7 kapcsolaterősítő kérdés, amit feltehetsz a gyereknek a „milyen napod volt?” helyett

A közös vacsora tökéletes alkalom, hogy családként kapcsolódni tudjunk. Íme, néhány játékos kérdés, amit ha felteszel a vacsoraasztalnál, biztosan megleped a gyermekeidet.

A nevelésben mindenkinek saját elvei vannak, amelyek néha teljesülnek, máskor pedig az élet teljesen felülírja az elképzeléseket. Sok mindent megfogadhatunk, hogy majd mi hogyan csináljuk a gyerekeinkkel kapcsolatban, viszont egy dologra mindig érdemes odafigyelni: a minőségi kommunikációra. Enélkül egy gyerek sem érezheti magát szeretve és érzelmi biztonságban. A napi rohanásban azonban ritkán sikerül ezt megvalósítani, és maradnak a futó, „milyen napod volt?” kétszavas beszélgetések. Ráadásul ezek a klisék egy idő után kifulladnak: egyszer csak azt tapasztaljuk, hogy a férjünk annyit válaszol, hogy „minden rendben ment„, gyerek pedig a „mi volt a suliban?” kérdésre odaveti, hogy „semmi„.

Ha javítani szeretnénk a családon belüli kommunikációt, az egyik legjobb megoldás, ha bevezetjük a napjainkba a közös étkezéseket. Erre hétköznap a legjobb alkalom a vacsora, amikor a nap lezárásaként össze tud ülni a család. A közös étkezés lehetőséget kínál arra, hogy a gyerekek (és a felnőttek) egymásra figyeljenek, megnyíljanak, és betekintést engedjenek gondolataikba, érzelmeikbe. Ehhez persze fontos a valódi érdeklődés egymás iránt és a nyugodt, biztonságos légkör. És hogy milyen kérdéseket intézhetünk családtagjainkhoz? Mutatunk 7 szokatlan, de hatásos kérdést a beszélgetések beindítására.

1. Képzeld el, hogy most bármilyen kérésedre igent mondok. Mit szerenél leginkább?

Ez a kérdés arra szolgál, hogy bepillantást nyerjünk a gyerekek világába és vágyaiba. Azt gondolhatjuk, hogy a kicsik erre a kérdésre valami tárgybeli dologra asszociálnak és játékot kérnek, de meglepődünk, hogy milyen sokszor kérnek komolyabb dolgot: pl. „menjünk többet kirándulni”, „ne veszekedjetek apával”, vagy „olvassunk este dupla mesét”. Ezek mind megmutatják, hogy jelen helyzetben mi foglalkoztatja őket a leginkább, mi az, amire vágynak, ami nem mellékes információ szülőként.

2. Mi volt az a kedves gesztus, amit ma láttál/ tettél?

Kedvességre, empátiára nevelni a gyerekeket a szülőség egyik mérföldköve. Ezzel a kérdéssel fejleszthetjük őket abban, hogy odafigyeljenek a környezetükre, felismerjék a különböző élethelyzeteket és igyekezzenek kedvesen viszonyulni másokhoz.

3. Mi volt a mai nap legfontosabb tanulsága?

Már igen kicsi korban érdemes rászoktatni a gyerekeket arra, hogy levonják a sikereikből és a kudarcaikból is a tanulságokat. Így később sokkal könnyebb lesz túllendülni az élet nehézségein és értékelni a jó és rossz dolgokat egyaránt. Ezzel egy olyan gondolkodásmód alapjait ültetjük el, ami azt sugallja, hogy mindennap tanulunk és fejlődünk.

4. Van olyan dolog, amiben hibát követtél ma el?

Az önreflexió egyik kulcskérdése, hogy mit kezdünk az elkerülhetetlenül, emberi mivoltunkból bekövetkező hibákkal. Ez a kérdés remek apropója annak, hogy beszélgessünk esendőségről, megbocsájtásról és továbblépésről.

5. Melyik volt a napod legjobb és legrosszabb pontja?

Ez a kérdés főként arra szolgál, hogy képbe kerüljünk, a nap folyamán milyen dolgok történtek a gyerekkel, illetve, hogy a napi történésekből mi volt számukra a legmeghatározóbb. Ráadásul ez remek alkalom arra, hogy ők is átgondolják, milyen napot zártak.

6. Hogyha helyet cserélhetnél anyával vagy apával, akkor mit csinálnál másként?

A klasszikus nevelés kimondja, hogy a gyereknek teljesítenie kell a szülők elvárásait és kéréseit, és nem ad lehetőséget annak felülvizsgálatára, hogy ez a gyermeket hogyan érinti vagy mit gondol róla. Ha megadjuk az esélyt a kritikára, abból mi is sokat tanulhatunk saját szülőségünkkel kapcsolatban. A gyerek pedig azt érezheti, hogy értelmes keretek között, van ráhatása arra, hogyan viszonyulnak hozzá a szülei.

7. Melyik a kedvenc családi hagyományod?

Azzal, hogy átbeszéljük, melyek azok a dolgok, amik jól működnek a családban, és ezáltal hagyománnyá váltak, pozitív, megerősítő módon viszonyulunk a családi kötelékeinkhez. Ez azt jelzi, hogy egy csapat vagyunk és különlegesek vagyunk, mert saját szokásaink és rituáléink vannak, amelyek megerősítik az egymás iránti kötődésünket.

Nyitókép: skynesher/ Getty Images

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk: