Gluténérzékenyként az elmúlt 5-6 évben gyakorlatilag már minden alternatív lisztet kipróbáltam. A hangzatos zöldbanán liszt azonban valamiért kimaradt a sorból, legalábbis mostanáig.
Az egészséges táplálkozás híve vagyok, ami nem egyik napról a másikra született meg bennem. Előbb azt tapasztaltam, hogy a glutén nem tesz jót a szervezetemnek, állandóan álmos és puffadt voltam. Miután elhagytam, egy ideig minden rendben volt, majd jött a laktóz és szép lassan a tejfehérje is. Meg akartam tudni, hogy hogyan lehet az, hogy az alap élelmiszerektől egyszer csak én – és még egyébként nagyon sokan a környezetemben – teljesen kikészültem. Az ok sajnos a tömegtermelésben keresendő. A bolti kenyér nem az a kenyér, amit a nagyszüleink vettek a sarki péknél az 50-es, 60-as években, és a tej sem boldogan legelésző borját szoptató tehéntől származik. A génmanipulált és/vagy antibiotikumokkal kezelt termékek pedig előbb vagy utóbb a legtöbbünknél emésztési rendellenességekhez vezetnek. Amikor nagyjából összeállt előttem a kép, igyekeztem olyan élelmiszereket választani, amik természetesek, nem tartalmaznak mesterséges adalékanyagokat, hogy ne rontsam tovább a beleim állapotát. A dolog persze nem könnyű. Mert vannak gluténmentes csomagolt pékáruk, amik a fentiek miatt épp olyan károsak, mint az agyonkezelt normál pékáruk. Éppen ezért eljutottam odáig, hogy magam készítem el a különféle termékeket. A mentes lisztkeverékek piacán megtaláltam a kedvenceimet. Van, amiből kenyértésztát készítek, megint más a piskóta típusú sütemények sütésekor jön jól. Gyakorlatilag mindent kipróbáltam már, éppen csak egy csodaszámba menő lisztféleség maradt ki a repertoáromból, ez pedig nem más, mint a zöldbanán liszt.
Banán, zöldbanán, egykutya?
Nem. A zöldbanán, más néven főzőbanán az afrikai országok konyhájának kedvenc alapanyaga és nem sok köze van a még éretlen normál banánhoz. Akkor hallottam róla először, amikor az egyik nagyon jó barátnőm ebből készített valami finomságot az egyébként nigériai származású férjének. Aztán már csak a bioboltok polcain találkoztam a belőle készült liszttel, amit valamiért sosem emeltem le. Talán attól tartottam, hogy banán íze lesz tőle a pizzámnak? Ha valóban ettől féltem, akkor kár volt. A zöldbanán liszt íze ugyanis inkább diós beütésű, de semmiképpen sem édeskés. Éppen ezért kiváló alapanyag például kenyérhez vagy akár palacsintához is.
Hogyan készül?
A banánt előbb hámozzák, majd felaprítják, megszárítják végül porrá őrlik. 1 kilogramm banánliszt előállításához úgy 8-10 kilogramm nyers banánra van szükség. A banánliszt nem a 21. századi ember találmánya, már az 1900-as években is készítettek így lisztet Afrikában, hogy pótolják az egyébként nehezen előállítható búzalisztet. Sőt, már akkoriban is olyan embereknek ajánlották, akik különféle emésztési problémákban szenvedtek.
Trendi és egészséges
A semleges íze mellett rezisztens keményítő tartalma miatt olyan népszerű. Mit jelent a rezisztens keményítő? Ez egy olyan keményítőfajta, ami ellenáll az emésztésnek és nem a vékonybélben, hanem a vastagbélben bontja le a szervezet, ahol ráadásul rostként működik. Emiatt például sokkal tovább érezzük magunkat teltnek tőle. Sőt a normál keményítőhöz képest – ami például a krumpliban is megtalálható és ami a vékonybélben azonnal felszívódik és szénhidráttá bontja a szervezet – a rezisztens keményítő nem emeli meg a vércukorszintünket. Ráadásul a banánlisztnek magas a magnézium és káliumtartalma is, ami fontos a szívünk és az agyunk egészségéhez.
Nyitókép: Sergio Amiti/GettyImages
