Mindannyiunkban ott él egy érzékeny, kíváncsi kis én, akit gyakran elfelejtünk. A belső gyermekeddel való kapcsolat nemcsak gyógyító, hanem felszabadító is lehet.
Sokszor halljuk, hogy „Dolgozz a belső gyermekeddel!”, de mit is jelent ez valójában? A belső gyermek az a részed, aki valaha voltál – és aki még mindig ott él benned. Érzékeny, örömteli, sérülékeny és intuitív. Ha kapcsolatba lépsz vele, közelebb kerülsz önmagadhoz is.
Ki az a belső gyermek? A pszichológia szerint a belső gyermek nem metafora, hanem a korai élményeidből fakadó, tudattalanul működő érzelmi minta. Ő az, aki megbántva visszahúzódik, aki fél az elutasítástól, aki vágyik a szeretetre, játékra, figyelemre.
Miért fontos vele foglalkozni? Ha a belső gyermek észrevétlenül irányít, gyakran túperformálsz, megfelelési kényszerbe esel, félsz az intimitástól, vagy nem tudsz igazán bízni. A vele való kapcsolat segít felismerni: mi az, ami vágy, mi az, ami félelem.
Hogyan kezdj kapcsolatot építeni vele?
- Emlékezz: gondolj vissza arra, milyen gyerek voltál. Mi töltött fel, mit szerettél, mitől féltél?
- Figyeld meg az érzelmi reakcióidat: ha valami irracionálisan erősen hat rád, lehet, hogy nem a felnőtt éned reagál.
- Kommunikálj vele: írj levelet a belső gyermekednek. Vagy csak mondj el néhány bíztató mondatot magadnak.
- Játssz: csinálj valamit, amit gyerekként imádtál: színezz, táncolj, hintaázz, gyûrűzz a fűben.
Ne feledd: a belső gyermek nem egy „megjavítandó” részed. Ő az, akit érdemes meghallgatni, megérteni, szeretni. Mert csak akkor tudsz egész lenni, ha minden részedhez kapcsolódsz.
A belső gyermekeddel való kapcsolat életre szóló támasz lehet. Segít visszatalálni a örömhöz, a spontaneitáshoz és a hithez: hogy szerethető vagy és elég jó úcsak úgy, ahogy vagy.
Nyitókép: Wavebreakmedia Ltd/ Getty Images
