„Ami Las Vegasban történik, az ott is marad” – tartja a hírhedt mondás, azonban szerencsére ez azokra a sztorikra nem érvényes, melyek a "Bűnös Város" eredetének titkait tárják fel előttünk.
Kaszinók, dollármilliók, Elvis-imitátorok és néhány ikonikus épület az, ami először eszünkbe jut, ha Las Vegasra gondolunk. Nevada állam legnépesebb városa azonban ennél jóval több érdekességet tartogat számunkra. Ismerjük meg hát Las Vegas (nem is olyan) csodálatos történetét.
A következő állomás: Las Vegas
Annak ellenére, hogy Las Vegas egyedülálló helyet foglal el az amerikai kultúrában, metropolita eredetét ugyanaz az esemény indította el, amely sok más amerikai város létrejöttét is elősegítette: a vasút fejlesztése. Az első vegasi befektető pedig William Clark szenátor volt, aki 1902-ben 2000 hektár földet vásárolt a sivatag kellős közepén. Hamarosan pedig megkezdődött Nevada területén áthaladó vasútvonal építése is. 1905-ben pedig Clark árverésre bocsátotta földjének a vasúti sínek keleti oldalára eső parcelláit. És bár egy bizonyos John T. McWilliams mérnök a nyugati oldalon próbált felépíteni egy települést, nem tudta felvenni a versenyt Clarkkal. Utóbbi ugyanis nemcsak területi előnyben volt, de visszatérítette a városba érkezők vonatjegyének árát és újsághirdetésekkel buzdított mindenkit, hogy Vegas felé vegye az irányt. Clark hamarosan létrehozta a Las Vegas Land & Water Company-t és megfogadta, hogy mindent megtesz azért, hogy Las Vegas növekedésnek induljon. Tehát valahogy így kezdődött az egész.
A szerencse forgandó
Clark drámai kijelentése úgy hangzik, mintha egy metropoliszt kívánt volna felépíteni a sivatagban, azonban ez nem egészen így történt. Az elkövetkező 25 évben Las Vegas leginkább iparvárosként létezett, amit a vasút és a bányaszat üzemeltetett, lakóinak száma pedig nem haladta meg a 2300 főt. És miután Clark 1921-ben eladta a vasútban lévő részesedését a Union Pacificnek, szintén nem a virágzás volt rá jellemző, sőt. Az 1920-as évek Las Vegas számára szinte a kezdetektől viharos évtized volt. 1921-ben a Union Pacific 60 munkahelyet szüntetett meg, Warren G. Harding jóváhagyott egy sor bércsökkentést a vasúti dolgozók számára, eközben az I. világháború utáni bányászat visszaesése tovább sújtotta a várost. A Union Pacific áthelyezte javítóműhelyeit Las Vegasból a nevadai Calientébe, ezzel ismét több száz ott élő ember életét megnehezítve.
A kedvezőtlen gazdasági kilátások az egész államot érintették, így Nevada újra fontolóra vette a szerencsejáték legalizálását. Az ötlet pedig széles körben támogatott volt, így az arról szóló törvényjavaslat átment az állami Képviselőházon és Szenátuson, és 1931. március 19-én Fred Balzar kormányzó alá is írta a törvényt. Ugyanabban az évben a válási törvényeket is enyhítették, és egy évvel korábban megkezdődött a Hoover-gát építése, amely több ezer munkást vonzott a területre, akik sokan Las Vegasba mentek, hogy próbára tegyék szerencséjüket. Ezeknek az eseményeknek együttállásának köszönhetően kezdte el felölteni mai arcát Las Vegas.
A „Bűnös Város”
A szerencsejáték dekriminalizálása Las Vegast vonzóvá tette a tapasztalt szerencsejáték-üzemeltetők számára, akik közül néhányan más államokban bűnszervezeteket is működtettek. Egy ilyen figura volt a korrupt rendőr, Guy McAfee is, aki a Los Angeles-i erkölcsrendészeti osztály tisztjeként Las Vegasba menekült, hogy elkerülje a szerencsejáték- és prostitúciós hálózatok irányítása miatti vádakat. 1938-ban érkezett a városba, majd megvásárolta a Pair-O-Dice Clubot a 91-es autópályán, és átnevezte 91 Clubra. McAfee kétes jelleme két maradandó darabot adott Las Vegas kultúrájához. Egyrészt megnyitotta a Golden Nuggetet a Fremont Streeten, mellyel elindította a grandiózus kaszinók korszakát, másrészt őt tartják annak a személynek, aki a 91-es autópályát „Strip-pé” keresztelte.
A Golden Nugget 1946-ban nyílt meg, körülbelül egy évvel azután, hogy a Nevadai Törvényhozás kiadta az első kaszinóengedélyt. A jövedelmező szerencsejáték-ipar pedig hamar elkezdte vonzani a szervezett bűnözés hírhedt alakjait. Benjamin „Bugsy” Siegel Las Vegasba érkezett, hogy létrehozza a hírhedt Szindikátus bázisát. A Szindikátustól származó pénzeket felhasználva Siegel lett a fő részvényes egy, a 91-es autópálya mentén épülő kaszinónak. Siegel azt akarta, hogy az épület eltérjen a korabeli kaszinók vadnyugati esztétikájától, és inkább a trópusi üdülőhelyeket idézze. Flamingónak nevezte el, és remélte, hogy a létesítmény új mércét állít fel a fényűzés terén. Siegel világnézete ugyanis a következő volt: „a stílus, ez az egyetlen dolog, ami számít az életben”.
A fényűzés és a rossz üzleti menedzsment azonban hatalmas költségtúllépésekhez vezetett. Talán a pénz miatt, talán más okok miatt, de Bugsy Siegelt 1947. június 21-én lelőtték, miközben újságot olvasott egy Beverly Hills-i kastélyban. A gyilkosság országos szenzáció lett, a kezdetben veszteséges Flamingó pedig hamarosan jövedelmezővé vált. A szervezett bűnözés megerősödött Las Vegasban, és megszületett a divatos, szórakoztatás-orientált hotel-kaszinók korszaka. A maffia további létesítményekbe fektetett be. A Sands Hotel és Casino 1952-ben nyílt meg, azt 1955-ben követték a Dunes, a Riviera és a New Frontier, majd a Tropicana 1957-ben és a Stardust ’58-ban.
Egy korszak vége
Bugsy Siegel meggyilkolása ellenére a maffia vegasi befolyása egyre csak nőtt, és az 1960-as és ’70-es években elözönlötték a várost a gengszterek. Azonban a ’60-as évek végén Howard Hughes milliárdos egy sor, a maffiával párhuzamba hozható kaszinót vásárolt meg. Ezzel a lépéssel pedig a vállalti irány felé kezdte terelni a szerencsejátékot. 1969-ben a nevadai törvényhozás is segíteni kezdte a kaszinók vállalati tulajdonlását. 1970-ben pedig az Egyesült Államok Kongresszusa elfogadta a Szervezett Bűnözés Visszaszorításáról szóló törvényt (ismertebb nevén RICO), amely segítette az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériumát annak felszámolásában.
A ’70-es években a rivalizáló bandák robbantásokkal zavarták meg a várost, melyek még az FBI figyelmét is felkeltették. A Nevadai Szerencsejáték Bizottság és a Nevadai Szerencsejáték Ellenőrző Bizottság újra a szervezett bűnözésre összpontosított, ahogy Mike O’Callaghan kormányzó is kiemelt figyelmet fordított erre. Egy RICO-ügy középpontjában Anthony Spilotro és Frank „Lefty” Rosenthal álltak, akiknek kapcsolatai a chicagói maffia családoktól egészen a közép-nyugati területekig terjedtek. 1981-re Spilotro tevékenységét felszámolták, mellyel gyakorlatilag leszámoltak a vegasi maffiával.
Sztárok, pompa és dollármilliók
1967-ben a milliárdos üzletember Kirk Kerkorian megvásárolta a Flamingót, majd 1969-ben megnyitotta a hatalmas International Hotelt. Ez volt az ország legnagyobb szállodája, melynek 1,500 szobája volt. A megnyitóra Barbra Streisandet hozta el, majd Elvis Presley örökös rezidenciájává tette. Ugyanebben az évben Kerkorian lett az MGM tulajdonosa is, és azzal a lendülettel neki is látott egy MGM-témájú vegasi szálloda felépítéséhez.
A költekezés viszont Kerkorian bankszámláit is megviselte, így a mérleg kiegyensúlyozása érdekében eladta a Flamingót a Hilton Hotel Corporationnak. A Flamingo Hilton sikere olyan más nagy szállodaláncok érdeklődését is felkeltette, mint például a Sheraton és a Holiday Inn, akik így a nevadai terjeszkedés mellett döntöttek. 1973-ban Kerkorian megnyitotta az MGM Hotel-Casinót, amely még International Hotel pompáját is túlszárnyalta. 2100 szobájával a világ legnagyobb kaszinója és üdülőhelye lett.
A ’70-es évek további esztendőiben és a ’80-as években a Strip fejlesztése stagnált. Maga Las Vegas viszint növekedett: 1985 és 1995 között a város lakossága majdnem megduplázódott, körülbelül 368,360-an éltek ott. Majd 1989-ben megjelent Steve Wynn, aki megépítette a város egyik igazi védjegyét, a Mirage Resort and Casino-t. Ez a 29 emeletes, Y-alakú torony 3,044 szobával, vízesésekkel, valamint egy szimulált vulkánnal pedig hamar igazi látványosságá vált. Ugyanebben az évben Kerkorian bemutatta egy új MGM Grand terveit, amelyet 1991-ben már be is fejeztek. Az pedig és átvette a legnagyobb las vegasi kaszinó címet, és még több túlzást mutatott be, mint Wynn. Része volt például egy oroszlánállatkert és egy bokszaréna is.
A kapitalizmus fellegvára
Az 1990-es évek átmeneti időszakot jelentettek Las Vegasban. A régi kaszinókat lebontották és helyükre új, családbarát mega-üdülőhelyeket építettek. A Sandst felrobbantották, és helyére a Venetian épült, a Dunes helyén ma a Bellagio áll, a Haciendat pedig a Mandalay Bay Resort váltotta. Persze, hűen a hely szelleméhez a robbantások is igazi attrakciónak számítottak. A Hacienda esetében például azt 1996. december 31-én este 9 órára időzítették, hogy az összeomlás egybeessen az új év kezdetével a keleti parton.
Ma Las Vegas folytatja tevékenységének bővítését. A profi sportligák csapatai is megvetették ott a lábukat. A WNBA San Antonio Stars csapata 2018-ban Las Vegasba költözött és Aces néven folytatta, valamint az NFL ikonikus franchise-a, a Raiders is áttette oda a székhelyét. Valószínűleg őket hamarosan követi majd a Major League Baseball Athletics is. Las Vegas tehát ma már nem a maffiáról, hanem hihetetlen pompájáról ismert. A város pedig maga lett a fogalom.
Nyitókép: Wikimedia Commons
Forrás: HistoryFacts.
Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:
- 100 éves a Metro Goldwyn Mayer – Így élt túl a stúdió egy egész évszázadot
- Egy legendás állat és megfigyelése: ő Leo, az MGM oroszlánja
- Történelmi barátságok, amik nem vesztek el a múlt ködében
