Végre itt a nyár, hét ágra süt a nap, a strandok tárt kapukkal várják a pihenésre vágyókat. Nincs is annál jobb, mint két csobbanás közt, jegeskávéval a kézben belefeledkezni egy izgalmas történetbe.
Ebben a röpke írásban a kedvenc köteteimet gyűjtöttem össze (persze a teljesség igénye nélkül). Ha nincs ötletetek, milyen könyvet vigyetek magatokkal a strandra, jó szívvel ajánlom a következőket:
Margaret Atwood: Alias Grace
Margaret Atwood neve a nagysikerű Netflix sorozatnak köszönhetően összeforrt A szolgálólány meséjével. Kevesebb szó esik a többi regényéről, pedig hasonlóan színvonalas mind; sőt, sok tekintetben szerintem felül is múlják azt. Saját kedvencem, az Alias Grace megtörtént eseményeken alapul: egy 19. századi cselédlányról szól, akit 16 évesen ítélnek el gyilkosságért. A regény rendkívül izgalmas, az írónő mesterien bontja ki a történéseket, Grace beszámolóira, korhű levelezésekre, bírósági dokumentumokra hagyatkozva elevenedik meg előttünk a gyilkosságig vezető út. De nemcsak a történet lebilincselő, éppolyan igényesen kidolgozott a könyvben megjelenő korrajz és karakterábrázolás is.
Dragomán György: Rendszerújra
Be kell vallanom, kissé vonakodva vettem kezembe ezt a novelláskötetet. Kíváncsi voltam, hogy vajon képes-e hozni azt a színvonalat, amit Dragomán regényeiben megszokhattunk. Szerencsére minden aggodalmam alaptalannak bizonyult. Rendkívül érdekes, kidolgozott történetek füzére ez a könyv, amelyben az író korunk problémáit és a legégetőbb morális kérdéseket bújtatja szépirodalmi köntösbe. Nagyon sokféle novella sorakozik egymás mellett, így a disztópikus víziók, sci-fi irodalom kedvelői éppúgy találnak kedvükre valót, mint azok, akik az érzelmesebb, személyközpontú témákat kedvelik.
Tóth Krisztina: Fehér farkas
A kortárs magyar szépirodalom vizein továbbevezve ajánlanám Tóth Krisztina legújabb könyvét. Egészen friss megjelenés, saját példányomat kevesebb, mint egy órával ezelőtt emeltem le a könyvesbolt polcáról. Azért is szeretem nagyon az írónő novelláit, mert végtelenül természetes hangon szólal meg és keserédes humorral vonja górcső alá az emberi természetet, kapcsolatokat, vagy épp a magyar valóságot. Izgatottan várom, hogy végre belelapozhassak, bár az eddigi könyvei alapján biztos vagyok benne, hogy Tóth Krisztina írásai most sem fognak csalódást okozni.
Jodi Picoult: A nővérem húga
Stílusát tekintve könnyedebb olvasmány, lélektanilag, morálisan viszont cseppet sem egyszerű kérdést boncolgat Jodi Picoult könyve. Egy élet-halál harcot vívó tinédzser és a saját önrendelkezési jogáért küzdő húga áll a történet középpontjában; köréjük épül a feszültségtől cseppet sem mentes cselekmény. Vajon hogyan tud igazságot tenni egy szülő gyermekei között, mikor egyikük élete a tét? Hogyan képes egy gyermek megélni a legfontosabb pillanatokat annak ellenére, hogy azokra szüntelen a múlandóság árnya vetül? Ehhez hasonló kérdésekre kaphatunk választ Picoult regényében.
Bartis Attila: A vége
Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt a könyvet, azt mondanám: súlyos. Néhol egyenesen földbe döngöl, már-már megsemmisítő erővel hat ránk Bartis Attila stílusa és az a nyughatatlan atmoszféra, amelyben a szereplői mozognak. A történet színtere a ’60-as évek Magyarországa, szereplői a maguk esendőségével, kicsinyességével ábrázolt hús-vér emberek. Hogy miről is szól ez a 600 oldal? Szerelemről, szenvedélyről, a lét és a gondviselés kérdéseiről, sok-sok belső konfliktusról. Egy biztos: még ha néhol csontig hatolóan is tud fájni (vagy talán éppen emiatt a katartikus élmény miatt), az író zseniális stílusának köszönhetően életem egyik legmeghatározóbb könyvélménye volt ez a kötet.
Dallos Sándor: Aranyecset/A nap szerelmese
Több, mint 15 évvel ezelőtt olvastam ezt a könyvet és annyira magával ragadott, hogy nem tudtam kiszakadni a lapokon megelevenedő történetből. Faltam az oldalakat és amint befejeztem, már kezdtem is elölről (ezt a kötetet egyébként pont a strandon, árnyékos fák lombja alatt olvastam). A szerző Munkácsy Mihály életrajzi elemeit szövi meseszerű történetté, teszi mindezt úgy, hogy közben valami megfoghatatlan nyugalom árad a sorok közül. Emellett érzékletes leírások, életszerű párbeszédek tarkítják a festő kalandos utazását, így nyújtva felejthetetlen élményt az olvasónak.
Stephen King: Végítélet
Azért, hogy a borzongás szerelmesei se maradjanak olvasnivaló nélkül a nyári időszakban (és mert kedvenc könyveim sorában mindmáig előkelő helyen szerepel), a horror nagymesterének klasszikusát sem hagyhatom ki a felsorolásból. Stephen King 13 éves korom óta nagy kedvencem, annak ellenére, hogy azóta irodalmi érdeklődésem gyökeres fordulatot vett. Mégis imádom a stílusát, azt, ahogyan egy-egy történetet elmesél: minden apró részletnek kulcsszerepe van, mégsem vontatott, vagy unalmas a sztori. Én azokat a könyveit kedvelem, amelyek több szálon futnak és rendkívül sok karakter köré épülnek. Ilyen a Végítélet is, telis-tele szerethető, vagy épp megbotránkoztató (de mindenképp egyedi és élethű) szereplővel, fordulatos cselekménnyel.
Gabriel García Márquez: Száz év magány
Ha csak egy könyvet olvashatnék életem hátralévő részében, egészen biztosan ezt választanám. A kapcsolatunk nem indult felhőtlenül, be kell vallanom, az első 50 oldal után majdnem letettem; egy lekésett vonat és az így ajándékba kapott két szabad óra kellett hozzá, hogy sírig tartó barátságot kössünk. Azóta már a részemmé vált, minden könyvek alfája és omegája lett. Márquez csodálatos mesevilágot tár elénk, elkíséri a szereplőket egy évszázados utazásra, de sosem tudja teljesen maga mögött hagyni Macondo varázslatos vidékét. Ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy meghökkentő, olykor hátborzongató, néha kínzóan fájó, ám meseszerűen szép történet részese lenni.
Szerző: Erdődi-Juhász Ágnes
Nyitókép: Chen Zo/Unsplash
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Kiszabadulni a belső börtönünkből: A döntés – Könyvajánló
- A nő, aki…: Üvöltés – Könyvajánló
- Megnevettet, elgondolkodtat és emberségre tanít: Ne bántsátok a feketerigót! – Könyvajánló
