A bűntudatnak két típusa van: most megtudhatod, rád melyik jellemzőbb

Ha véletlenül feldöntesz egy kancsó vizet a családi vacsora kellős közepén, mit teszel? Segítesz felitatni a tócsát az asztalról, vagy elveszel az önsajnálatban, és a saját szerencsétlenségedet ecseteled? Az, hogy hogyan reagálsz, sokat elárul rólad!

Don Carveth kanadai pszichoanalitikus szerint a bűntudatnak két típusa van, amit fontos elkülöníteni: az egyik az önsanyargatásra sarkalló, a másik a helyrehozásra irányuló lelkiismeret-furdalás. Előbbi során büntetjük, szabotáljuk, és korlátozzuk magunkat. Ezzel szemben a helyrehozásra irányuló bűntudat arra késztet, hogy megoldjuk a fennálló problémát és jóvátegyük a tévedésünket.

Ha tehát akaratodon kívül elrontasz valamit, például eláztatod a családot egy kancsó vízzel, és a baki után mást sem csinálsz, csak szidni kezded magad, az önsanyargatást választod. Ha viszont gondolkodás nélkül nekiállsz felitatni a tócsát és megkérdezed, mit tehetsz azokért, akiket leöntöttél, a megoldás felé nyitsz. Önostorozáskor a hibás fél magára fókuszál, míg a másik esetben a sértett fél megbékítésére irányul a figyelem.

Elcsépelt, de mindenki hibázik

A belső terror, amivel időként kínozzuk magunkat, semmit sem ér. Nemcsak gátol abban, hogy jóvátegyük, amit elszúrtunk, de még abban is megakadályoz, hogy megértsük és elfogadjuk, néha mi is hibázunk. Amikor nagyon nehéz feldolgoznunk egy-egy tévedésünket, nárcisztikus fájdalmat okoz a felismerés, hogy csalódást okoztunk magunknak. Ilyenkor az értékeink, a jó tulajdonságaink háttérbe szorulnak, és a teljes személyiségünket egyetlen baki alapján határozzuk meg. Ezt az állapotot Melanie Klein brit pszichoanalitikus paranoid-skizoid dinamikának nevezi, ami az önsanyargatás mentén tör elő. Először gyerekkorban jelentkezik, amikor még ellentétpárok szerint értékeljük a világot. A fekete-fehér gondolkodás odáig vezet, hogy a kisgyerek a saját személyiségét is vagy jónak vagy rossznak érzi. Ha elront valamit, ügyetlennek és mihasznának gondolja magát. Az érzelmi fejlődés eredményeképp az önsanyargatást idővel nagyrészt felváltja a megoldásra irányuló bűntudat, de ahogy a tapasztalat is mutatja, ezzel a problémával még felnőttkorban is sokat küzdünk. Ha egy ballépés után nem pocskondiázzuk magunkat, hanem szomorúságot, aggodalmat érzünk, és reménykedünk abban, hogy javítható a nehéz helyzet, jó úton járunk. Felnőttkorban a megoldásra irányuló bűntudat leggyakoribb megnyilvánulási formái a bocsánatkérés és az anyagi kompenzáció, de minden olyan erőfeszítést ide sorolhatunk, ami a probléma felszámolására irányul. A cél tehát az, hogy leküzdjük a negatív, önbecsmérlő gondolatainkat, és mindig azt keressük, hogyan tehetjük jóvá a tévedésünket.

Nyitókép: filadendron/E+/GettyImages
(psychologytoday.com)

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

Regisztrálj most, és tedd meg első befizetésed, mi megduplázzuk 100 000 Ft-ig! (x)
Legnépszerűbb cikkek: