A diagnózis sokkja: ezek segítenek a feldolgozásban

A lelkiállapot és a diagnózis kapcsolata sokkal mélyebbre nyúlik, mint azt sejtjük. Az érzelmi megküzdés egy olyan kulcs, ami a legtöbb betegség zárját hibátlanul nyitja.

Egy fehérköpenyes ember latin szavakkal próbálja az értésünkre hozni, hogy mi zajlik éppen a testünkben. A sokk miatt csak hangfoszlányokat hallunk és mintha az elménk nem lenne képes arra, hogy befogadja az információkat. Fizikailag ott vagyunk, de lélekben nagyon máshol járunk és csak egy gondolat kavarog a fejünkben: hogy történhetett mindez? Mindenki átéli ezt az élményt, akit valaha szembesítettek krónikus betegséggel. A megrendülés után további kusza érzések lehetnek úrrá rajtunk, melyekkel nem mindegy, hogy mit kezdünk. Ezek szolgálhatják a gyógyulásunkat vagy erősíthetik a betegségtudatunkat is.

A diagnózis, mint veszteség

Amikor a kezünkbe nyomnak egy papírt, amin feketén-fehér ott áll a „defekt”, amely a testünkkel történt, az megdöbbentő erővel üthet szíven. Nem véletlen, hiszen a diagnózis tulajdonképpen egy veszteség. Elveszítjük egy korábbi egészséges önmagunkat, és tudatosul bennünk, hogy soha többé nem lehetünk már ugyanazok, mint akik a betegségünk előtt voltunk. Emellett pedig elveszítjük a saját sérthetetlenségünkbe vetett illúziónkat is, azt a képzetet, hogy velünk semmi baj nem történhet. Megérint minket az élet végessége, ami tulajdonképpen így együtt, egy gyászélményt vált ki.

Jellemzően 5 fázison mehetünk ilyenkor keresztül:

  1. Sokk és zsibbadtság
  2. Hitetlenkedés és tagadás
  3. Érzelmi hullámvasút, ami a szomorúságtól, a dühön át, a bűntudatig terjedhet
  4. Reménytelenség és szomorúság
  5. Elfogadás

Az egyéni megküzdés, személyiség és társas támogatás mértéke nagyban befolyásolhatja, hogy ki hogyan éli meg és kezeli a rossz hírt. Ennek függvényében nem mindenki jut el az elfogadásig vagy éppen addig a felismerésig, hogy a betegségeink mindig tükröt tartanak, jeleznek valamit. Akik beleragadnak a sokkba vagy egyéb negatív érzelmekbe, gyakran önmagukat akadályozzák a gyógyulásban. A biologika, vagy a Germán Új Medicina szerint belehalhatunk a tudatba, amit az elménkkel generálunk a betegségünkkel kapcsolatban. Ez teljesen új megvilágításba helyezi a gondolataink erejét.

A betegség, mint címke

Nagyon nem mindegy tehát a mentális hozzáállás egy-egy betegség kapcsán. A génjeinkbe van kódolva az öngyógyítás folyamata, legyen szó bármilyen betegségről. A test arra törekszik, hogy meggyógyítsa önmagát, a kérdés csak az, hogy ezt segítjük az elménkkel vagy hátráltatjuk. A betegségtudat két ellentétes pólusát is ismerjük. Van, aki teljesen elutasítja a címkét, hogy ő beteg és nem vesz tudomást róla. Ezzel az a probléma, hogy energia sem irányul arra, hogy helyrehozzuk azt, ami elromlott. A másik véglet, amikor belesüppedünk, felnagyítjuk a betegségeinket és a hozzájuk társuló negatív gondolatokat. „Meg fogok halni.” „Beteg vagyok, ez már ilyen lesz életem végéig.” Ilyenkor beszűkül a tudatállapot és minden fókusz a betegségre irányul.

Fotó: ArtistGNDphotography/GettyImages

Az ok megszüntetése vagy a tünetek eltüntetése?

Kizárólag a mai széttöredezett, modern világban van az, hogy ennyire különválik a test az elmétől és a lélektől. Külön orvos van a szervi problémáinkra és külön a lelki gondjainkra (pszichológus, pszichiáter). Az ember azonban nem darabolható szét, ugyanis egy egység, egy egész, amiben kölcsönhatások vannak, és nem létezik szervi baj, lelki probléma nélkül és fordítva. Éppen ezért szélmalomharcot vívunk, ha kizárólag a testi tünetek megszüntetésével foglalkozunk és nem tárjuk fel a kiváltó okokat.

A pszichés jólléttel való foglalkozás egy elhanyagolt, de kiemelten fontos terület, hiszen a betegség mindig egy krízisállapotot idéz elő. A stresszkezelés nemcsak azért lényeges, hogy az észlelt szorongást csökkentsük, hanem kutatások alapján a kezelések hatékonyságát is növeli, ha felvesszük a harcot a stresszel. Az Ohiói Állami Egyetem kutatói azt találták, hogy az érzelmi stressz emlőrákos páciensek esetében csökkentette a daganatellenes kezelés hatékonyságát és felerősítette a mellékhatásokat. A rossz lelkiállapot a fájdalomérzékelésünket is fokozza, ami a rengeteg vérvételnek, esetleges kemoterápiának vagy más gyógymódoknak való kitettség szempontjából nem elhanyagolható. Az anticipátoros hányás miatt már azelőtt rosszul lehetünk a kezelésektől, még mielőtt ténylegesen megkapnánk azokat, azonban a megfelelő relaxációs technikákkal ez is leküzdhető.

Amik segíthetnek átvészelni ezt a nehéz helyzetet:

  • Társas támogatás
  • Motiváció és hit a gyógyulásban
  • Belső kontroll
  • Örömet okozó tevékenységeket ne hagyjuk abba
  • Optimista hozzáállás, humor
  • Negatív érzelmekkel való munka
  • Stresszcsökkentő technikák alkalmazása
  • Saját erőforrások tudatosítása
  • Terápia

Nyitókép: stefanamer/Getty Images

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

Regisztrálj most, és tedd meg első befizetésed, mi megduplázzuk 100 000 Ft-ig! (x)
Legnépszerűbb cikkek: