A bikini mára a legnépszerűbb fürdőruhafazonok közé tartozik, azonban nem volt ez mindig így, hiszen az 1940-es évektől igencsak hosszú utat kellett megtennie azért, hogy napjainkban ilyen széles kínálatban válogathassunk közülük.
Az apró, kétrészes fürdőruhák „trendje” az ókori Rómából eredeztethető, viszont technikailag csak az 1940-es években találták azt fel. Azonban népszerűsége nem volt mindig a csúcson, hiszen a konzervatív ’50-es években még a pápa rosszallását is kiváltotta. Aztán egy évtizeddel később minden megváltozott, a nemrég még botrányosnak kikiáltott darabok Brigitte Bardot és Raquel Welch popkulturális ikonoknak köszönhetően a divatosság netovábbját kezdték jelenteni.
A kezdetek kezdete
Az első, teljesen felismerhető bikinik ábrázolását egy szicíliai villában fedezték fel. A negyedik századból származó Villa Romana del Casale épületben található az egyik legnagyobb, máig szinte sértetlen mozaikgyűjtemény. Egyik ábráján pedig tisztán kivehető, hogy fiatal nők kétrészes fürdőruhában sportolnak, így ez a kép rettentő kreatívan a „Bikini Girls” elnevezést kapta.
Bikinik a modern korban
Meglepő lehet, de az első modern kori bikinik nem a strandon, hanem a filmvásznon jelentek meg. Hollywoodban az 1930-as évektől a mozik kosztümjeinek részeként használták azt, hiszen a Hays-kódex (ami egyfajta etikai szabálykönyvként funkcionált) engedélyezte, hogy ezt megtehessék. A kétrészes, egy melltartóból és egy alsóból álló kreációkat azonban akkortájt még gyakran flitterek, csillogó kövek és hasonló díszes elemek borították, és semmiképp sem látszódhatott benne a köldök. Ilyen darabokat láthattunk a Footlight Parade (1933), a Flying Down to Rio (1933), Gold Diggers of 1933 és Fashions of 1934 zenés filmekben, s bár valószínűnek tartjuk, hogy merészebb szabásokkal is kísérleteztek, azokkal nem hozhatták forgalomba az alkotásokat.
Berobban a bikini
A divatban máig vitatott, hogy kinek is köszönhetjük az első, valóban fürdőzéshez megalkotott bikiniket. Akadnak olyanok, akik azt Jacques Heimnek tulajdonítják: ő 1932-ben valóban megalkotott egy két részből álló viseletet, az „Atom” fantázianevű darabbal viszont, ami még takarta a köldököt, nem ért el átütő sikereket. Nem úgy, mint 1946-ban Louis Réard francia designer, akinek köszönhetően igazán népszerűvé vált a fazon. Igaz, kezdetben az ő kreációjáért sem versengtek a megrendelők, sőt még modellt is alig talált ahhoz, hogy elkészíttethesse a „Bikini Atoll” kampányfotóit. Végül – még nagyobb visszhangot kiváltva – Micheline Bernardini showgirlt kérte fel. Réard bikinije a kor szellemiségéhez viszonyítva viszont sokkal merészebb volt, hiszen annak szabása valóban nagyban hasonlított a ma is ismert, a fantáziára sokat nem bízó darabra. Azonban a divatrajongóknak épp elég volt az, hogy a Met-gálát is megalkotó, később a Vogue főszerkesztőjévé vált Diana Vreeland a bikinit a legfontosabb dolognak nevezte az atombomba óta.
Egy vitatott darab
Az ’50-es években azonban nem mindenki volt olyan elfogadó, mint Vreeland. 1951-ben nagy port kavart, hogy az első Miss Worldnek választott svéd Kiki Hakanssont még nem estélyiben, hanem bikiniben koronázták meg. A darab ekkor már ugyan a mainstream részévé vált, viszont még mindig akadtak olyanok, akik aggályosan fogadtak egy két részes fürdőruhában tetszelgő nőt. Ilyen volt X. Piusz pápa is, aki Hakanssont könnyűszerrel tisztátalannak nyilvánította emiatt. Írország és Spanyolország sem volt kutya, egyenesen a versenyből való kilépéssel fenyegetőztek, és mondhatjuk, célt is értek, hiszen az eset után a bikini hosszú időre tiltólistára került a szépségversenyeken. Az Egyesült Államok sem volt elfogadóbb, hiszen ott a Hays-kódex korábban a filmeseket intette óva a merész darabtól, azonban miután annak ereje gyengülni látszott, különböző keresztény csoportok figyeltek arra, hogy minden a régiben maradhasson.
A bikini ellen tehát kész bosszúhadjárat indult. Voltak azonban, akik felvették érte a harcot. Paula Stafford ausztrál divattervező a konzervatív társadalmi normák elleni lázadásaként kezdte népszerűsíteni. Szintén az ellenlábasok közé tartozott a spanyolországi Benidorm polgármestere is, aki nagy nehézségek árán meggyőzte Francisco Francót, hogy a tengerparti városban legalizálja a darab viselését.
A változás szele és Brigitte Bardot
Szintén fontos szerepet játszott a kreáció újbóli elfogadásában a francia színésznő, Brigitte Bardot, aki 1953-ban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a Cannes-i Filmfesztivál ideje alatt bikiniben fotóztatta magát a tengerparton. Persze, Bardot-nak nem volt ez ismeretlen viselet, hiszen az előző évben a Manina, the Girl in the Bikini című filmben már megmutatta idomait a közönségnek.
Az 1960-as években a társadalmi normák megváltoztak, a hétköznapi ruházat is merészebbé vált és a szexuális forradalomnak köszönhetően a bikinik látványa is mindennapos lett. 1960-ban Brian Hyland „Itsy Bitsy Teenie Weenie Yellow Polka Dot Bikini” című dala meghódította a slágerlistákat és a két részes fürdőruhák eladását is megnövelte. De sarkalatos pont volt az 1962-es James Bond-film is: Ursula Andress ikonikus fehér bikinis jelenete még ahhoz is hozzájárult, hogy 1964-ben megszülessen a legendás Sports Illustrated Swimsuit kiadása.
Így lett bikini a popkultúra egy darabja
A bikini nemcsak Ursula Andress, hanem Raquel Welch miatt is megkerülhetetlenné vált. A Golden Globe-díjas amerikai színésznő és énekesnő az évtized legjelentősebb szexszimbólumaként újabb lökést adott a kreációnak. Welch az 1966-os Egymillió évvel ezelőtt című filmben viselt egy, az Andresséhez hasonlóan mára legendássá vált darabot. 1982-ben azonban már mindenki Phoebe Cates-ról beszélt. A Változó világ sztárja a moziban ugyanis egy apró, kétrészes piros fürdőruhában vonta magára a tekinteteket. Csakúgy, mint Carrie Fisher 1983-ban. Utóbbi nem egy klasszikus értelemben vett, azonban a kategóriába mégis tökéletesen beillő kosztümben játszotta el Leia hercegnőt a Star Wars: A Jedi visszatérben.
A divat alappillére
Ahogy a bikini népszerűsége megszilárdult, úgy a legnagyobb divatházak is felfigyeltek az általuk addig sokszor hanyagolt darabra. A zseniális Karl Lagerfeld például a Chanel égisze alatt alkotta meg a mikrokinit. A designer 1996-as kollekciójában a fantáziára igencsak keveset bízva, egy, a Chanel ikonikus logójával ellátott darabban küldte kifutóra modelljeit. Két évvel később újabb mérföldkőhöz érkeztünk: Anne Cole fürdőruha-tervező bemutatta a tankinit. Nem sokkal ezután már az olimpiai strandröplabda-játékosok hivatalos egyenruhája is utóbbi lett. 1997-ben pedig a Miss American a szépségversenyek bikinitilalmát is hatályon kívül helyezték. A bikini a ’90-es években már teljes pompájában ragyoghatott. Sőt, 2002-ben már olyan luxusmárkák, mint a Norma Kamali és a Zimmermann is saját fürdőruha-vonalat mutattak be.
Nyitókép: IMDb
Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:
- Mit látunk szépnek? Így változtak a nőideálok az elmúlt száz évben
- Hogyan vált kényelmessé a női divat?
- A fűző nyomában: egy női kínzóeszköz története
