Az angol etológus, antropológus és primatológus 1960 nyarán vágott bele egyik fő munkájába, a gombéi csimpánzok megfigyelésébe, melyet mind a mai napig aktívan folytat.
Jane Goodall 1960. július 14-én, mindössze 26 évesen érkezett meg a tanzániai Gombéba (édesanyja, Vanne Morris Goodall társaságában, mert a brit hatóságok nem engedélyezték neki, hogy fiatal nőként egyedül éljen a vadonban), hogy tanulmányozza a csimpánzok életét – azét az állatfajét, amiről a világ akkoriban még nagyon keveset tudott. Ez a jeles dátum 2018 óta a csimpánzok világnapjaként kerül be a naptárakba, idén pedig egészen különleges alkalmat ünnepelhetünk, hiszen éppen 60 éve annak, hogy az angol etológus, antropológus és primatológus belevágott élete egyik legizgalmasabb és legismertebb munkájába.
A Gombe Nemzeti Parkban végzett kutatásai egy teljesen új irányt mutattak a vadon élő állatok megfigyelésében: Jane például a tudomány akkori állásával dacolva nevet adott a csimpánzoknak ahelyett, hogy mindössze sorszámozta volna őket. „Én úgy születettem, hogy imádtam az állatokat” – mesélte. „Akkor kezdtem el álmodozni arról, hogy egyszer majd Afrikába megyek és velük élek, amikor 10 évesen a Dr. Doolittle-t és a Tarzant olvastam.” Bár a gombei megérkezésére hatalmas kihívásként emlékezik vissza, azt mondja, ez a kaland tanította meg neki, hogy ő erre született.
Integrálódott a vadon élő csimpánzok közösségébe, hogy megismerhesse a szociális és családi interakcióikat. Egészen szoros köteléket alakított ki velük és így rájött, mennyi hasonlóság van az emberek és köztük – a viselkedésük, a gesztusaik, az öleléseik, a kézfogásuk. „Valójában ők is tudnak eszközöket készíteni és használni, erőszakosak és brutálisak lehetnek, háborúzhatnak egymással – de emellett tele vannak szeretettel és önzetlenek.” Jane azt vallja, hiába telt el azóta 6 évtized is a kutatásokkal, még mindig van mit tanulnunk a csimpánzokról: „Ez éppen olyan, mintha egy csoportnyi embert figyelnél meg. Új ötletek bukkannak fel. Új viselkedési minták kezdődnek el. Ez egy fejlődő kultúrát jelent.”
Azonban hiába a gyönyörű jubileumi szám, Jane Goodall szerint nincs okunk ünnepelni, mivel rengeteg veszély fenyegeti a csimpánzokat, mint például a koronavírus is – sajnos ez az állatfaj nagyon érzékeny minden fertőző betegségünkre, különösen azokra, melyek a légzőszerveket támadják meg. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az erdőiket kiirtják, vadásznak rájuk és megölik őket. „De azt megünnepelhetjük, hogy 60 éve ott vagyunk” – mondta. Ő és csapata, a Jane Goodall Intézet a pandémia alatt is keményen dolgoznak azon, hogy megvédjék a csimpánzokat és a környezetet. „Remélem, azzal hagyok majd nyomot a világban, hogy a fiatalokat cselekvésre ösztönöztem.”
Forrás: People/ABS News
Nyitókép: Apic/Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:
- Jane Goodall szerint nincs jövője az emberiségnek, ha a koronavírus után nem változtatunk
- David Attenborough szerint a koronavírus háttérbe szorította a globális felmelegedés problémáját
- Magyarország is csatlakozik Jane Goodall faültetési kampányához
