Először mindenki ledöbben, ha elmeséljük, hogy a férjemmel külön szobában alszunk. Több barátunk feltette már a kérdést: „De akkor mi van az együttlétekkel?”. Köszönjük szépen, a szexuális életünk soha nem volt még ennyire jó!
Péterrel már a kapcsolatunk elején is tízből kilencszer úgy alakult, hogy nem aludtunk együtt. Nekem két gyerekem van, akikre néha csak két-három órát tudott vigyázni a nagyi, addig tudtam „elszökni” egy-egy randira Péterrel. Máskor pedig azért siettem haza késő este, mert az exem másnap reggel hozta haza a kicsiket az apás hétvégéről. De olyan is volt, hogy csak félórára tudtunk találkozni, egy hosszú ölelésre, egy minden elmondó csókra, meg ami utána szokott jönni. És igen, az autó tényleg kényelmetlen, de azért jól tud jönni, ha van…
Aztán amikor komolyabbra fordultak a dolgok és Péter hozzám költözött, kiderült, hogy az esti rutinunk és az alvási szokásaink jobban nem is különbözhetnének. Miután összeházasodtunk úgy döntöttünk – és most már nyíltan fel is vállaljuk – , hogy külön szobában alszunk. És valószínűleg ennek köszönhetően működik szuper jól a kapcsolatunk.
Az együtt alvás nem nekünk való
Én az a típus vagyok, aki lefekvés előtt elkortyolja a gyógyteáját, felkapcsolja a kislámpáját, melynek lágy fényénél a kedvenc regényét olvassa. Este 10-kor leoltja a villanyt, 6:25-kor kel, a köztes időben pedig szeret nyugodtan aludni. És amióta a gyerekeim sem olyan nagyon picik már, szerencsére ezt meg is tudom tenni. Ezzel szemben Péter zenét hallgat, súlyzózik, majd a kedvenc sportcsatornájára kapcsol, amit akár éjfélig is néz. A fülhallgatók nem jöttek be neki, úgyhogy anélkül hallgatja és az esetek többségében erre is alszik el. Igaz, halkan szól a tévé, de nekem így is zavarja a megszokott nyugodt pihenésemet.
Sok mindent kipróbáltunk, tényleg. Péter kísérletezett többféle fül- és fejhallgatóval is, én pedig már a legprofibb, zenész barátunk által javasolt füldugóban és alvómaszkban, kispárnával a fejemen próbáltam mellette elaludni. Hiába.
Aztán egyik este, néhány hónappal a házasságkötésünk után történt a fordulat. Egy focimeccs gólöröménél a falhoz vágtam a párnát, a szemmaszkot és a füldugót is. Megmondtam neki, hogy szeretném, ha külön hálószobánk lenne, mert ezt én így nem bírom tovább. Arra van szükségem, hogy nyugodtan tudjak aludni, de így nem megy. És nem hiszem, hogy ez így neki is jó. Péter nagy meglepetésemre helyeselt. És ami ezután jött, az mindkettőnket meglepett.
A férjemmel külön szobában alszunk, és imádjuk!
Már aznap este külön aludtunk, ami először furcsa volt, és úgy éreztük, biztos nem helyénvaló. Na meg, hogy majd jól kikezdi a házasságunkat. Ezért veszítem el a férfit, akit amúgy annyira szeretek? Ugyanakkor pedig annyira jót aludtam egyedül, a sötétben, csendben… már el is felejtettem, mennyire klassz ez így! El is szégyelltem magam, hogy miért vagyok ilyen elégedett. Nem kellene ezt éreznem! Vagy mégis? Végre kipihent voltam, sokkal türelmesebb a családhoz és kedvesebb Péterhez is.
Ezért úgy döntöttem, beszélni fogunk. Beszélek és beszéltetem Pétert is, hogy ő mit érez, mit gondol, szerinte mennyire volt rossz vagy éppen jó ötlet a külön alvás. Először csak annyit tudtam kiszedni belőle, hogy ő is jól aludt. Kicsit később bevallotta, hogy nagyon jól… a vendégszobában végre hajnalig mehetett a kedvenc sportcsatornája a tévén, ő pedig remekül elszunyókált a zümmögésére.
Aztán arra jutottunk, hogy végül is egyikünk sem az a nagy bújós, ha alvásról van szó. A kiskifli-nagykifli sosem volt a mi pályánk, talán ezért sem érezzük lemondásnak, ha ez esténként kimarad. És megbízunk annyira a másikban, hogy elalvás előtt biztos nem másoknak teszi a szépet a cseten, és nem OnlyFans modelleket nézeget…
A külön ágyban alvás persze, nem való mindenkinek, viszont azt olvastam, hogy az USA-ban minden negyedik házaspár így alszik már. És a TikTokon is megjelentek a #separatebedroom, vagyis külön hálószoba posztok, amik „a külön alvás normalizálására” törekszenek.
Hogy telnek az estéink, és mi van a szexszel?
Az estéink olyanok, mint bármelyik másik párnál. A kanapén heverészünk, vagy az ágyamban tévézünk. Amikor látja, hogy gyógyteáznék vagy lassan már olvasáshoz készülődnék, elköszön, kapok egy csókot és megy ő is a saját hálószobájába. Őszintén szólva, ez az első néhány alkalommal még picit fura volt. De aztán rájöttem, hogy bármit nézhetek, olvashatok vagy csinálhatok, amit csak akarok, és neki is megadom ugyanezt a szabadságot.
És mit adok még meg neki? Ugyanazt a spontaneitást és izgalmat a szex terén… az együttlétek megszervezése, vagyis inkább meg nem szervezése kapcsán, mint a kapcsolatunk elején. Azzal a különbséggel, hogy már nem kell beérnünk az autóval, ha elkap a vágy és együtt akarunk lenni… mivel otthonról dolgozunk mindketten, akár az ebédszünetet is megfűszerezhetjük egy kis huncutkodással. Máskor együtt zuhanyozunk, de olyan is van, hogy reggel, míg a gyerekek alszanak, belopakodom egy gyors „ébresztőre”. Azzal, hogy kitörtünk a megszokásokból, az esti rutinszerű együttlétekből, a kapcsolatunk is új lángra kapott.
Én egyébként sem értettem, miért kötik össze annyira szorosan az emberek a szexet az esti lefekvéssel, ami a pihenéssel egyenlő. Az pedig szerintem pont az ellentéte annak, amit egy intim együttlét jelent. Szóval a szex-kérdésre visszatérve: kreatívan, spontán módon és játékosan állunk a kérdéshez, és eszünkbe sem jut többé az együtt alváshoz kötni.
Nyitókép: StefaNikolic/Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- 5 ok, amiért a különalvás fokozhatja a szexuális életet
- 6 kezdeményezési stílus az ágyban: téged melyik izzít be a legjobban?
- Mit tegyél, ha a szex gondolata is szorongással tölt el?
