A fogyókúrázás kiment a divatból – gyakran hallhatjuk, de tényleg így lenne? A valóság az, hogy csak a „fogyókúra” szó használatát mellőzzük, az „egészség” és „wellness” szavakkal álcázzuk, hogy továbbra is megszállottan figyelhessünk a súlyunkra.
A diéta kultúra hatása alattomos módon ivódott be a mindennapjainkba: már akkor azt tervezgetjük, milyen és mennyi edzéssel kell ledolgozni a vacsorát, amikor az ételt még fel sem szolgálták nekünk. Hosszasan gondolkodunk azon, vajon desszertet is rendeljünk, végül legyintünk és inkább lemondunk róla. Bűntudatunk támad, ha olyan ételt fogyasztunk, amit a diéta kultúra „rosszként”, „gonoszként” azonosít. Vagy éppen büszkék vagyunk magunkra, ha a „jó” ételt választottuk, annak ellenére, hogy egyáltalán nem kívántuk. Ezek a szcenáriók valószínűleg mindenki számára ismerősek, de ami még ennél is szörnyűbb, hogy az apróságok könnyen rögeszmévé válhatnak. Én erre akkor döbbentem rá, amikor betegesen ügyeltem a kalóriabevitelre, ösztönösen a tápérték-táblázatot nézegettem minden terméken – és amikor a tusfürdőn is ezt kerestem, rájöttem, mekkora a baj.
Fedőneve: egészséges táplálkozás
Ha azt hitted, a diétázás a modern társadalom rigolyája, akkor biztosan meglep, hogy már az ókorban is követtek különböző kímélő, zsírszegény étrendeket. A görögök például úgy gondolták, hogy az egészséges testhez egészséges elme társul. Vagyis az elhízásra nem(csak) esztétikai problémaként, hanem a mentális egyensúlyhiány jeleként is tekintettek. Ezért a vagyonos emberek naponta akár nyolc órát töltöttek sportolással, illetve szigorú diéták szerint étkeztek. A kor ideálja egy valóban egészséges, izmos testképet tükrözött – nem úgy, mint az elmúlt évtizedek sovány, vagy napjaink irreálisan vékony derekú, nagy fenekű eszményképe. Mára a sok évig olyan népszerű villámdiéták kora leáldozott, mert rájöttünk, hogy egyszerűen nem működnek. Azonban a diétaipar remekül alkalmazkodott a változáshoz – nem csökkent a diétás termékek és szolgáltatások kínálata, csupán a „wellness” és az „egészség” kifejezések mögé rejtőzve próbálnak minél több embert megnyerni maguknak. Úgy tűnik, sikeresen. A felmérések azt mutatják, hogy folyamatosan csökken a fogyókúrázók száma, miközben évről-évre többet költünk diétás termékekre és súlycsökkentő kezelésekre. 2019-ben például az amerikai piac rekordösszeget, 72 milliárd dollárt termelt. Ez a paradoxon remekül bemutatja, a diétázás annyira az életünk részévé vált, hogy már észre sem vesszük.
„Ez nem diéta, hanem egészséges táplálkozás!” – ilyen és ehhez hasonló üzenetekkel hirdetik magukat a vállalatok, és megpróbálnak meggyőzni minket arról, hogy minden az egészségről, nem a fogyásról szól. Miközben azt ígérik, „csendben” megjegyzik, segítenek nekünk a súlyvesztésben (is). Hiszen ezek a vállalatok okosak és rengeteg pénzt költenek piackutatásra. Vagyis tudják, egyre többen váltanak életmódot, figyelnek az egészséges étkezésre. A „fogyókúra” szó már nem vonzó, ezért a cégek arculatot váltottak: ők már nem a diétaipar részei, hanem a wellnessiparé. Valójában viszont nem változtak, csak a marketing, a vásárlókkal való kommunikáció alakult át. Azt hirdetik, az „izmos az új karcsú” vagy az „egészséges az új karcsú”. A reklámokban viszont továbbra is ugyanazt látjuk: fiatal, vékony és konvencionálisan vonzónak tekintett nőket, akikre az egész világ hasonlítani akar. Az „egészséges” a „vékony” szinonimájává vált.
Fogyókúra és vékony testalkat ≠ egészség
Teljesen mindegy, hogy milyen köntösbe bújtatják az üzenetet. A fogyókúra továbbra is azt jelenti, hogy nem az egészségünkre és azokra az üzenetekre tekintünk prioritásként, amelyeket a saját testünk küld. Hanem a diétaipar és a szépségideál befolyásolja az étkezési és sportolási szokásainkat, a döntéseinket. Azonban nagyon fontos, hogy különbséget tegyünk az egészséges étkezés és a mérgező diéta kultúra között. Amíg az előbbi arra ösztönöz minket, hogy azért bánjunk óvatosan bizonyos élelmiszerekkel, hogy energikusabbak, testileg és lelkileg is egészségesebbek legyünk, vagy éppen a környezetvédelmet támogassuk, addig utóbbi negatív hatással van a testünkre és a mentalitásunkra.
Mert a diéta kultúra miatt gyakran akarva-akaratlanul megkülönbözetünk „jó” és „rossz” ételeket, és az étkezések alapján magunkat is beskatulyázzuk. Amikor az önértékelésünk attól (is) függ, mit eszünk, akkor a csapdájába estünk. Például ha salátát ebédelünk, emiatt pedig büszkék vagyunk és nő az önbizalmunk. Amennyiben pizzát eszünk, csalódunk magunkban, ami a közérzetünkre is rányomja a bélyegét, illetve az egészséges önképünket is rombolhatja. Egyik nagy hátulütője, hogy nem arra koncentrálunk, kik vagyunk és mit teszünk, mert ezt elhomályosítja, hogy mit eszünk és hogyan néz ki a testünk. Nem véletlen, hogy a diéta kultúra miatt sokan egészségtelen kapcsolatot alakítottak ki az ételekkel. Pedig az egészséges étkezés nem a megvonásról, magunk büntetéséről szól. Hiszen rugalmas és elnéző, ha az egészséges fogások között néha-néha valami mást is megkívánunk.
Forrás: Business Wire, Glamour UK, Skyterra
Nyitókép: TSHVETS production/Pexels
