Szeretteink megajándékozása, a közös családi vacsora és a karácsonyfa feldíszítése már a 19. században is fontos karácsonyi hagyomány volt. De ezek mellé társult még néhány érdekes szórakozási mód és babona.
A napjainkban ismert karácsonyi hagyományok nagy része – köztük a fa feldíszítése és szeretteink megajándékozása – a 19. században született. Azonban ebben a korszakban sok szokatlan, érthetetlen vagy éppen veszélyes ünnepi tradíciónak is hódoltak. De ezek mára (szerencsére) feledésbe merültek. Miért mondjuk, hogy szerencsére? Olvasd végig ezt a listát, és azonnal megérted. Elöljáróban annyit elárulunk, hogy mi a bejglisütést és a karácsonyi filmmaratont preferáljuk a gyújtogatás és borsólövöldözés helyett.
1. Snap-Dragon, avagy játék a tűzzel
A viktoriánus korszak egyik ismert játéka, a Snap-Dragon népszerű családi szórakozásnak számított karácsony estéjén. A lényege az volt, hogy gyümölcsöket tettek egy tányérra, meglocsolták alkohollal, felgyújtották, majd megpróbálták megszerezni a finomságokat anélkül, hogy megégetnék magukat. Még a 19. századi írók is elismerték, hogy veszélyes volt és gyakran sérülésekkel járt. „Sportolni fogunk, amikor eljön a karácsony, / amikor a snap-dragon megégeti az ujjainkat és a hüvelykujjunkat” – írta Eliza Cook 19. századi angol költőnő.
2. Pulykagalantin vacsora
A 19. században egyértelműen a pulyka volt a karácsonyi vacsora fénypontja. Igaz, ma már nem biztos, hogy örülnénk, ha egy ilyen adventi menüt szolgálnának fel nekünk. Ugyanis a főétel, illetve a köretek is igen furcsa látványt nyújtottak, sőt az ízük is szokatlan volt. Közkedvelt volt az álteknősleves – ezzel a teknőslevest imitálták, és különböző belsőség hozzáadásával, például borjúaggyal érték el, hogy az eredeti ételhez hasonló legyen a végeredmény. Ugyanis az étel népszerűsége miatt a teknősöket szinte a kihalás fenyegette. Mellé gyakran burgonyapiramist vagy frumenty-t, azaz zabkását tálaltak. A pulykagalantin – egy töltött, főtt és zselatinizált hideg édesség – a 19. század felsőbb osztályainak kedvence volt Angliában.
3. Szemekre vigyázni!
Számos viktoriánus forrás megjegyzi azt a hagyományt, amely a fiatalok körében örvendett hatalmas népszerűségnek: a borsószemekkel való „lövöldözést”. Ilyenkor ugyanis bárki büntetlenül dobálhatta meg borsóval az ártatlan járókelőket.
4. Az almafák köszöntése
A Wassail, vagyis az almával készült alkoholos puncs népszerű ital volt a karácsonyi összejöveteleken. Az almatermelő régiókban, például Kentben és Devonshire-ben köszöntőkkel adtak hálát az almafáknak. Közben az almás punccsal is meglocsolták őket, mert a babona szerint ez bőséges almaszüretet hozott a következő évre. Egy másik hiedelem miatt pedig puskával lövöldöztek az ága közé – ezzel a gonosz szellemeket űzték el.
5. Karácsonyi szarvasmarha-kiállítás
„Bár nem tartozunk a természetellenes kövérség csodálói közé, nem tartózkodhatunk attól, hogy meglátogassuk a szarvasmarha-kiállítást” – ismerte el egy 1852-es karácsonyi kalauz szerzője. Az első Smithfield Club Cattle Show-t 1799-ben rendeték meg Londonban, és impozáns karácsonyi programmá vált a 19. században.
6. Felvonulás a város körül halott madarak társaságában
Amennyiben a 19. századi Angliában éltünk volna, karácsony első vagy második napján furcsa látvány fogadott volna minket az utcákon. Ugyanis ebben a korszakban bevált szokás volt, hogy a fiatal fiúk botokkal lemészároltak kisméretű madarakat (általában ökörszemféléket), a tetemet felerősítették a seprűre, és december 26-án háztól házig vonultak vele pénzt vagy élelmet kérve. Ez az ősi hagyomány – amelyről azt gondolták, hogy jólétet és termékenységet hoz – már a viktoriánus Angliában is kihalóban volt, de Írországban még egy darabig fennmaradt. „Ez a furcsa gyakorlat semmiképpen nem való arra, hogy társítsuk e megszentelt évszak többi kedves hagyományához” – olvasható egy 1852-ben megjelent kiadványban.
7. Hátborzongató karácsonyi képeslapok küldése
A viktoriánus korszak alatt született meg a karácsonyi képeslapok küldésének hagyománya is, bár a 19. században még egészen más stílusban készültek az üdvözlőlapok. Szó sem volt hangulatos hófödte tájról, vagy girlandokkal díszített kandallóról. Inkább döglött madarak vagy ijesztő bohócok rajzával, esetleg fegyvert cipelő kutyákkal dekorálták a képeslapokat. De ezen senki sem lepődött meg. „Csak a mi szemünkben furcsák” – mondta a Manchester Metropolitan Egyetem kurátora, Stephanie Boydell a BBC-nek.
8. Egy újabb veszélyes játék
„Sokat szenvedtem a karácsonyi játékok miatt” – írta William L. Alden újságíró 1900-ban. „Egyszer, amikor blindman’s buffot játszottam, lefejeltem egy különösen kemény zongora sarkát.” Az Alden által említett játék a gyerekek és a felnőttek között is közkedvelt volt. Annak ellenére, hogy mindenki tudta, könnyen súlyos sérülésekkel záródhat a móka. A játékot a fogócska és a bújócska extrém ötvözetének is hívhatnánk, ugyanis egy bekötött szemű játékosnak kellett elkapnia a szobában rejtőzködő társait. Az erőszak- és veszélyfaktort tovább növelte, ha a játékra néhány pohár alkohol után kerítettek sort.
Forrás: Mental Floss
Nyitókép: Jonathan Borba/Unsplash
