Csak ennyi lenne? Nincs valami magasztosabb cél? Ha te is gondolkodsz azon, mi az életed értelme, ezzel a 8 kérdéssel közelebb kerülhetsz a válaszhoz.
Gyermekkorunkban mindannyian rendelkeztünk egy megfoghatatlan tudással. A látszólagos világ mögött éreztük a mindenséget, összekapcsolódtunk az örömmel, pillanatok alatt kötöttünk barátságot bárkivel, élveztük a havazást, az esőt, minden nap egy hatalmas lehetőség volt. Nyitva volt szívünk az érzésekre. Én különösen a Holdat szerettem. Amikor ránéztem, magamban éreztem a világegyetem minden rezdülését, és pontosan tudtam, helyem van itt. Barátnőmmel a kóbor macskákkal ápoltunk még indokolatlanul jó kapcsolatot, de volt, aki autómotorokban matatva érezte az extázist, és olyan is, aki a tűzzel imádott játszani. Aztán ahogy telt-múlt az idő, mindannyiukat beszippantott az iskola rideg elvárása, megtanultuk, hogyan kell biztonságosan játszani, szépen viselkedni, elfojtani az érzéseket, befogni a szánkat és szuperképességünk ezzel arányosan jó időre elveszett.
42
A világirodalom, filozófusok, költők foglalkoztak már ezzel a megfoghatatlan témával, de számomra a legátütőbb választ mégis Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című kultkönyve hozza le. Ebben, a kissé pihent humorú irományban ugyanis minden fellengzéstől mentesen érezhetünk bele abba, hogy mi az, amit annyira hajszolunk, és hogy olykor akár egy törölköző is jelentheti a megoldást számtalan problémára. Bár ez a könyv elég lökött módon áll az élet értelmének megfejtéséhez, sajátos módján mégis választ ad rá.
Elveszett világ?
Egy ponton azonban – jó esetben – minden ember életében felmerül egy ilyen kérdés, vajon mi az, amiért megszülettünk? A lelkünk érzi, hogy többre hivatott annál, mintsem a mókuskerék komfortjában rója az unalmas köröket. Az a transzcendentális kölcsönhatás, amely a hétköznapi életünket és azt a megfoghatatlan valamit köti össze, amit egy életen át keresünk, sokunkban űrként tátong.
Van aki egyszer él, van aki egyszer se
A piromániásból nem lett tűzoltó, mert apukája mérnöknek szánta, és a macskamentő most proteinporokat árul a világnak, mert abban több pénz van. Nem boldogok. Persze előfordul, hogy más, külső hatások miatt, mint amilyen egy gyermekkori trauma vagy egy szeretett személy elvesztése, távolodunk el önmagunktól. Ilyenkor lelkünk önmagába fordul és szinte levágja magát a testről. Nem adja többé a rejtélyes jeleket. Az élet szertelen sodrása egy szürke zsákutca felé veszi az irányt, ahol nincs meg az a mindent átitató öröm, amely látni engedi a part szélén virágzó lehetőségeket. Nincs többé érzelmi jelenlét, a racionalitás és gondolatiság burkában pedig nagyon limitáltak a lehetőségeink.
Ha úgy érzed, belőled is elveszett valami és több van benned, tedd fel az alábbi 8 kérdést magadnak:
1. Vannak olyan sérüléseid, amelyek visszahúz(hat)nak?
2. Van olyan hobbid, barátod, párkapcsolatod időtöltésed, amely közben feltétlen örömet tapasztalsz?
3. Ha megtudnád, hogy már csak néhány hónapod vagy heted van hátra, mit csinálnál?
4. Ha megoldhatnál egy problémát a világban, mi lenne az?
5. Mi az a tevékenység, amely közben elfelejtesz mondjuk enni?
6. Ha nem számítana sem a pénz, sem az idő, sem egyéb felelősség, mit csinálnál legszívesebben?
7. Mi az az ajándék, amit szerinted te tudnál adni a világnak/szeretteidnek?
8. Melyek azok a negatív dolgok, amelyekre mégis rábólintottál az utóbbi időben?
Ne feledd, a traumáid, sérüléseid nem szégyellnivaló dolgok, hanem egyfajta útjelzők. Ha – akár szakember segítségével – felismerjük és megérintjük őket, akkor minket szolgálnak, fejlődni tudunk általuk. Ha viszont elmenekülsz előlük, felerősítik gátjaidat. Az viszont biztos, hogy az élet egy csodálatos folyamat, amelyben számtalan lehetőség jelenik meg. Az egyik ilyen a gyógyító szeretet. Minden esetben, amikor a szívünkkel szembe megyünk és hezitálunk, hogy racionális döntést hozzunk, csökkentjük az esélyét annak, hogy az univerzum egy káprázatos helyre juttasson el minket, amelyben jelen van a most izgalma. Bezárjuk magunkat egy diónyi élettérbe és saját félelmeink fogjaivá válunk.
Te mersz élni?
Nyitókép: Yoshiyoshi Hirokawa/GettyImages
