Egyre népszerűbbek azok a filmek, amelyek valamilyen valós eseményt dolgoznak fel. Ilyen például az Aretha Franklin életét bemutató Respect, amely néhány napja debütált a magyar mozikban.
Az ezredforduló óta megugrott a száma az olyan életrajzi filmeknek, amelyek egy-egy híres zenész élettörténetét, karrierjének ismert részleteit, netán féltve őrzött titkait elevenítik fel a mozivásznon. A műfaj népszerűsége továbbra is töretlen, elég csak a kasszasiker filmekre gondolnunk. Vagy azokra az alkotásokra, amelyek még meg sem jelentek, de már hatalmas érdeklődés övezi őket. Például Aretha Franklin életrajzi filmjére, amely néhány napja, augusztus 13-án debütált a magyar mozikban. A Respectet eredetileg a tizennyolcszoros Grammy-díjas énekesnő halálának második évfordulóján, azaz 2020 augusztus 16-án mutatták volna be, de a világjárvány miatt a premiert először decemberre, majd idén augusztusra halasztották. A film nemcsak Franklin zenei karrierjére koncentrál, hanem a polgárjogi és a feminista mozgalmakban játszott szerepét is kiemeli. A soul királynőjét Jennifer Hudson alakítja, és – habár a filmet még nem láttuk – az előzetes alapján azt mondhatjuk, jobb választást el sem tudnánk képzelni erre a szerepre.
Nem a Respect az egyetlen zenés életrajzi film, amely a közeljövőben a moziba csalogat minket. A Bob Dylan életét bemutató alkotást is tűkön ülve várjuk, amióta bejelentették, Timothée Chalamet bújik a rockzenész bőrébe. Valamint Elvis Presley, Madonna, a Bee Gees és Bob Marley történetét is megfilmesítik. Ezekre a premierekre még egy kicsit várnunk kell, de addig van időnk megnézni néhányat az elmúlt 15 év legjobb zenés életrajzi filmjeiből. Szubjektív toplistánk következik:
Amy – Az Amy Winehouse-sztori (2015)
A fiatalon elhunyt énekesnőt a média gyakran egy alkohol- és drogfüggő popsztárként mutatta be, és örömmel számolt be arról, éppen hogyan csúszott félre az élete. Pedig Amy Winehouse sokkal több volt ennél: egyedülálló tehetség, aki nemcsak énekesként, hanem dalszerzőként is kiemelkedő alkotónak számított.
A vakolatnyi smink, a hatalmas hajkorona, a tetoválások és a marihuána füstfelhő mögött ott rejtőzött egy bizonytalan észak-londoni lány, aki semmi másra nem vágyott, csak egy kis szeretetre.
Asif Kapadia pontosan ezt az oldalát szerette volna felvázolni 2015-ös filmjében, ehhez pedig semmi mást nem használt, mint a közeli hozzátartozókkal készített interjúk hanganyagát. Miközben a beszélgetéseket hallgatjuk, sosem látott családi felvételek és televíziós szereplések filmkockái jelennek meg előttünk. Ezek segítségével egy kis ízelítőt kapunk abból, mennyire távol állt tőle a popsztár élet, és hogy tényleg csak a zenélés iránti szenvedélye motiválta. Naivságát és gyerekkori sérelmeit környezete (főleg a férje és az apja) is kihasználta, kapzsiságuk végül az énekesnő halálához vezetett. A rendező a filmmel kérdőre vonja Amy környezetében élőket, miért nem hallgatták meg segélykéréseit, amelyeket dalban mondott el.
Rocketman (2019)
A Bohém rapszódia elsöprő sikere miatt méltatlanul kevés figyelmet kapott a néhány hónappal később bemutatott Rocketman című film, pedig Dexter Fletcher alkotása kendőzetlen őszinteséggel mutatja be, hogyan vált Elton John a 20. század egyik legegyedibb popikonjává. A film elején a négy éves Reginald Kenneth Dwightot ismerhetjük meg, akiről hamar kiderül, hogy istenadta tehetséggel bánik a zongorával.
Ezt követően több bájos, gyermeki fantáziával bemutatott musical-betétet is látunk a filmben, de ezekből egyre inkább eltűnik az ártatlanság.
Ezután az egész történet egy szürreális, alkohollal és droggal átitatott, hihetetlen zenés kalanddá változik. A 70-es és 80-as években Elton Johnnak (Taron Egerton) a világhírnév árnyoldalaival is meg kell küzdenie. Az élősködő rokonok, a későn felismert homoszexuális beállítottság miatt, illetve az első nagy szerelmi csalódás és egy zátonyra futott heteroszexuális érdekházasság után a zenész elveszti minden motivációját, és az elvonóból meséli el történetét.
A nyughatatlan (2005)
James Mangold rendező a film első képkockáiban a Folsom állami börtönbe repít minket, ahol mindenki arra vár, hogy Johnny Cash (Joaquin Phoenix) legendás koncertje kezdetét vegye. Ő azonban gyöngyöző homlokkal, csukott szemmel áll és a gondolataiba merül: az emlékei segítségével mi is megnézhetjük, az arkansasi gyapotföldekről milyen út vezetett a hírnévig. A szegény családból érkező Cash a katonaság után zenésszé lett. Majd 12 évnyi házasság, valamint négy gyerek után rátalált élete szerelmére, aki harmincöt éven keresztül, azaz haláláig hű társa maradt: ennél romantikusabb történetet el sem tudnánk képzelni. És a legszebb az egészben, hogy pontosan így történt. Mangold nem próbálja meg Cash életének minden mozzanatát egy filmbe zsúfolni, inkább egyetlen korszakra, pontosabban Cash és zenésztársa, June Carter (Reese Witherspoon) szerelmi szálára koncentrál. A film sikerének receptje a tökéletes szereposztás: Phoenix és Witherspoon mindenkivel elhiteti, hogy életük szerelmére találtak egymásban.
Kurt Cobain: Montage of Heck (2015)
A Kurt Cobain: Montage of Heck az első olyan életrajzi film a Nirvana egykori frontemberéről, amelynek megjelenését családja is jóváhagyta (ráadásul lánya, Francis Bean a film ügyvezető producere). Brett Morgen alkotása valójában nem más, mint egy izgalmas videómontázs, amelyet a Cobain család és a Nirvana archív felvételeiből, televíziós fellépésekből és a rokonok interjúiból vágtak össze. Pont, mint sok más életrajzi filmet.
A filmben nagy szerepet kap az animáció is, amelyeket a grunge szubkultúra legismertebb alakjának személyes naplóbejegyzései, illetve rajzai alapján készítettek el.
A Montage of Heck egy régi családi videóval indul, ahol egy szőke hajú kisfiú gitárral a kezében mutatkozik be: „Hello, I’m Kurt Cobain.”, majd a cselekmények felgyorsulnak és megfigyelhetjük, ahogy az érzékeny fiúból egy lázadó tinédzser, majd egy rendkívül tehetséges, de még érzékenyebb rocksztár válik. A film második felében rádöbbenünk, Cobain milyen keményen küzdött azért, hogy szerető apaként megállja a helyét, ám depressziója és heroinfüggősége felülkerekedett rajta.
Bohém rapszódia (2018)
https://www.youtube.com/watch?v=kUxuY9PUoKs
Felháborodott rajongók, rengeteg negatív kritika és négy Oscar-díj: elég ellentmondásosan hangzik, pedig tényleg ilyen fogadtatásban részesült a 2018 végén bemutatott, Freddie Mercury életéről szóló Bohém rapszódia. A legnagyobb Queen-fanok például meglepődve hallgatták, ahogy a zenekar a ’74-es amerikai turnén előadja a Fat Bottomed Girls című dalt, amely a valóságban csak 1978-ban született meg. Nem ez az egyetlen kronológiai baki vagy pontatlanság a filmben, de ha a néző el tudja fogadni, hogy Bryan Singer mozija nem is életrajzi film, inkább egy félfikció, amelyet a való élet eseményei inspiráltak, akkor kifejezetten élvezetes élményben lehet része. Ebben Rami Malek is nagy szerepet játszik. A színész elképesztő pontossággal hozta Freddie Mercury különleges és megismételhetetlen alakját: külsejét, gesztusait és viselkedését az utolsó rezdüléséig tökéletesen lemásolta.
Piaf (2007)
Annak ellenére, hogy a 2007-ben bemutatott életrajzi film nem aratott osztatlan sikert (a kanapészakértőktől és a kritikusoktól is kapott hideget-meleget), mi úgy döntöttünk, a toplistánkon a helye. Ugyanis Olivier Dahan, rendező rendkívül jó érzékkel emelte ki Edith Piaf életének legfontosabb, legmeghatározóbb pillanatait: még az is átfogó képet kaphat az ismert francia sanzonénekesnőről, aki csak annyit tud róla, hogy szépen énekelt és a neve verebet jelent. Dahan nem törekszik teljességre, gyakran inkább a valóság és az álomvilág vegyítésével játszik. Ilyen jelenet például Marlene Dietrich New York-i feltűnése vagy az, amelyben Piaf értesül Marcel Cerdan haláláról. Ezekkel a trükkökkel tovább fokozza a sikeres énekesnő tragikus történetét és komplex személyiségét. A filmben Marion Cotillard élete alakítását nyújtja: ha kell Piaf érzékeny, sebezhető énjét mutatja meg, máskor érzéki, védelmező oldaláról ismerhetjük meg az énekesnőt. Teljesen megérdemelt volt a szerepért bezsebelt Oscar-díj.
I’m Not There – Bob Dylan életei (2007)
Mégis hogyan lehet Bob Dylan – a rockzene történelmének egyik legnagyobb kaméleonjának – egész életét egyetlen filmbe összesűríteni és hűen bemutatni? A rendező, Todd Haynes tudta, hogy a country/folk zenészből rocklegendává vált Dylan sokszínű jellemét csak rendhagyó módon, többszörös szereposztással tudja igazán visszaadni a filmvásznon.
Életének különböző szakaszaiban olyan színészek testesítik meg, mint Richard Gere, Heath Ledger vagy Christian Bale.
Sőt, Dylan egyik alteregóját, Jude-ot Cate Blanchett alakítja – hozzátennénk, zseniálisan. Ezt a nem mindennapi megoldást vizuális elemekkel még erőteljesebbé teszi: a fekete-fehér és a színes képsorok, amelyek nem kronológiai sorrendben követik egymást, hanem mozaikszerűen váltakoznak. A rendező néhány korabeli felvétellel még tovább tördeli a történetet. A szokatlan cím (Bob Dylan életei) remekül passzol a furcsa alkotáshoz: Bob Dylan neve egyszer sem hangzik el saját életrajzi filmjében, egyik alteregóját afroamerikai színész, egy másikat pedig színésznő alakítja. Mégis teljes értékű portrét kapunk a 20. század egyik legjelentősebb művészéről.
Nyitókép: James Devaney/GC Images/Getty Images
