkerüld az ugrándozást ezek között a gondolatok között, találj te is magadnak egy horgonyt, amihez visszatérhetsz: ilyen lehet a légzésed is, amire a figyelmedet összpontosíthatod akkor, amikor cikáznak a fejedben a sztorik. Ha ezt folyamatosan gyakorlod, erősítheted a képességet, hogy visszatalálj ehhez a biztos ponthoz. Ez idővel csökkentheti az elkalandozást, ami később egy nyugodtabb és koncentráltabb tudatossághoz vezethet.
2. Legyél jelen a pillanatban
A szerzetesek nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a jelenben éljenek: nem rágódnak a múlton és nem aggódnak a jövő miatt. Shunryu Suzuki japán zen mester szerint „úgy kell kezelni minden pillanatot, mintha az lenne az életedben az utolsó. Nem egy felkészülés egy következőre“. Úgy véli, az egyetlen, igazán fontos dolog a pillanat. Egyszerűen hangzik, nem igaz? De valójában hányszor engedjük meg magunknak a jelen luxusát? Keresztülszaladunk az életen, a tapasztalásainkon úgy, hogy nem állunk meg értékelni őket. A szerzetesek éppen ezért azt tanítják, hogy ízleljük meg ezeket az élményeket. Tegyük le a telefont, hallgassunk, figyeljünk, értékeljük az ételt, amit a szánkba veszünk és élvezzük a nap sugarait, amik simogatják a bőrünket. Kapaszkodj meg a pillanatban, hogy megtapasztald a nyugalom és a jelenlét élményét, még akkor is, amikor körülötted minden káoszért kiált.
3. Engedd el a ragaszkodást
„Az elengedés felszabadít, a szabadság pedig az egyetlen feltétele a boldogságnak. Ha a szívünkben még mindig ragaszkodunk valamihez – legyen az düh, szorongás vagy fizikai tárgy – nem lehetünk szabadok“ – mondja Thich Nhat Hanh. A stressz egyik legfőbb forrása ugyanis a ragaszkodás. Kapaszkodunk a vágyainkba, a dolgainkba, sőt, még a következményekbe is. Ez pedig táplálja szorongásunkat és olykor csalódottságunkat is. A szerzetesek tanítása szerint az elengedésben óriási erő rejlik, amivel elfogadunk mindent úgy, ahogy van.
Buddha szerint a boldogság titka az elménk felszabadításában rejlik, a földi kötődések alól. Ez nem azt jelenti, hogy vonjuk ki magunkat az életből, vagy váljunk passzív megfigyelőkké. Csupán úgy közelítsük meg a céljainkat, hogy közben nem válunk függővé a kimenetelétől. Nyugodtan használd és élvezd ki a tárgyaidat, dolgaidat, de ne engedd, hogy ők uraljanak téged. Az elengedéssel olyan felesleges korlátoktól szabadulsz majd meg, amiktől beindul majd a belső nyugalmad.
4. Éld meg az „ittet”, úgy, ahogy a „mostot”
Nem kell kolostorba vonulnod ahhoz, hogy elsajátítsd azokat a szerzetesi szokásokat vagy spirituális gyakorlatokat, amik megváltoztathatják az életedet. Móni kolléganőnk ezt úgy szokta mondani, „ha a kutyaszaros Kádár utcában meg tudsz világosodni, akkor már valami fontos dolgot értél el“. Buddha ennél valamivel szofisztikáltabban fogalmazta meg ezt az életbölcsességet („Légy ott, ahol vagy; különben elszalasztod az életed.“), de valahogy én az első verzióval is mélyen tudok azonosulni. A lényeg ugyanis abban rejlik, hogy megtaláld a jelent és a tudatosságot, bárhol is legyél a Földön, s ne várj a „nyugodt és zavartalan“ pillanatokra, az élet ugyanis nem csak ezekből tevődik össze. Milyen gyakran rohanunk át az életen robotpilóta üzemmódban, elszalasztva egy napfelkelte szépségét vagy egy szeretett személy mosolyának melegét? Figyelj a részletekre – a talajra a lábad alatt, az ételed ízére. A nyugalom és a belső béke nem az elme kiürítéséről szól; hanem arról, hogy megtöltjük a jelen gazdagságával.
5., Találj hálát az egyszerű dolgokban
A szerzetesek nem arról híresek, hogy túl sok mindent birtokolnának, de amit anyagi javakban hiányolhatnának, azt belső gazdagságban pótolják. Megtanítanak minket arra, hogy értékeljük az egyszerű dolgokat: a nap melegét, a tiszta víz ízét, a szeretteink nevetését. Elengedték a tárgyak iránti szükségleteiket, hogy helyet teremtsenek a mélyebb elmélkedésnek, spirituális növekedésnek és mások iránti együttérzésnek. Az igazi gazdagságuk belső élményeink bősége és a magukkal és közvetlen világunkkal való kapcsolatuk mélysége. Ezzel nem azt mondjuk, hogy dobd ki a sok verejték árán megszerzett okostelefonodat. Sokkal inkább azt tanácsoljuk, kezdj el hálagyakorlatokat végezni. Minden nap sorolj fel három olyan dolgot, amiért hálás vagy, bármilyen kicsi is legyen az. Ha arra fókuszálsz, amid van, ahelyett, amid nincs, azzal megteremted magadban a megelégedettség érzését.
6., Fogadd el a dolgokat úgy, ahogy vannak
Engedd el a kontrollt. Ha elfogadod, hogy nem irányíthatsz mindent, az megváltoztathatja az életedet. A szerzetesek megértik, hogy az akadályok és a szenvedés ugyanúgy az életünk részei. Ugyanakkor megtanítanak bennünket arra is, hogy a szenvedésnek nem kell kétségbeeséshez vezetnie, az elfogadás pedig nem egyenlő a beletörődéssel. Csupán azt jelenti, hogy elismerjük a dolgokat teljes valójukban, és megválasztjuk, hogyan reagálunk rájuk. Az életed eseményeit ugyanis nem irányíthatod, a reakcióidat azonban igen. A tapasztalatok, különösen a keserűek, elmúlnak. Ne ragaszkodj hozzájuk, és akkor továbbhaladnak, akárcsak a felhők.
Képzeld el, hogy az elméd olyan, mint az égbolt. A gondolatok felhőkként sodródnak: néhány sötét, néhány világos. Te vagy a végtelen kékség, a tudatosság, amely megfigyeli őket, ahogy jönnek és mennek anélkül, hogy magukkal ragadnának. Gyakorlással azt fogod tapasztalni, hogy a zaj elcsendesedik, és helyét egy mély nyugalom veszi át.
A szerzetesek azt tanítják nekünk, hogy a szenvedést nem maguk az események okozzák, hanem a ragaszkodásunk ahhoz, hogy a dolgoknak „hogyan kellene” történniük. Nem te vagy felelős az időjárásért, de felelős vagy azért, hogyan öltözködsz hozzá. Engedd el az élet drámáját – ugyanis a belső békéd függ tőle.
Nyitókép: miniseries/GettyImages
Forrás: yourtango.com
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Nyugalomra hangolva: a lassú élet receptje
- Tudtad, hogy az eső akár a stresszt is csökkentheti?
- Apa is születik: a szülés utáni depresszió a férfiaknál sem ritka
