7 fájóan szép tapasztalat, amit a viszonzatlan szerelmeknek köszönhetünk

Ugyan a saját bőrünkön irdatlanul fájdalmas megtapasztalni a plátói szerelmet, de valójában több olyan tanulságot leszűrhetünk belőle, ami később kedvezően hat a párválasztásunkra és a személyiségünkre.

A szerelem mozgatja a világot. Ez a legvágyottabb emberi élmény, mindaddig amíg viszonzott érzésekről beszélünk. Az egyoldalú szerelem viszont szívszaggatóan fájdalmas, legyünk bármelyik oldalán is a történetnek. Ugyanúgy fáj annak, akit elutasítanak, mint annak, aki elutasít. A kikosarazás mellett pedig azt a legnehezebb elfogadni, hogy nem valósul meg az a kép, amit megálmodtunk kettőnkről. A fantáziánkban felduzzasztjuk egy lángoló, valódi szerelemmé azt, ami nem több, mint egy ábránd a közös jövőről. Már elképzeljük milyen pár lennénk, hova utaznánk együtt és milyen életet építenénk közösen. A visszautasítás azonban hamar visszarepít a valóságba. Nem csoda hát, ha azt gondoljuk, hogy a beteljesületlen szerelemből senki nem nyer, legfeljebb összetört szívvel, lerombolt önbizalommal és kevéske szégyennel távozhatunk. Pedig mindezek mellett gazdagodhatunk is általa, mert végsősoron tanulunk magunkról, a másikról és a szerelemről is valami fontosat.

1. Szeretetet adni hatalmas képesség

Osho mondta, hogy szeretni és szeretetre szorulni két nagyon különböző dolog. Valójában mindannyian gyermeklelkűek vagyunk, és arra vágyunk, hogy szeressenek bennünket. Amikor pedig két ember kapcsolatba kerül egymással, mindketten szeretetet várnak a másiktól. Olyan ez mintha két koldus találkozna és együtt koldulna. Nehéz lecke, de az igazság az, hogy szeretetet nem lehet kérni, csak adni. Egy-egy szívfájdalom után kifejezetten nehéz adni, de a szeretetben mindig ott a kockázat is. Ugyanakkor ha nem vesszük számításba a fájdalmat, akkor nem kaphatunk örömet és mindazt, ami az életet értelmessé, élővé és teljes értékűvé teszi. Ha merünk szeretni úgy igazán, akkor nem baj, ha néha az utunkba akad olyan, aki még nem áll készen arra, hogy ezt viszonozni tudja.

2. Az idő túl értékes ahhoz, hogy elpazaroljuk

Amikor a végletekig belehabarodunk valakibe, akkor hajlamosak vagyunk felruházni a másik embert olyan tulajdonságokkal, amiket alapvetően nem is birtokol. Kifogásokat gyártunk, hogy miért érdemes még kitartani mellette. Egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk a jeleket, amelyek azt üzenik, hogy nem ugyanazt érzi, amit mi. Mindezt abban a reményben, hogy egyszer talán majd megváltoznak az érzései vagy meggondolja magát. Ezzel csak az a probléma, hogy elpazaroljuk a drága időnket és olyan valakire várakozunk, akire nem érdemes. Tovább kell lépni ahhoz, hogy teret adjunk a megfelelő embernek.

3. A szeretetet nem lehet erőltetni

Sem erőszakkal, sem szép szavakkal nem lehet szeretetet kicsikarni valakiből. Ha egy szerelem nem tud beteljesülni annak általában nyomos okai vannak. A megfelelő emberek ugyanis jönnek és maradnak is az életünkben és az az ismertetőjegyük, hogy velük egyszerűen könnyű. Nem kell nekifeszülni, könyörögni, feladni magunkat azért, hogy viszontszeressenek. Ha ezt felismerjük, akkor könnyen észrevesszük, ha rossz emberrel kezdtünk.

4. Ha rossz emberbe szeretsz bele, rájössz, hogy mit akarsz a megfelelőtől

Néha előfordul, hogy egyszerűen csak nem a jó ember kerül az utunkba. Ebből viszont pont azt tudjuk megtapasztalni, hogy mit várunk el az igazitól. Attól, aki majd minden manír és erőltetés nélkül önmagunkért fog szeretni. Teljesen felesleges abba belebonyolódni, hogy megpróbálunk a másik kedvére tenni és olyanná válni, akibe egyszer majd beleszerethet. Ha meg kell változnod azért, hogy észrevegyenek és kedveljenek, akkor biztos lehetsz benne, hogy rossz úton jársz.

5. Önmagadnak kell lenni ahhoz, hogy önmagadért szeressenek

Mindenki arra vágyik, hogy maga miatt szeressék. Az élet fintora mégis az, hogy nagyon kevésszer tudunk igazán önazonosak lenni. Merni megmutatni magunkat, az érzéseinket és a gondolatainkat, mert félünk a visszautasítástól. Egy csalódás és viszonzatlan szerelem pont arra tanít, hogy mi történik akkor, ha feltárjuk magunkat és mégsem kellünk. Ezután könnyű lenne bezárni a szíved és félni a kapcsolatoktól, de épp az ellenkezőre van szükség. Még inkább magadra találni, sziporkázni és megnyílni, hogy a neked való társ rád találhasson.

6. Nem fogsz többé félni a szívfájdalomtól

Az előzőből adódik a következő tanulság, amit egy beteljesületlen szerelem magával hozhat. Ha összetörünk, mert a másik elutasít, az felvértez azzal, hogy a továbbiakban nem fogunk rettegni a kudarctól. Elsőre ez nagyon ellentmondásosnak hangzik, de amint megértjük, hogy a szívfájdalom megélhető és túlélhető, nincs vesztenivalónk abban, hogy önmagunk legyünk és szeretetet adjunk félelem nélkül. Kicsit olyan ez, mintha a legrosszabb forgatókönyv megtörténne, ezek után pedig sérthetetlenek lennénk. Persze minden visszautasítás és egyoldalú érzés fájni fog a jövőben is, csak ezentúl nem ettől tesszük függővé a saját értékünket.

7. Lehet szeretni és haragudni valakire egyszerre

Végül pedig még egy nagyon fontos dolgot tanulhatunk meg a kapcsolatokról. Azt, hogy a szerelem ezerféle lehet és nagyon sok érzés megfér benne egymás mellett. Lehet, hogy leéltél egy életet valakivel, aki kiszeretett belőled, de az is lehet, hogy soha nem jutott túl a kapcsolat a plátói szinten. Bármelyik is legyen, lehet egyidőben szenvedélyesen szeretni és mélységesen dühösnek lenni valakire. Az érzések palettája pedig végtelen, ha a szív dolgairól van szó.

Nyitókép: Oliver Rossi/Getty Images

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

Regisztrálj most, és tedd meg első befizetésed, mi megduplázzuk 100 000 Ft-ig! (x)
Legnépszerűbb cikkek: