A fűzőt mindenki a kényelmetlenséggel társítja, a sokszor kínzóeszköznek is beillő ruharab azonban hosszú és igencsak változatos utat tudhat maga mögött.
A fűző jóval több, mint egy ruhadarab, hiszen az évszázadokon átívelő történelmén keresztül betekintést nyerhetünk abba, hogyan változtak a szépségideálok és miként formálta az nemcsak a női, hanem a férfi testképet is. Ismerkedjünk hát meg a fűző történelmével!
Minden a görögöknél kezdődött
A fűzőviselés nem az európai királyi családok hóbortjának köszönhető, hanem azt már időszámításunk előtt is hordták a hölgyek. A sok esetben igencsak kényelmetlen ruhadarab egészen pontosan az ókori Görögország területén, Mínosz krétai király uralkodása alatt dívott először. Következtetjük ezt abból, hogy a Kre. 1600-ra datált mínoszi kígyóistennő szobrán is ebben ábrázolták őt, valamint a több olyan műalkotás is feltárásra került már, melyen a nőket és férfiakat egyaránt fűzőszerű ruhadarabokban örökítették meg az utókor számára. Az első ismert fűzőt szintén egy krétai sírban lelték meg, az vászonból és gyapjúból készült, abból pedig, hogy temetkezés során ebbe öltözették a halottat, valószínűsíthető, hogy akkoriban a míder nem mindennapi, hanem inkább ünnepi viseletnek számított. Az ókori görögök zónának nevezték a ruhadarabot és mivel ceremoniális célokra használták, nem volt ritka, hogy arannyal, ezüsttel, gyöngyökkel és drágakövekkel díszítették. Később azonban a kereszténység térhódításával sokáig feledés homályába merült a női test vonalait hangsúlyozó kiegészítő.
Medici Katalin diktálja a divatot
A középkor királynői azonban hamar újra használni kezdték ezt a börtönnek is beillő kreációt. Európában Medici Katalin tette újra fel a divat térképére. A firenzei örökösnő II. Henrikkel kötött házassága révén vált Franciaország királynéjává és a fűző nagykövetévé. Medici Katalin azonban a mídert még csak funkcionalitása miatt, mint alsóneműt viselte, hiszen annak merevsége a pozíciójához kellő, méltóságteljes tartást kölcsönzött neki. A derék kiemelése és a keblek megemelése az ő idejében még nem tartozott a nők felé támasztott elvárások közé.
A cél változik, az eszköz ugyanaz
A tizenhatodik századra a fűzők Európa-szerte általános viseletté váltak, viszont ekkor már mindkét nem részéről igény mutatkozott arra, hogy a női test vonalai a lehető legkívánatosabb módon mutatkozzanak meg a ruhákban. Ekkor a mély dekoltázs már szinte kötelezővé vált, így a hölgyek nemcsak a tökéletes tartás érdekében, hanem kebleik megemelésére is bevetették csodafegyverüket. A fűzőket vászonból készítették el és bálnacsontokkal merevítették, mivel már nem kiefejezett fehérneműként viselték, így csipkékkel és szalagokkal díszítették. Persze a test deformálása nem állt meg itt. A felsőtest átformálása puffos ujjakkal folytatódott, míg az „arányosság” érdekében alul megszámlálhatatlan rétegű szoknyát és párnázott műfenekeket hordtak.
A fűzők divatja pedig a következő évszázadokban sem csillapodott, a tizennyolcadik század női már derekukat is ezzel próbálták karcsúbbá varázsolni. A kor darabjait úgy tervezték tehát, hogy a csípő erőteljesebbnek, míg a derék egészen törékenynek tűnjön. A vágyott homokóra-sziluett érdekében pedig a lengőbordákat teljesen leszorították, illetve a gyomrot is összenyomták, ezért maradt tehát meg képzeletünkben a kép, miszerint a fűzőket többemberes munka volt valakire ráigazítani. Tehát nem elég, hogy a kor divatja nem volt kényelmes viselet, hanem még komoly egészségügyi kockázatot is jelentett a nők számára. Manapság is gyakran hangoztatjuk, hogy a szépségért meg kell szenvedni, azonban a múlt századok hölgyei valóban a kínok kínját élhették át mindennapjaikban.
Fűzők a férfidivatban
A ruhadarab egy idő után azonban nemcsak a nőket, hanem a férfiakat is bűvkörébe vonta. Persze ezen meg sem lepődünk, hiszen az első magassarkú cipőket is nekik tervezték, illetve sokáig a rózsaszín viselése is az erősebbik nem kiváltságának számított. A dandyzmus térhódításával pedig a fűzők is fontos szerepet töltöttek be öltözködésükben. A „piperkőcség” sosem látott mértéket öltött, az irányzatnak köszönhetően az urak szinte bármire képesek voltak a szoborszerű, görög-római férfi alakjának utánzásáért. A széles arzenál trükkjei közé tartoztak a csontozott alsóneműk, a combot és mellkast kiemelő speciális párnák, na és persze a fűzők is, melyet természetesen a karcsú derék érdekében vetettek be. Azonban nemcsak fehérneműként hordták, később ugyanis kabátjaikat és mellényeiket is ezt szem előtt tartva terveztették meg. A stílust képviselő francia férfiak azonban gyakorta már túlzóan feminim jellegekkel ruházták fel magukat, így könnyen a nevetség tárgyává váltak. A tizenkilencedik században készült brit karikatúrákon is ezt hangsúlyozták.
A feledés homálya
A férfiak öltözködéséből minden kétséget kizáróan az ipari forradalomnak köszönhető vívmányok űzték ki a fűzőket. A nők pedig egyszercsak teljesen másra vágytak, mint addig. A hölgyek körében is törekvéssé vált az ókori Görög és Római Birodalmak divatjának felidézése, így a túlzások lassan kikoptak öltözködésükből. A fűző nem tűnt ugyan el, de sokkal konszolidáltabbá vált, már nem a darázsderék volt az elsődleges cél. Ezt tökéletesen példázza az 1920-as évek flapper lányainak trendje. A dzsesszkorszak divatja ugyanis nem a nőiességet volt hivatott kifejezésre juttatni. A ruhák szinte semmit nem hangsúlyoztak a testből, a vékony és szinte kisfiús alkat azonban szinte már-már elvárás volt, így a kor sajátos fűzőit akkoriban a mellek leszorítására és a domborulatok teljes elrejtésére használták.
Háborúk árnyékában
Azonban az első világháború kirobbanása egyébként is felülírta a divat szabályait. Ekkor a nőket megkérték, hogy ne viseljék a már fémekkel merevített fűzőket, hiszen a fémre a hadiiparban volt a legnagyobb szükség. Mindemellett a hölgyek társadalmi szerepvállalása is megváltozott, illetve a divatolásra fordítható büdzsé is igencsak megcsappant, tehát inkább a hordhatóság és kényelem felé fordultak. A fűzőt sokáig csak a túlsúllyal küzdők viselték. A két világháború között olybá tűnt, hogy a trend feléled, nagy feltűnést is kellett a divat világában a csípő méretének csökkentésére használt derékfűző, viszont ahogy jött, úgy tűnt el a palettáról, hiszen Hitler színrelépése minden mást felülírt.
A nagy visszatérés
A fűzők visszatérésére csaknem ötven évet kellett várni, hiszen azok csak az 1990-es években kerültek újra reflektorfénybe. A Versace, a Gucci és a Dolce & Gabbana kifutóin akkoriban már rendszeresen megjelentek, sőt Jean-Paul Gautier 1992-es bemutatóján még a férfidivatban is megpróbálta újraéleszteni azok divatját. Az egykoron alsóneműként viselt darab pedig újra létjogosultságot szerzett a trendek állandó körforgásában. A 2010-es évektől pedig ismét virágkorát éli, mind fehérneműként, mind utcai viseletként elfogadottá vált. Természetesen napjainkra már – ez a régmúltban kínzóeszköznek is beillő kreáció – jóval kényelmesebbé vált.
Nyitókép: Bettmann/Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:
- Fekete fog és féregevés – ezek voltak a történelem legbizarabb szépségtrendjei
- Klasszikusok célkeresztben: 5 ikonikus sneaker sztorija
- Túl a trendeken: 4 divattörténetileg meghatározó kreáció sztorija
Regisztrálj most, és tedd meg első befizetésed, mi megduplázzuk 100 000 Ft-ig! (x)
