6 olyan, Olaszországban játszódó történettel készültünk, amelyek a dolce vita hedonizmusához hűen, halmozzák az érzéki élvezeteket. Hogy mi sül ki ebből? Arról meséljenek a filmek.
Az édes élet (1960)
Nemcsak Róma szerelmesei számára alapmű Fellini kultikus filmje! Az olasz hedonizmust kritizálja a rendező az egykor nagy álmokat dédelgetett bulvárújságíró, Marcello botrányos életének bemutatásával. Romantikus kalandok, öngyilkosságot megkísérlő barátnő, verekedésbe torkolló féltékenységi jelenet és más drámák pezsdítik fel a kiüresedett, elfásult férfi mindennapjait. De vajon nevezhető-e édesnek ez az élet, amiről sokan csak álmodoznak? Fellininek határozott válasza van erre, ami épp annyira polgárpukkasztó, mint maga az 1960-ban debütált alkotás. A pápa nyilvánosan elítélte és obszcénnek nyilvánította a filmet, a Vatikán és a polgári sajtó is a betiltását követelte, végül nemcsak Oscart kapott, de még a Cannes-i Filmfesztivál fődíját is elnyerte. És ha már a polgárpukkasztásnál tartunk, nem csoda, hogy Anita Ekberg Trevi-kútban pancsolós jelenete a film egyik legismertebb részlete: ezért a húzásáért napjainkban közel 200 ezer forintot kellene kicsengetnie a gyönyörű színésznőnek.
Az élet szép (1997)
Roberto Benigni filmjében a legnagyobb borzalmak között is vidám Guido Oreficét ismerhetjük meg. A film zseniális, azt mutatja be, ahogy egy szerető édesapa minden eszközt mozgosít, hogy fiát a 20. század legkegyetlenebb időszakában és helyszínén, nevezetesen 1944-ben Auschwitzban, életben tartsa. Bármilyen komor is a történet kerete, a mozi egyáltalán nem nélkülözi a humort.
Rómának szeretettel (2012)
Az örök városban semmi sem lehetetlen: van, akit tehetsége révén fedeznek fel, más úgy tör a hírnév felé, hogy semmit sem tett le az asztalra. A szexuális feszültség a tetőfokára hág, a fiatal párok szerelmi háromszögekbe bonyolódnak, és akad olyan sikeres üzletember is, aki Róma macskaköves utcáin sétálva újraéli a 20-as éveit. Mindenki beadja a derekát a kísértésnek, mintha mi sem lenne természetesebb ennél. Alec Baldwin karakterének belső monológjai túl ismerősen csengnek mindenkinek, aki járt már tilosban egy lehengerlő harmadik fél miatt. A rendező is vászonra lép, imádom Woody Allent, a folyton ironizáló, házsártos após szerepében, a szexszimbólum Penélope Cruz pedig bizonyítja, hogy a Micsoda nő!-ben is hatalmasat alakított volna. Míg a szereplők drámáznak, én nosztalgiázom, a terek, az utcák, a járókelők, az ételek, mind-mind a Rómában töltött vakációm pillanatait idézik. Lépten-nyomon piros Vespákba botlani, egy kávézó teraszán sziesztázni közvetlenül az ókori épületek mellett, rácsodálkozni a jellegzetes olasz temperamentumra és gesztikulációra – számomra ez a dolce vita.
Napsütötte Toszkána (2003)
Az írónő, Frances élete romokban hever, miután a házassága tönkrement. Barátnői nem hagyják sokáig az önsajnálatban fetrengeni, hanem meglepik egy Toszkán körutazással. Frances napokon belül Itáliában találja magát, ahol magával sodorja az ország lüktetése. Nem tétlenkedik sokat, úgy dönt, vesz magának egy villát Toszkánában. A bátor és nem éppen átgondolt cselekedet örökre megváltoztatja az életét. A sok kaland, kihívás, a táj szépsége és a lehengerlő olasz macsók miatt, talán mindannyian szeertnénk egy kicsit az írónő helyében lenni. Egy történet az újrakezdésről, ami jól jön ha rossz passzban vagy, ha nem sikerült valami, vagy egy kis motivációra lenne szükséged.
Levelek Júliának (2010)
A Levelek Júliának című filmet minden menthetetlenül szerelmes lelkületű lánynak látnia kell. A főszereplő, Sophie Hall az olasz főszakács férjével Veronába utazik. A férfi a munkája miatt nem tud kedvesével elég időt tölteni, ezért a szőke szépség egyedül fedezi fel a városka utcáit. Útja a Júlia szoborhoz vezeti, ahol a téglák között rátalál egy sok-sok éve íródott szerelmes levélre. Sophie felkutatja a levél tulajdonosát, egy idős hölgyet. A kaland valójában itt indul, amikor is elindulnak megkeresni az asszony rég nem látott szerelmét. Hozzájuk csatlakozik a levél írójának unokája, aki hamar Sophie szívébe lopja magát. Olyan film ez, ami feltölti a lelked, és a végére kicsit te is szerelembe esel.
A nagy szépség (2013)
Rómát látni és megszeretni, na, pontosan ez a helyzet A nagy szépséggel is. Lassú művészfilm, ami elsőre talán megbotránkoztat, esetleg az idegeidre is megy. De mindenképp érdemes túltenned magad az első sokkon, hiszen A nagy szépség a legtökéletesebb példája annak, hogy a túlzásba vitt édes élet könnyen kiábrándítóvá válhat és ez az, amit mindenkinek látnia kell. A szereplők kiüresedtek a jólétben, az élet élvezetében, a beszélgetéseik érdektelen csacsogássá, pletykává aljasultak. Az egykötetes író, Jep Gambardella ebben a környezetben, minden sekélyesség ellenére próbálja megtalálni a nagy szépséget.
Nyitókép: Silver Screen Collection/Moviepix/GettyImages
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- 3 alkoholos frissítő, ami elrepít a napsütötte Olaszországba
- A tökéletes homokóra-sziluett titka, avagy stílustippek egyenesen a legnagyobb olasz díváktól
- Komédia, gengszterfilm és régi idők Hollywoodja a mozivásznon! A legjobb augusztusi mozik
